Mik a bizonyítékok arra, hogy a jelenleg ismert, közkézen forgó Biblia szövege meg van hamisítva?

#Titus Pullo

"Ha a Bibliát manipulálták volna"

Biztosak lehetünk benne, hiszen a kereszténységet el kellett adni az embereknek, tehát úgy kellett megírni a szent iratokat is, ennek a célnak megfeleljen. A Biblia szövegét hamisították a másolók, mert beleírogattak, aztán ott vannak evangéliumok eltérései, amiről azért lehet vitázni, hogy mennyire ellentmondás, de mondok én neked két dolgot, amivel manipulálták azt a könyvet.

Először is, teleszórták az evangéliumokat meseszerű, csodás történetekkel, ami önmagában gyanússá teszi az egészet. De a másik, ahol jól látszik, hogy az evangélisták nagyon erősen el akarják adni a Jézus story-t, azok az Ószövetségből össszeollózott jóslatok, amelyeket Jézusra vonatkoztatnak. Teljesen egyetértelmű többről is - visszahelyezve azokat az eredeti szövegkörnyezetbe, - hogy gyenge próbálkozás a Jézusra magyarázás, van olyan azok között, ami még csak nem is a messiási korról szól... Az evangéliumírók viszont nagyon igyekeztek kimtatni, hogy ézus az Ószövetség messiása, ennek ellenére ezt nem tudták bizonyítani.

Összefoglalásként azt tudom mondani, hogy úgy látszik, hogy a Biblia nem igaz, csak igaznak látszódik. Az a könyv egy vallás szent irata, amiben a szerzők magát a vallást próbálják meg alátámasztani. A valóságban azonban az egész csak egy mítoszgyűjtemény, amelynek bár van irodalmi értéke, semmiképpen sem az Isten szava.

Betoldásoktól még nem lesz valami hamis. Tekintve, hogy a Biblia sem állítja magáról, hogy a leírtakon kívül más nem történt (épp ellenkezőleg: János evangéliumában benne van, hogy Jézus még sok más egyebet is tett, amiket nem írtak le).

Továbbá: fordítási hibáktól sem lesz valami hamis. Az a fordító hibája. Az első teljes Szentírások fennmaradtak a IV. sz. végétől, ezeket a szövegeket lehet hitelesnek tartani és magára valamit is adó fordító ehhez tér vissza. Ha hamisítást akar valaki keresni, akkor vesse össze az ókeresztény egyházatyák leveleit, tanítását a Bibliával. Ha komolyabb kérdésben hamisítás lenne, akkor ezek a szövegek egymásnak ellentmondásosak lennének. Sokan elfelejtik, hogy nem csak a Biblia van és az ókeresztény korban még nem is volt így teljes Biblia, mint ma.

#13

A betoldások is hamisítások, hiszen azok nem tartoztak az eredeti szöveghez. Másrészt az (Lk 2,48) esetében egyértelmű, hogy teológiai állásfoglalás miatt változtattak a szövegen. Sajnálom, de ezt nem tudod kimagyarázni. A fordítási hibáknál meg az (Izajás 7,14) konkrétan egy hamis jóslatot jött létre.

"Betoldásoktól még nem lesz valami hamis"

Ezt komolyan gondold? Hozzáírsz egy szöveghez és szerinted az nem hamisítás?

#15

Hagyd rá... Keresztény, tehát nem gondolkodik.

„Forrás: [link]

Vajon ezt a beszmámolót a bíróságon egy ügynél mennyire vennék komolyan, amikor a szemtanúk össze-vissza beszélnek?”

Én valami ilyesmire gondoltam a gyagyaság alatt. Nem lesz valami attól kevésbé igaz, hogy nincs fedésben egy másik interpretációval.

Mondok egy példát: felkéred Leonardo da Vincit, Vincent van Gogh-t és Pablo Picassót, hogy fessenek rólad mindannyian egy-egy portrét.

Három rólad készült kép között valószínűleg elég komoly különbségek lesznek, és mind a három is merőben különbözni fog egy rólad készült biometrikus rendőrségi fotótól. Mégis gyagyaság azt állítani, hogy a biometrikus fotó az valamiféle tökéletesebb vagy tisztább igazságot képvisel a személyedről, mint a három festő képe, amik egyenként is mind valószínűleg ezerszer kifejezőbbek rólad, mint egy igazolványkép. Ha egy embernek választania kellene, hogy mely kép alapján tudna téged jobban megismerni, egy igazolványkép vagy egy neves festő portréja alapján, biztosan az utóbbit választja. Sőt, megnézi mindhárom festő képét adott esetben.

A gyagyaság az, hogyha valaki elkezd egy van Gogh festményre fújné, hogy mekkora hülyeség, hiszen a csillagos égbolt nem is így néz ki, és lebegtetne valami széles látószögű éjszakai képet bizonyításként.

Miért van ez? Azért, mert a festő, vagy adott esetben a szerző művében nem csak maga a személy vagy esemény szerepel, hanem annak az alkotó belső világában képzett lenyomata is. Ha egy tárgy jellegzetességének tekintjük a róla visszaverődő fény színárnyalatát, erősségét, az által keltett zajt, a tapintását, az illatát, de ugyanúgy a tárgyhoz (vagy személyhez, eseményhez) tartozik az ember tudatában kialakuló kép is. Egy rólad készült van Gogh festményen nem csak a rólad visszaverődő fények vannak rekonstruálva, hanem van Gogh szellemében létrejövő kép is.

