Élt már át valaki halálközeli élményt? Ha igen, akkor nagy segítségemre lehetne a szakdolgozatom írásában. Kérlek írjatok, ha van valamilyen tapasztalatotok ebben a témában!

Nem tudom konkretan most miben kellene segitseg. Esetleg tortenet? Na mind1 irok egyet.

Egyszer egy elhagyott banyaba fele setaltunk egyik baratnovel es majdnem mikor a kapuhoz ertunk(ami sorompo volt), egyszer csak jobbrol nagy ivben megjelent vagy 5 pitbull, majd elkezdtek felenk futni...nos azt hittem beszarok. Ez volt az elso halalfelemen, ha annak szamit.

De hal Istennek nagyon aranyos kutyusok voltak, csak jatszottak, ugraltak, nyaldostak. Ha elkezdtek volna ott minket tepni a semmi kozepen, nem hiszem hogy tuleltuk volna.

Nekem csak olyan élményeim voltak, mikor az élmény közben bevillant az agyamba egy pillanatra, hogy most meghalok, de nem volt olyan komoly egyik sem. Az elsőnél sziklamászáson letört a szikla amire támaszkodtam, zuhantam vagy 10 métert, mire megfogott a biztosítókötél. A lágyékom és a golyóim belilultak, a combom egy kicsit lehorzsoltam, de komoly bajom nem lett. A másiknál pályamotorozáson elcsúsztam kb. 120-szal, mivel be voltam öltözve a ruha megvédett, kicsit lehorzsolódott a bőr, de semmi különös, a motor rosszabbul járt.

Remélem hasznodra válik! Sok sikert!

hát milyen szakdoga lesz ez?

a legjobb a személyes tapasztalat: igyál piát aztán menj végig a tetőn. ha nem estél le. akkor igyál mégegyet.

12 éves voltam, elmentünk a Tátrába kirándulni. A nyaralás utolsó napján elmentünk megnézni egy vízesést. Arra emlékszem, hogy a szüleim éppen a térképet böngészgették, én pedig életem legjobb fotóját akartam elkészíteni. El is indultam, gondoltam beljebb megyek egy kis kiálló sziklára, onnan lefényképezem a vízesést. Azzal viszont nem számoltam, hogy az a szikla egy kicsit vizes lehet, bele is csúsztam a vízbe. Körülbelül 6-8 fokos lehetett, az ár pedig annyira erős volt, tele örvényekkel, hogy megkapaszkodni nem tudtam. Valahogy teljesen természetesnek vettem, hogy most bent vagyok, igazából teljesen nyugodt maradtam még akkor is, amikor 1-2 méterrel a hideg víz felszíne alatt voltam. Nagyon lassan múlt az idő, valahogy teljesen tisztán tudtam gondolkodni is. Gondoltam rá, hogy egészen nyugodtan akár be is szívhatnám a vizet, aztán vége lenne. Az örvény még lejjebbre húzott, a fejemet rengetegszer bevertem a sziklákba. Kinyitottam a szememet, és csak a légbuborékokat láttam. Több méterrel a víz alatt. A szüleimre gondoltam, hogy biztosan szomorúak lennének. És akkor egyre sekélyebb lett a víz. Egy szlovák hegymászó farönköket dobált a vízbe, hogy meg tudjak állni a sodrásban. Kiköhögtem a vizet, és csak anyukám volt mellettem. Az első kérdésem rögtön az volt: „hol van apu?”. Utánam ugrott. Ugyanazt átélte, amit én. És mindketten túléltük. Mondta is a szlovák hegymászó: „You’re a very lucky boy”. És tényleg szerencsés fiú vagyok. Én néhány öltéssel megúsztam az egészet, apukámnak is szerencsére csak a térdénél és az oldalát kellett összevarrni.

(Persze, tudom, hogy ez nem halálközeli élmény, de mivel mindenki ilyet írt, ezért én is. Hátha segít.)

Egy ismerősöm mesélte aki egy súlyos szívinfarktuson esett át(néhány másodpercre állítólag "halott" volt),hogy egy nagyon kellemes érzést tapasztalt,mert minden fájdalma megszűnt (lelki és testi),és hogy úgy érezte, mintha finom selyemmel simogatnák(miközben így-úgy-amúgy ugráltak a mellkasán).

Egy idősebb úrról van szó akinek az asszonya az eset előtt néhány hónappal hunyt el.Az öreg nagyon megkeseredett,valószínű ez is okozhatta nála a betegségét.

Ezt csak azért jegyeztem meg,mert azt mondta,kár volt Őt visszahozni annyira jó érzés volt "odaát".

Mai napig jól van szerencsére,de ezt mindig mondogatja!

Remélem segítettem!