Miért kellett Jézus halála a megváltáshoz?

"Egy ártatlan bűnhődik valaki más bűnéért, és a valódi bűnöst felmentik.

Ennél aljasabb megoldást elképzelni sem tudok,..."

Csakhogy ne felejtsük el, hogy az ártatlan aki mások helyett szenvedett maga a bíró aki önmagát áldozta fel.

Emberek részéről ez tényleg igazságtalan lehet, hogy más szenved ártatlanul egy bűnösért, de Isten szemszögéből ez a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt, hiszen Krisztus veled is és minden bűnössel azonosult ártatlanul azért, hogy ezzel engesztelést szerezzen a bűnökért és mi megbékülhessünk Istennel. Isten egy személyben a Bíró, a sértett, és az az ártatlan alany is. Olyan módon sértett Isten minden bűnért amilyen módon Ő a törvényadó aki ellen történik az ellenszegülés. A bün legbelső természete ellenségeskedés Istennel. Amikor egy teremtménnyel szemben vétkezünk, az egy legyintéssel megbocsájthat, de Isten nem bocsájthat meg egy legyintéssel. Isten csak úgy tud megbocsájtani ha visszafizetjük neki a tartozást. Mivel a bűn zsoldja halál ezért csak élettel lehet fizetni nála. Egy másik ember nem tudja kifizetni a tartozást mert ő is bűnös. Senki nem képes kártételt adni Istennek csak maga Isten akinek a büntetést végre kellett hajtania saját magán azért hogy megkegyelmezhessen. Saját magán vett elégtételt: "Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28).

Krisztus valóságosan magára vette a világ bűneit, de csak az profitálhat belőle akit ez az isteni szeretet bűnbánatra és megtérésre indit.

"de Isten szemszögéből ez a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt"

Akkor cse*** meg, ha véráldozat nélkül képtelen megbocsájtani!

(Hozzáteszem, ha valami nem tetszik neki, akkor talán meg is akadályozhatta volna a megtörténtét, végül is elvileg mindenható.)

Amúgy beszélhetnénk a heted íziglen, az apák bűneiért bűnhődő gyermekekről, beszélhetnénk az ártatlan csecsemőkről, akiknek a te szerető Istened a gyilkosa!

"Isten egy személyben a Bíró, a sértett, és az az ártatlan alany is. "

Talán inkább egy pszihopata nárcisztikus megalomán tömeggyilkos.

"Isten csak úgy tud megbocsájtani ha visszafizetjük neki a tartozást."

Lásd mint fent: "Akkor ..."

Anahystor, ha ez mind igaz, akkor a kettős mérce elkerülése érdekében igaz kell legyen a Földre és a természetre is. Márpedig nincs nagyobb tömeggyilkos a természetnél, ami sokszorta több ember haláláért felelős, mint az emberek bűnei. Akkor pedig mit vagyunk úgy oda a természetért? Miért is kellene tisztelnünk és óvnunk ezt a megveszekedett tömeggyilkost?

Az nem magyarázat, hogy nincs szabad akarata, hisz nézeteitek szerint az embernek sincs, Isten pedig nem létezik. Ha pedig az a válasz, hogy nincs más választásunk, különben belehalunk, akkor az megintcsak ugyanaz a szemétség a természet részéről, mint amit felrósz Istennek. Ha nem tartjuk tiszteletben a törvényeit, akkor az szenvedéssel és halállal jár.

Tehát ez alapján igenis igazságtétel az ember részéről a természet mértéktelen kizsákmányolása és állatfajok kiirtása.

Kedves Titus Pulló!

Igazából nem értelek.

Olyan módon próbálod összehasonlítani a természetet és Istent, aminek semmi értelme.

Istent a hívő emberek értelemmel bíró, mindenható, a teremtményét (elvben) szerető lényként ábrázolják, aki megérti a tett és következmény , az ok és okozat összefüggését, és látja/belátja, SŐT előre látja cselekedeteinek következményét.

A természet viszont érzelemmentesen, adott törvények szerint működik, nem gondviselő, szerető lény, hanem csupán rendszer, melyben az emberiség vagy megtalálja a helyét, vagy elpusztul. Ez utóbbi esetben a kutya se fog siránkozni utána, hanem a világ megy tovább, mintha mi sem történt volna.

"Miért is kellene tisztelnünk és óvnunk ezt a megveszekedett tömeggyilkost?" (mármint a természetet)

Nem kell!

Végül is, ha magad alatt vágod a fát, legfeljebb leesel.

Nem a természetet kell tisztelni, hanem a lehetőséget megadni a gyermekeinknek, unokáinknak, hogy egy élhető világban töltsék el az időt.

