Miért van az, hogy egy csomóan hisznek Istenben, vagy valamilyen vallásban, de mikor valaki a szellemekről vagy a mágiáról írkál, kiröhögik?

én azt mondom, inkább ne akarj szellemet látni, mert nincs is szüksége rá, hogy látható alakban kárt okozzon neked.

amúgy Isten mégiscsak más dolog, mint egy szellem, mert annyi a különbség, hogy az egyik SZENT dolog, a másik meg feketemágia.

szerintem az az oka,hogy sok vallásos ember elég szűk látókörrel rendelkezik.nem bántani akarom őket,a vallás egyszerűen ilyenné teszi őket.meg van szabva fixen,hogy miben hihetnek,mi hülyeség,mi nem,tehát eleve elutasítóan vagy kételkedve állnak hozzá az ezotériához.a vallásos vezetők igyekeznek távol tartani őket minden mástól ami nem az ő tanításuk,mert félnek,hogy esetleg megismernek más dolgokat is és akkor rájöhetnek,hogy nem csak az létezik amit az egyház vagy az adott vallásuk tanít nekik.

ezért is mondanak gyakran olyan dolgokat,hogy minden mágia,ezoterikus dolog az ördög műve,veszélyes,feketemágia.elég homályos fogalmaik vannak az ezotériáról.

ahhoz,hogy valaki szellemet lásson,vagy valamilyen temészetfölötti,spirituális élményben lehessen része,annak az alap feltétele a nyitottság,a berögzött,tanult,megszokott dolgokon való túllépés képessége.amit az ember elutasít,megbélyegez,elítél,ahhoz nem fog közel kerülni,logikus módon.

17:35

A vallások többet tudnak a spirituális (=kegyelmi) életről, mint az ezotéria. A vallás lényege (legalábbis a kereszténységnek) szimplicizmus, és a dolgok absztrakciója.

Csak a szemed, és tested vágyik arra, hogy te, a természeteden túl és a valódi kegyelmi ajándékokat félredobva láss, vagy képes legyél valamit tenni; a lelked nem erre vágyik, hanem Istenre, és a valódi isteni boldogságra. Most tegyük félre az Egyházat, meg a pápát, és az összeesküvés-elméleteket: te melyiket választanád? A pillanat, vagy az örökkévalóság örömét?

Én speciel a pillanat örömét választanám. Az örökkévalóság alatt megunnám. Nem szeretem megszokni a jó dolgokat, mert akkor már nincs benne öröm. Tudom, most azt fogod válaszolni, hogy "De ez folyamatos örömérzés lenne". Nem hiszem el, ennyi.

Azért van, hogy az istenekben hisznek az emberek, mert az fölöttük áll, irányítja őket, útmutatást ad, míg a szellemek nem. A szellemek létének elismerése nem függ szerintem vallástól, de kicsit kézzelfoghatóbbnak kéne lennie, hogy hihető legyen. Bár akkor jópár vallást újra-újra-újra kéne értelmezni, ahogy ezt már megtették minden új korban. A mágia pedig méginkább más dolog, mert annak viszont _tényleg_ látszata kéne, ha lenne...ha van... Szerintem ennyire egyszerű a magyarázat. Amúgy sem vallásos, sem ezoter...szóval az sem vagyok, csak gondoltam leírom a gondolatomat.

18:53 Igazad van, de ez egy picit más. Ez nem olyan adrenalin-öröm, hanem inkább a lelki békességet jelenti.

Az ezotéria nem az élettel, hanem inkább a természetfeletti tanokkal való foglalkozik, míg a vallás, legalább is a hitélet inkább az élettel. Igaz, a katolikus keresztény vallásban igen sok áldás, szentelés, áldás, szentelés van...

