Hogy lehet hogy még mindig a katolikus egyház tartja markában a legtöbb keresztényt?

" Az Egyház több, mint 140 000 iskolát, 10 000 árvaházat, 5000 kórházat, és közel 16 000 más egészségügyi ellátóközpontot működtet. A katolikus segélyezők ernyőszervezete, a Caritas becslései szerint a hálózatuk évente 2-4 milliárd angol fontnyi összeget költ segélyezésre (1 angol font kb. = 400 Ft), amivel a Caritas az egyik legnagyobb segélyszervezet az egész világon... "

[link]

Sokan még ilyenekre emlékeznek, főleg az idősebb korosztály, itt Magyarországon.. :

P. KOVÁCS KRISTÓF atya (1914–1944)

... életében jól kitapintható az az időszak, amikor sokat tudott adni: időt Istennek, szeretetet az embereknek, erőfeszítést a munkában, szolgálatot a közösségnek. És mindennek megvolt a maga eredménye.

Ismert történet, hogy Debrecenben egy református asszony ezt kérdezte tőle: „Minek jöttek maguk ide? Mi nem nagyon szeretjük magukat!” Mire Kristóf atya azt válaszolta: „Látja, ez a különbség! Mi szeretjük magukat, ezért jöttünk ide.” Az asszony meglepődött, és másnap vitt a kolostorba egy kacsát. A munka eredményt, a szeretet szeretetet szül ...

.. Optimizmusával, jó kedélyével is tudott vigasztalni. Egy jellegzetes mondása volt az internáltak menetében: „Látod, kispajtás, mi hány embert eltemettünk, és minket nem fog senki eltemetni”. A félelemnek az árnyéka sem látszott rajta, hiszen jól tudta, hogy élete abban az irányban alakult, amire remélte, és amire ezt kérte.

.. A katonák Kristóf atyát papsága miatt gyalázták, puskával ütötték. Homloka a vasvessző ütéseitől fölrepedt, emiatt összeesett, és a partizánok lelőtték. Utolsó szavai ezek voltak: „Sic debuit esse! – Így kellett történnie!

P. KÁROLYI BERNÁT atya (1892–1954)

1944-től zsidókat, kommunistákat, politikai okok miatt üldözötteket és háborús menekülteket is befogadott a kolostorba, gondoskodott a budapesti rendházak élelmiszerrel való támogatásáról, a fogvatartott zsidók szenvedéseinek enyhítéséről. Amikor a közigazgatás vezetői Kecskemétről elmenekültek, ő lett a város életének, a kórház működésének megszervezője, a magukra maradottak támasza. Már 1945 júliusában perbe fogták, és akkortól fogva folyamatosan üldözték. Amikor ugyanis a kommunista uralom idején látta az új rendszer üldözötteinek problémáit, nem tudott azok mellett részvét és segítés nélkül továbbmenni.

.. A börtönben gyóntatott, vigasztalt, az ütlegelések után sem saját fájdalmaival volt elfoglalva.

.. A börtönkörülmények következtében halt meg, testén még az utolsó napokban is láthatók voltak az ütések nyomai.

P. LUKÁCS PELBÁRT atya (1916–1948)

Életében ez a kijelentés később új értelmet nyert, mert egyes források szerint perében azokat a bűnöket is magára vállalta, amellyel a fiatalokat vádolták, hogy megmentse őket. Pelbárt atya 1945-ben kerül Hatvanba, ahonnan 1946 májusában hurcolta el a politikai rendőrség. A vád szerint P. Pelbárt volt az összekötő Hatvan és Gyöngyös városa, valamint Budapest között a szovjetellenes szervezkedésben. A magyar hatóságok Pelbárt atyát átadták a szovjet ítélőbíróságnak, amely tíz év kényszermunkára ítélte. A börtönben cellatársai leleplezték besúgójukat, akit tettéért rabtársai meg akartak ölni, életét Pelbárt atya mentette meg. A rabok szerint a börtöncellában Zakariás hálaénekéről elmélkedett, megszervezte a rózsafüzér imádságot, és kevéske kis kosztját is megosztotta társaival.

.. Embertelen kínok között halt meg gégerákban, 1948. április 18-án a finn-karéliai fogolytáborban.

[link]