Keresztények tudják hogy a Biblia a hitet elhagyók kivégzését parancsolja?

Kérdező:

Azt írod:

„Egyébként is, milyen vallás az ahol többezer évig halállal büntetik a kitérést, mondván nehogy beolvadjon a nép. Marhaság. Isten vallásban kizárt hogy ilyen törvény legyen.”

A zsidó nép sok más néppel került kapcsolatba, ezeknek érdekes isteneik voltak, csábítgatták is a zsidókat, hogy adják fel az egyistenhitet és hódoljanak az ő isteneiknek. Ezek az idegen kultuszok megpróbáltak beszivárogni a zsidók közé, hogy eltérítsék a zsidókat az egyistenhittől a bálványimádás felé. Ezt kellett megakadályozni a törvénnyel.

Azt írod:

„Meg te mondtad hogy 2 ezer éve senkit nem ítéltek halálra emiatt, mégis megmaradt a zsidó nép, szóval felesleges primitív barbár hamisított törvény ez, amire a zsidók is rájöttek, ezért nem alkalmazzák”

A törvény célja nem a büntetés, hanem hogy meghatározza, mit szabad és mit nem. Nem kell alkalmazni a törvény teljes szigorát ahhoz, hogy a célját elérje.

Azt írod:

„A közös hit magmaradt volna a hitet elhagyók kivégzése nélkül is. Vagy szerinted csak ez a primitív törvény fogta össze a zsidókat?”

Ez a törvény egy szövetség része volt, mely Isten és a zsidó nép között köttetett. Ehhez a szövetséghez való hűség tartotta meg a zsidókat.

Azt írod:

„A zsidóknál úgy tűnik a primitív emberi vágyakra ment rá és belehamisítatta a Bibliába ezeket. A hitet elhagyók kivégzése is a Sátán munkája. Arra nem gondoltál hogy ha kivégzel valakit a hit elhagyásért, esélye sem lesz visszatérni?”

Érdemes lenne elolvasnod figyelmesen az általad beidézett ószövetségi részt. Azt bünteti halállal, aki másokat rá akar venni a bálványimádásra. Önmagában azt, ha valaki bálványokhoz imádkozott, nem büntette a törvény, hiszen büntetni csak a cselekedetet lehet, a hit pedig nem cselekedet.

Azt írod:

„Honnan tudod hányszor alkalmazták az elmúlt 3500 évben? Sehonnan csak a szokásos hazudozás részedről.”

Pontosan lehet tudni, hogy hogyan működtek a zsidó bíróságok. Olyan szigorú feltételek mellett lehetett csak a halálbüntetést kiszabni, hogy azt szinte lehetetlen volt teljesíteni. Ha egy bíróság hetven évenként több, mint egy halálbüntetést hozott, arra a rabbik úgy tekintettek, mint vérbíróságra és a fejüket csóválták, hogy ott valami nagyon nem stimmel.

Azt írod:

„Látom továbbra is folytatod a hazudozást. Mutass egy olyan eseteket ahol ezért kivégeztek embereket.”

Itt van példádul ennek a keresztény pakisztáni férfinek az esete, akit néhány hete ítéltek halálra. [link]

Ha valakit nem is végeznek ki, de éveken keresztül börtönben ül a halálbüntetés fenyegetésével, az is embertelen eljárás. Itt egy angol nyelvű tanulmány a hitehagyás büntetéséről: [link]

Azt írod:

„Az iszlámban nincs benne. Attól hogy egyes emberek ilyet tesznek,nem lesz az iszlám része. A keresztények évszázadokon át embereket égettek meg de ugye Jézusnak nem volt ilyen tanítása. Szóval nem ártana ha egyes emberek tetteit külön választanád a vallás tanításaitól. Amit te állítasz olyan mintha azt mondanánk a keresztény vallás tanítása emberek élve elégetése csak mert másban hisznek.”

„Ez sem igaz. Egy ember áttérése semmilyen társadalmi veszéllyel nem fenyeget. Egyébként szánalmas amit művelsz. A te vallásod szent könyvében ott van hogy ki kell végezni az ilyen embereket, mert ugye a Biblia ezt írja, és azzal érvelsz hogy mennyire szükséges ez a primitív törvény de ugyanakkor egy másik vallásba megpróbálod ugyanezt beleerőszakolni, pedig a szent könyve nem írja, sőt vallásszabadságot ír, és más vallás esetén már egyből rossz dolognak tartod pedig a te vallásodnál még szükséges jó dolog volt ugyanez :)

Az előző hozzászólásomban idéztem neked Sulok Zoltán Szabolcsot, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökét, úgy tűnik, nem fogadod el a véleményét.