Nem állítjuk, hogy a spiritiszta jelenségek mind tudatos félrevezetésen alapulnak, mint egyesek hiszik; a sok csalás mellett van sok igazán rendkívüli jelenség is a spiritiszta mutatványokban. Azonban vajon okvetlenül túlvilági szellemek-e azok, amelyek ott az asztalt felemelik, kopogtatnak, vagy egyébként értelmes feleleteket adnak? Ezt eddig senkinek sem sikerült bebizonyítania.

Hogy szellemi erők működnek közre ott, ahol a felvetett kérdésekre értelmes feleleteket adnak, abban nincs kétség. De hogy ezek a szellemi erők nem azonosak-e akár a jelenlevők, akár a távollevők bizonyos öntudatlan szellemi működésével, öntudat alatti reagálásaival, amelyek eddig ismeretlen természeti törvények szerint külső jelek útján, pl. kopogtatással jutnak a jelenlevők tudomására? Ki tudná ezt megmondani?

A természettudomány ismer telepatikus jelenségeket, távolbalátást, megérzést, gondolatátvitelt s hasonlókat. Miért ne lehetne ezen az úton keresni a spiritiszta jelenségek magyarázatát is? A kérdésekre csakugyan szellemek felelnek; de ezek a szellemek esetleg öntudatlanul mi magunk vagyunk: a nélkül, hogy tudnók, az agyképzeteinkből sugárzik ki a kérdésekre az ilyen vagy olyan (többnyire kissé zavaros és értelmetlen) válasz. Esetleg egy távollevő agy beiktatásával is; mint mikor egy magyar parasztlány hirtelen angolul beszél, ki tudja, nem tud-e egy jelenlevő angolul, vagy akár bizonyos esetekben egy távollevőnek agya nem reagál-e a hozzáérkező kérdésekre öntudatlan kisugárzással? Titkok ezek még, amelyeket a természettudomány nem derített fel, de egyelőre semmi okunk sincs rá, hogy okvetlenül természetenkívüli lények közreműködését kelljen segítségül hívni. Ezek a természetenkívüli lények legfeljebb a gonoszlelkek lehetnek, akikkel érintkezésbe lépni s tőlük irányítást kérni természetesen bűnös dolog lenne.

Keresztény szempontból ugyanis éppenséggel lehetetlen, hogy azok a szellemek szólaljanak meg a médiumok által, akiket a hiszékeny asztaltáncoltatók vagy "szellemidézők" hívogatnak. Először is: ezek a "szellemek", sokszor igen tiszteletreméltó és szentéletű megholtak szellemei (pl. Prohászka Ottokáré, vagy Tóth Tihaméré), annyi ákombákomot, annyi megkeveredett ostobaságot fecsegnek össze, annyi ellentmondásba kerülnek egymással, az Egyházzal és önmagukkal, hogy már ezen a címen is lehetetlen e kijelentéseket e nagy emberek üdvözült lelkével kapcsolni egybe. De aztán elképzelhetetlen az is, hogy az Úristen csak úgy hókuszpókusz kedvéért, pletykaszomjas kávénénik és kíváncsiskodó jólélők mulattatására, úgy uzsonnaasztal körül egyszerre leküldi a mennyországból az ő szentjeit és üdvözültjeit, hogy azok ott mindenféle vallástalan és könnyelmű erkölcsű urak és hölgyek szórakoztatására haptákba vágják magukat s szavaljanak égről, földről, Istenről, másvilágról, oda se figyelve arra, amit Isten kinyilatkoztatott vagy az Egyház és Szentírás tanít, olyanokat állítva pl., hogy nincs örök pokol, stb.

Azért az Egyház teljes joggal tiltja a spiritiszta gyűléseken és mutatványokon való kíváncsi s oktalan részvételt, mert az amúgy is babonára hajló s vallásilag zavartfejű embereket nem engedheti újabb babonákkal mégjobban megtévesztetni. Már ezért sem lehet Isten műve az, ami a spiritizmusban történik, mert Isten nem szentesít olyasmit, ami az ő Egyházának tilalma ellenére történik.