Éppen úgy, ahogy a tárgyat érő fény kölcsönhatásba lép a tárggyal, és visszaverődve megváltozik és képet alkot, úgy a visszavert kép is kölcsönhatásba lép a tudattal, ami azt látja és befogadja, és az is változtat rajta valamit. Ez a változás pedig egyaránt függ a kívülről érkező képtől, és a tudatban lévő "vászontól".

Persze, megpróbálhatjuk a tudattal való kölcsönhatást leválasztani, mert mondjuk nem az egyénre gyakorolt hatást akarjuk vizsgálni, hanem mondjuk biometrikus képet készítünk. De azt állítani, hogy ez a szemlélet bármivel is felsőbbrendű lenne a művészi vagy spirituális megközelítéssel, egyszerűen hamis, és aki ezt állítja, puszta ideológiai megfontolásból teszi, mert ezt nem igazolja racionálisan semmi.

Ezért mondom, hogy ebben az analógiában az ószövetségi történetek vagy az evangéliumok sokkal inkább a festményhez állnak közel, és nem a biometrikus fotóhoz. A nem-egyezőséget számon kérni rajta éppoly bugyutaság, mint Picassón számonkérni, hogy egy emberi arc nem is így néz ki. a valósághűség egy része feláldozható egy nagyobb igazság közvetítésére, és ettől nem lesz valami kevésbé igaz, vagy kevésbé megtörtént.

÷÷÷÷÷÷

„Biztosak lehetünk benne, hiszen a kereszténységet el kellett adni az embereknek, tehát úgy kellett megírni a szent iratokat is, ennek a célnak megfeleljen.”

Ha valamit el akarsz adni, akkor nem olyan kegyetlen igazságokkal próbálod, mint a Biblia. Nem igazán jövedelmező azt propagálni, hogy ha ezt követed, akkor szenvedni fogsz. Ha valamit eladni akarsz, akkor hízelegsz, és nem ostorozol.

„Először is, teleszórták az evangéliumokat meseszerű, csodás történetekkel, ami önmagában gyanússá teszi az egészet.”

Mi igazolja, hogy ezeket "beleszórták", és nem történtek meg valóban? Hogy a valóságban nem történnek csodák? Az az érv számomra annyira helybenforgó, hogy áramot lehetne vele termelni. Ha ennyire nem vagyunk nyitottak a világképünktől eltérő dologgal kapcsolatban, hogy legalább feltételezzük, hogy valamit találhatunk ott, akkor felesleges akármit is elolvasni az ideológiai visszhangunkon kívül. Nem azt mondom, hogy hinni kell minden csodás történetnek, de a "minden tudok, amire szükségem van, tehát semmi új tudásra nincs szükségem" egy halálos körforgás. És a halálost nagyon is komolyan értem.

„De a másik, ahol jól látszik, hogy az evangélisták nagyon erősen el akarják adni a Jézus story-t, azok az Ószövetségből össszeollózott jóslatok, amelyeket Jézusra vonatkoztatnak. Teljesen egyetértelmű többről is - visszahelyezve azokat az eredeti szövegkörnyezetbe, - hogy gyenge próbálkozás a Jézusra magyarázás, van olyan azok között, ami még csak nem is a messiási korról szól... Az evangéliumírók viszont nagyon igyekeztek kimtatni, hogy ézus az Ószövetség messiása, ennek ellenére ezt nem tudták bizonyítani.”

Ha bizonyításokat akarok olvasni, természettudományos vagy nyomozati anyagokat olvasok. A prófécia mindig interpretáció kérdése. Nem a próféciák bizonyítják Jézus igazságát, hanem Jézus igazsága bizonyítja a próféciákat. Különben a próféciát összekeverjük a jövendőmondással.

Mindezek mellett azért vannak ilyen eléggé érdekes egybeesések, mint például amikor a zsoltár azt írja, hogy "átlyuggaták kezemet és lábamat", egy olyan korból, amikor a keresztre feszítés még nem volt gyakorlat.

„ Az a könyv egy vallás szent irata, amiben a szerzők magát a vallást próbálják meg alátámasztani. ”

Ezt már többször leírtuk más kérdéseknél, de a Bibliának nincsenek "szerzői". Senki nem írta a Bibliát. Próféták és tanítványok írtak le történeteket, intelmeket, költöttek énekeket, és leveleztek másokkal, de nem azzal a szándékkal, hogy az majdan egy "szent irat" részét képezze. Így efféle tudatos hozzáállást teljesen megalapozatlan dolog feltételezni. A szerzők nem "beszéltek össze", mert akkor ennél sokkal jobban egyezne az egész. Vagy nem beszélnek össze, akkor viszont a hamisítások teljes ellentmondásba kerülnének egymással, illetve a kortárs irodalommal, és sokkal kisebb koherencia volna. Nem a Biblia az egyetlen keresztény forrás a korból, ezt nem árt tudni.

Egy nagy egyházi világösszeesküvést feltételezni a negyedik századra pedig annyira komolyan vehető, mint az ufók építette piramisok.

÷÷÷÷÷÷

„A betoldások is hamisítások, hiszen azok nem tartoztak az eredeti szöveghez.”

Nem hamisítás, amennyiben a betoldás ténye elismert. Csak akkoriban még nem írták oda azt, mint manapság az újságcikkekben, hogy " – a szerk."