Itt van Abdul-Fattah Munif iszlámszakértő "Betérés és áttérés az iszlám jogban" című tanulmányából egy részlet. Talán ez már meggyőz téged:

„Az iszlám jog áttérés alatt hitehagyást (visszatérést, arabul ridda) ért. Ez a kifejezés alapvetően a bálványimádáshoz történő visszatérést jelenti, de kiterjeszthető az iszlám előzményeinek számító „égi vallások” (zsidó vagy keresztény hit) és egyéb vallások követésére is. Általános az a vélekedés a laikus muszlimok közt, hogy az a muszlim férfi, aki elhagyja vallását, halálbüntetést érdemel. A jogtudósok valóban beszélnek kivégzésről, de a muszlim jogtudósok többsége úgy vélekedett, hogy az ítélet végrehajtását legalább három napra fel kell függeszteni, lehetőséget adva, hogy a hitehagyó újból megtérjen az iszlámba. Általában a hitehagyó muszlim nővel kapcsolatban enyhébb az elvi szankció, a nő tehát nem végezhető ki, de börtönbe zárható, amíg meg nem gondolja magát. Ezen szigorú büntetési tétel hátterében a következő hadísz áll: „Nem megengedett egy muszlim ember vérének ontása — aki tanúsítja hogy nincs más Isten, csak Allah, és azt, hogy én az Ő küldötte vagyok —, csupán három esetben: […] és a vallását elhagyó, a közösségtől elkülönülő muszlim esetében”. (6878. számú hadísz, al-Bukhárí jegyezte fel) A jogtudósok szerint a hitehagyás nem csak az iszlám vallás megsértését jelenti, hanem a saríca-t követő muszlim társadalom veszélyeztetését látják benne. Akiről kitudódik, hogy elhagyta hitét, ezzel zavart okoz a muszlimok társadalmi berendezkedésében, ezért működésbe lép a muszlim társadalom önvédelmi reflexiója: ellenséges ideológiák férkőzhetnek be az iszlám közösségbe. Az iszlám jog szerint tehát a hitehagyás közvetlen veszélyt jelent az iszlám társadalomra, így csírájában kell elfojtani.”

Elolvashatod az egészet:

[link]

"Látom továbbra is folytatod a hazudozást. Mutass egy olyan eseteket ahol ezért kivégeztek embereket."

Te nagyon elvakult vagy, vagy nagyon tájékozatlan. Nem kellett sokáig keresnem: pl. 2014 egy terhes nő. [link]

Valamint tessék, szemezgess az országokból, hogy hol büntetik halállal, hol "csak" börtönnel, meg egyéb intézkedésekkel a hitehagyást.

[link]

pl. Marokkó nagyon érdekes, ahol bár a törvény nem szab ki halálbüntetést a hitehagyottakra, de 2013-ban a Vallástudósok Legfelsőbb Tanácsa mégis kiadott egy rendeletet, miszerint szerintük az iszlámot elhagyó marokkói muszlimoknak meg kell halniuk.

