Katolikus keresztények, nektek miről szól az hit?

A mi hitünk az evangélium. Tehát, hogy a Mennyei Atyánk végtelenül szeret minket és mindnyájan az Ő gyermekei vagyunk. Krisztus keresztáldozata és feltámadása által pedig megnyílt a lehetőségünk, hogy földi életünk után üdvözülhessünk, ami a lét-teljessége. Igazából minden embernek ez a küldetése.

Én azért vagyok katolikus keresztény, mert a saját tapasztalatom is az, hogy ha Krisztus tanítását megélem, akkor az egyrészt nekem is jó, másrészt a környezetemnek is. Erre írhatod, hogy hülyeség, meg nem érv, de egy tapasztalatot nehéz megmagyarázni. (profán példa, de ha jó volt egy koncert, azt is nehéz, mert mi volt jó benne? Aki nem volt ott, annak hiába mondod.)

Ami talán érv, hogy engem meggyőzött az, mikor az Egyház tanítását olvasom (elég széles az irodalma, nézz utána, ha érdekel) és meggyőznek a vértanúk példái is, akik ezért a hitért haltak.

"A végidőről szóló prédikációkról ugyanis gyakran kiderül, hogy a Biblia csűrésén-csavarásán alapulnak."

Lesz végítélet, ez a Katolikus Egyház is vallja. De azt nem tudjuk, hogy ez a mi életünkben fog-e bekövetkezni, vagy csak később. Igazából mindegy is. Halálunk pillanatában úgyis mindenki megáll Isten előtt. És saját halálunkat sem tudjuk előre, hogy mikor következik be. Tehát készen kell állni arra, hogy tiszta szívvel meg tudjuk állni Isten előtt, bármikor is legyen ez a pillanat.

"Ő vallás, istenhit nélkül lett sikeres ember, szóval ez a rész is cáfolva lett."

Sztálin is vallás nélkül lett sikeres... Nyilván nem akarok a két ember között teljes párhuzamot vonni, de keresztény értelemben természetesen lehet valaki sikeres, sőt boldog Isten nélkül is, hiszen Isten " fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és gonoszoknak." (Mt 5,45) Nincs ebben semmi meglepő, vagy újdonság.

Csak az élet (a teljes) nem feltétlen ez... Szerintünk akár élhet teljesebb életet egy vak, nyomorék, ágyhoz kötött ember, mint egy milliárdos sztár. Ezért tartom tévesnek ezeket a kisegyházakat, mert ők ezeket a gyógyulásokat sokszor erre az életre vonatkoztatják, illetve párhuzamot vonnak - tévesen - a lelki gyógyulás és a testi gyógyulás között, olyan értelemben, hogy ha az ő fogalmaik szerint "megtérsz", akkor majd elmúlik a lábfájásod is. Ez azért nem így van. Természetesen létezhetnek csodás gyógyulások, de fölösleges ezzel hitegetni bárkit is. A keresztény tanítás ugyanis nem ez. Legjobb példa maga Krisztus. A fájdalmak férfija. Ő sem mondható túlzottan sikeres embernek földi élete során, hiszen ahelyett, hogy hittek volna neki, kereszthalált halt.

Igazából nem értem a kérdést.

Miért kellene "sikeresnek" lenni, először is. A másik, hogy mit értünk a "vallás gyakorlása" alatt.

Templomba nem mindig tud az ember járni, előfordul, hogy az elérhető közösség nem jó hatású, sajnos.

Ettől függetlenül hittel, belenyugvással el lehet viselni a megváltozhatatlan helyzetet.