Emellett persze észre vehetjük a természet szépségét is (ami az ember egyik örömforrása lehet, ha megvan benne az érzék ennek felismerésére), de ugyanakkor nem szabad letagadni a rossz dolgokat sem, melyek ugyanúgy részei a természetnek.

Meg kell/lehet látni a pillangó a virág, a táj szépségét, de érteni és tudni kell, hogy ott van a halál, a fájdalom is.

" ... megintcsak ugyanaz a szemétség a természet részéről, mint amit felrósz Istennek."

Szóval szerinted ugyanaz a történet, ha egy villám agyoncsap, vagy ha a villamosszékben kivégeznek?

Az egyik esetben rosszkor, rossz helyen voltál, a másik esetben viszont valakinek a tudatos döntése volt a halálod oka, és ő akár dönthetett volna úgy is, hogy életben hagy.

"Tehát ez alapján igenis igazságtétel az ember részéről a természet mértéktelen kizsákmányolása és állatfajok kiirtása."

Amennyiben így gondold...

Ott kellene kezdeni, hogy megkorbácsoljuk a tengert, mert elsüllyedtek benne a hajók...

Kedves Anahystor!

Természetesen nem gondolom így, nem kell gyűlölni a természetet. Én azért bátorkodtam így leírni, mert a természet analógiáján keresztül valamelyest meg lehet közelíteni az Isten fogalmát. A természeten sem kérjük számon, ha ember-százezreket öl meg egy cunamival, mert értjük a dolgok mögöttes törvényeit, és tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem olyan, amit nekünk kell kiigazítani, hanem a törvények tudatában kell minél inkább cselekedni.

A keresztény felfogás nagyon hasonló ehhez. Nem az ember feladata a világ megváltása. És ez még csak nem is keresztény gondolat, hanem világvallásokban jellemzően jelen lévő felfogás, hogy az embernek önmagát kell rendbe hoznia, először a saját kapcsolatát kell helyreállítania az igazsággal.

Igen, rengeteg szenvedés van a világban, gyerekek és ártatlanok tömegei halnak meg igazságtalanul nap mint nap. Most ez lehet, hogy szívtelenül hangzik, de "és akkor mi van"? Rettenetesen könnyű arról ábrándozni, hogy hogyan tennénk rendbe személyesen a világot, ha minden hatalom nálunk lenne. Ezek az ábrándjaink, ha megvalósulásig eljutnak, kivétel nélkül hatalmas katasztrófákba torkollnak. Igen, borzasztóan könnyű azt gondolni, hogy ha Isten mindenható, akkor miért nem segít, de mi sem látjuk a mögöttes összefüggéseket, csak mindenhatóság fogalmával dobálózunk, mint jokerkártyával, miközben nem értjük azt szemernyit sem. Az, hogy a természetnek nem személy, isten pedig igen, ezen kérdés szempontjából szerintem másodlagos, mert ugyanúgy beláthatlan mindkettő a mi szemszögünkből. Ha egy természeti csapás szenvedést okoz nekem, nincs más választásom, mint elfogadni és együttélni ezzel. Istennel sincs ez másképp. Közbeléphetne és megszüntethetné a szenvedésem, ha nem teszi, akkor ezt elfogadom, mert ugyanúgy sehova nem vezet Istennel pörlekedni, mint a természettel.

Gondolj bele, vajon miért van az, hogy a legnagyobb földi poklokban terjed mindig legerősebben a hit? A mártírok kínok kínját állták ki a hitükért. Japánból szó szerint ki kellett üldözni a spanyol misszionáriusokat, mert a szegény parasztok tömegesen tértek meg az evangélium hallatán. Nem fegyverrel, nem erőszakkal térítettek, csak ugyanazt elmondták, amit az apostolok. Afrikában is a kereszténység az iszlám terjedt el szédítő sebességgel, és nem a "tudomány". Pedig tudósok ugyanúgy odamehetnek, és hirdethetik a tudást (tudom, hogy ők is megteszik).

Csakhogy senki nem fog meghalni azért az állításért, hogy F=m*a, vagy hogy 2+2=4. Ezeknek nincs lelki értékük, nem nyújtanak vigaszt, nem lesz tőlük minőségi javulás senki életében. Az ember sokszorta mélységesebb lény annál, hogy a puszta tudásanyag megválthassa. Az utópisták és a szocialisták azt hitték, hogy az embernek nem kell több annál, hogy táplálkozhasson, pihenhessen és szerethessen biztonságban, és akkor boldogsága garantált. Ez nemhogy egy súlyos tévedés, de végtelenül nyomorúságos képzet az embertől, hogy pusztán szükségletek kielégítésén és a szenvedés megszüntetésén túl nincs másra szüksége.