"A Jézussal kapcsolatos kérdésemre várható hogy válaszolsz vagy passzolod?" Már válaszoltam itt is és júliusban is, amikor először felhoztad ezt a verset. Te nem állsz nyitottan ehhez az egészhez, nem próbálod ténylegesen megérteni a dolgot. Kiragadtál egy részt az Ószövetségből figyelmen kívül hagyva mind az eredeti mondanivalót, mind azt, hogy ez a keresztényekre semmiképpen nem alkalmazható. Nem akarom elölről kezdeni az egészet és nincs is időm rá, hogy hosszasan írogassak neked, hogy végül kiforgasd a szavaimat és megállapítsd, hogy neked van igazad. Ezt a kérdést többféle szempontból is meglehet közelíteni, mindenesetre, azt azért látni kell, hogy ezek a alapján a sorok alapján nem lehet önkényesen halálra ítélni senkit. Ugyan is, a 17. rész kifejti, hogy minden vádat alaposan ki kell nyomozni és két vagy három tanú kell minden halálos ítélet kimondásához, egy tanú nem elég. Amúgy, ha elgondolkodsz rajta, akkor mit ír? "ha titokban csábítgat" Ha titokban csábítgat, akkor nincs rá tanú, vagyis a halálos ítélet kimondhatatlan, tehát az én olvasatomban ez egy kivitelezhetetlen, elméleti felhívás. Inkább egy elv, mint végrehajtható törvény. Továbbá, miről is van szó? Ha a könyv egészét nézzük, akkor látszik, hogy ez Mózes beszéde, amelyben az új nemzedéket szólítja fel arra, hogy szeressék az Urat és megerősíti velük a szövetséget. Itt központi téma az Istenhez való hűség, de miért is? Többször hivatkozik rá, hogy saját szemükkel látták, tapasztalták Isten erejét, csodáit. 100%-os bizonyosságuk van arról, hogy Isten létezik, ezek megtörténtek. Isten szövetséget ajánl nekik, hogy népévé legyenek, ezt a szövetséget elfogadják. Átkot mondanak ki mindara, aki ezt a szövetséget megszegi. Ha a nép elzüllik, elfordul, akkor elpusztul, fogságba vitetnek, lerombolják városaikat stb. Tehát az Istenhez való hűségtől az egész nép sorsa függ. Mózes keményen fogalmaz, de oda is van írva, hogy azért, hogy figyelmeztesse őket és féljenek, hogy eszük ágába se jusson az ilyesmi. Más felőle pedig, egyéb ok is van. Azért mert a környező népek utálatos módon imádták isteneiket. Ezt ne tudakozzák, még csak ne is akarják, nem hogy más isteneket, de még a sajátjukat se úgy imádni. Példaképpen kétszer is említve van az emberáldozat, és annak nyomatékos tiltása. A könyv előre vetíti, hogy Izrael megfogja szegni a szövetéget, elfog fordulni Istentől, valamint nem lesz igazságos, könyörületes stb. (ami még kitétel) és be fog rajta teljesedni az átok, de többször is le van írva, hogy aki őszintén keresi az Urat, attól nem fordul el, próféta fog támadni, olyan mint Mózes (a könyv végén ezért is lényeges, az, hogy le van írva, hogy azóta sem támadt olyan próféta, mint Mózes), ott vannak a népek, amik majd csodálkoznak ezen és ez nekik is jel lesz stb... Szóval a lényeg az, hogy ez az egész egy nagyobb gondolatmenetbe illeszkedik, és lényegében Mózes iránymutatásai, amely az Istenhez való hűségre akarja figyelmeztetni a népet és választást ad eléjük. Hűek lesznek a szövetséghez vagy elfordulnak mint azt az előző generáció tette, akik emiatt nem léphettek be az ígéret földjére? Erről még lehetne beszélni, de talán ennyi is elég. Ez a könyv elsősorban Izraelről szól, de mint Pál írja, a régi szövegek számunkra is tanulságokkal szolgálnak. Azonban ebből nem lehet levezetni azt, amit te a kérdésedben leírtál. Ezt a részt szó szerint a keresztényekre vonatkoztatni nem lehet. Már csak azért is, mert velük új szövetség köttetett.

"Tehát voltak olyan muszlim vallástudósok abban az országban akik felhívták a figyelmet arra hogy ez ellentétes az iszlámmal, mert a Korán vallásszabadságot ír." Mások szerint pedig meg kellene halnia. Ebben nincs egyetértés. De, te úgy csinálsz, mintha ezek a dolgok nem is lennének és az iszlám olyan egyértelműen tagadná ezeket a dolgokat. Az iszlámot békésen is lehet értelmezni, meg nem is. És ez abból fakad, hogy Mohamed, aki az iszlám kulcsfigurája, változtatta a hozzállását a dolgokhoz. Hol békésen beszélt, hol nem. Alapvetően pedig Mekka elhagyása után folyamatosan harcolt és hadjáratokat vezetett. A róla fennmarad hagyományok is vegyes képet festenek. Békét hirdetett, de közben előfordult, hogy kivégeztetett embereket. Így pedig nem csoda, hogy van, aki a békés oldalról közelíti meg a dolgot, más pedig az agresszívebb oldalról, hiszen Mohamed életét mindkettő jellemezte.