Csakhogy az emberek mélyen szomjazzák a lelki javakat, a vigasztalást. Ez nem szánalmas dolog, nem egy gyengeség, hanem az emberi természet része. Ezt a vigaszt semmilyen tudományos elmélet nem tudja biztosítani. A világ szörnyűségével szemben szükség van vallásra és hitre. Ha valaki tudományra vagy ideológiára alapozza az életét, akkor töménytelen csalódás lesz az osztályrésze.

Kedves Titus Pulló!

Értelek, csak nem értek egyet veled.

"Igen, rengeteg szenvedés van a világban, gyerekek és ártatlanok tömegei halnak meg igazságtalanul nap mint nap."

Igaz, én is így látom, tapasztalom.

"Ezek az ábrándjaink, ha megvalósulásig eljutnak, kivétel nélkül hatalmas katasztrófákba torkollnak."

Egyrészt általánosítás. Másrészt bizonyítsd! Harmadrészt: Szerinted az ember mindenható?

"...de mi sem látjuk a mögöttes összefüggéseket"

Miből gondolod, hogy vannak ilyen összefüggések?

"Az, hogy a természetnek nem személy, isten pedig igen, ezen kérdés szempontjából szerintem másodlagos..."

Sajnos ezzel egyáltalán nem értek egyet!

Ugyanis EZ a LEGFONTOSABB különbség!!!

Isten (elvileg) tudatos, tervez, és szándékai szerint megvalósít! Ezért a világ minden szenvedése PONTOSAN az ő akarata szerint történik. Ugye nem gondolod, hogy egy végtelen hatalmú lény akaratával ellentétes dolog megtörténhet???

"Ha egy természeti csapás szenvedést okoz nekem, nincs más választásom, mint elfogadni és együttélni ezzel. Istennel sincs ez másképp. Közbeléphetne és megszüntethetné a szenvedésem, ha nem teszi, akkor ezt elfogadom, mert ugyanúgy sehova nem vezet Istennel pörlekedni, mint a természettel."

Valóban TE nem tehetsz ellene, ÉPPEN AZÉRT mert Isten (ha létezik) végtelen hatalmával nem ellenkezhetsz! Ő azonban bármin változtathatna!

Egyébként nem perlekedek vele, mert nem hiszek a létezésében, csupán arra mutatok rá, hogy a keresztény istenkép milyen módon illogikus, és morálisan elítélendő.

"Gondolj bele, vajon miért van az, hogy a legnagyobb földi poklokban terjed mindig legerősebben a hit? "

Belegondoltam. Teljesen egyértelmű.

"...a szegény parasztok tömegesen tértek meg az evangélium hallatán."

Oka:

Az alacsony műveltség, a kilátástalan élet, a sok szenvedés, a betegségek...

És egyszer csak jön valaki és azt mondja: Van egy másik világ! Minél többet szenvedsz itt, majd ott annál nagyobb lesz a jutalmad. Naná, hogy el AKARJÁK hinni, hogy így van.

Ez a vallás egyik mézesmadzagja.

Gondolkozz, vajon miért van az, hogy az ateizmus éppen a magasabban képzett emberek között terjed jobban?

Azért, mert ők megszokták, hogy a dolgokat, jelenségeket végiggondolják, elemezzék, a feltételezéseket összevessék a valósággal.

A vallás HIT, bizonyítékok nélkül el kell fogadnod az állításait, és tilos megkérdőjelezned azokat.

Birkákra van szükség, akik a nyáj ösztönnel mennek a vezér után, és eszükbe sem jut megkérdőjelezni a dolgokat.

Milyen kifejező kép is: Jézus mint a Jó pásztor terelgeti a hívők nyáját...

"Csakhogy senki nem fog meghalni azért az állításért, hogy F=m*a, vagy hogy 2+2=4.

Ezekért (hasonlókért) is haltak meg az inkvizíció korában tudósok, felvilágosult emberek.

"Ezeknek nincs lelki értékük, nem nyújtanak vigaszt, nem lesz tőlük minőségi javulás senki életében."

Ezzel az állításoddal a tudomány eredményeit kérdőjelezed meg, ami bődületes ostobaság (bocs!).

A mindennapi életben éppen a tudományos vívmányok eredményeképpen lett szennyvíz elvezetés, villanyáram, folyik a víz a csapból, használhatsz számítógépet, kapsz gyógyszereket a betegséged meggyógyítására, repülsz a felhők felett...

Szerinted elég lenne az orvosi kezelés helyett a beteg gyermeked felett Istenhez imádkozni???

"A világ szörnyűségével szemben szükség van vallásra és hitre. "

Szerintem tudásra van szükség, mert a hit nem szünteti meg a járványokat, az éhínséget, a tudomány viszont igen.

A vallás arra tanít, kérj Istentől (aztán vagy megadatik /HÁLA ISTENNEK!/-, vagy nem /biztosan az ördög vagy én vagyok a hibás/), ezzel szemben az ateista ember megoldást keres a problémára és tesz a szörnyűségek ellen.

"Ha valaki tudományra vagy ideológiára alapozza az életét, akkor töménytelen csalódás lesz az osztályrésze."

Ezt talán bizonyítsd, mert így elég hiteltelen megjegyzés!

Még egy megjegyzés:

"Csakhogy senki nem fog meghalni azért az állításért, hogy F=m*a, vagy hogy 2+2=4."

Van fogalmad arról, hányan kockáztatták az életüket a repülőgépek vagy éppen a gyógyszerek kipróbálása kapcsán, hozzájárulva áldozatukkal a tudomány fejlődéséhez?

És ennek volt valós hozadéka!

„Egyrészt általánosítás. Másrészt bizonyítsd! Harmadrészt: Szerinted az ember mindenható?”

Így van, általánosságban beszélek. A bizonyíték az emberi történelem. Eddig minden utópisztikus elképzelés megvalósítása katasztrófába torkollott.

Az emberi intellektus, a racionalitás pedig hajlamos mindenhatónak hinni magát. Az egész szcientizmus lényege, hogy a tudomány megold minden felmerülő problémát. Ez a mai ateizmus elsődleges narratívája, hogy mindenre kell legyen tudományos megoldás. Ez ekvivalens a mindenhatósággal. Ebben a szemléletben a tudomány mindentudó és mindenható, mégha az emberi tudósok maguk nem is.

÷÷÷÷÷÷

„Miből gondolod, hogy vannak ilyen összefüggések?”

Mármint hogy vannak olyan összefüggések, amikről nem tudunk? Hát hatalmas kevélység lenne kijelenteni, hogy minden összefüggést felfedeztünk már.

÷÷÷÷÷÷÷

„Ugyanis EZ a LEGFONTOSABB különbség!!!

Isten (elvileg) tudatos, tervez, és szándékai szerint megvalósít! Ezért a világ minden szenvedése PONTOSAN az ő akarata szerint történik. Ugye nem gondolod, hogy egy végtelen hatalmú lény akaratával ellentétes dolog megtörténhet?”

Ez így nem igaz, legfeljebb a fundamentalista neoprotestánsok értelmezésében. A középkorban egy al-Gázi nevű muzulmán filozófusnak voltak ilyen elképzelései, hogy ha tízszer belenyúlsz a tűzbe és az tízszer megéget, akkor az nem azért van, mert a tűznek eredendő természete az, hogy éget, hanem mert Isten azt akarja minden egyes alkalommal, és ha tizenegyedjére nem akarja, akkor nem fog, így lesznek a csodák. Ez a fajta szemlélet elterjedése vetett véget amúgy a muzulmán világ tudományos-filozófiai aranykorának.

A történelmi kereszténység sosem állította, hogy minden dolog, ami történik a világban, Isten tudatos döntésének következménye. Az isteni akarat egyáltalán nem volt hangsúlyos úgy nagyjából a XIII. századig, és Luther tanaival tört előre igazán.

Énnekem komoly kételyeim vannak, hogy érdemes-e egyáltalán olyanról beszélni, hogy emberi akarat, vagy isteni akarat, vagy szabad akarat. Fenntartásaim vannak az akarat koncepciójának bárminemű hasznosságával. De nem állítom, hogy tudom a választ.

÷÷÷÷÷÷

„Valóban TE nem tehetsz ellene, ÉPPEN AZÉRT mert Isten (ha létezik) végtelen hatalmával nem ellenkezhetsz! Ő azonban bármin változtathatna!

Egyébként nem perlekedek vele, mert nem hiszek a létezésében, csupán arra mutatok rá, hogy a keresztény istenkép milyen módon illogikus, és morálisan elítélendő.”

Ezt sem tartom megalapozottnak. A mindenhatóság ezen elképzelése abszurd. A gnosztikusok demiurgosza ilyen, aki a világot teremtette és azt az ember börtönének és saját játszóterének használja, amiben az ember nem több egy kiszolgáltatott bábnál.

Isten mindenhatósága nem olyan, mint ahogy mi magunknak elképzeljük, amikor a dolgok nem a szándékaink szerint történnek. Isten az emberi racionális gondolkodással egészében nem átérhető és nem befogadható létező, akinek a hatalma és valója túlmutat az emberi megismerés korlátain. Így rajta számonkérni dolgokat teljes hiúság, mivel az azt jelentené, hogy ő is az emberi korlátoknak kell megfeleljen. Az erkölcsöt nem helyezheted Isten fölé, hiszen magha az erkölcsi törvény, amit rajta számonkérsz, az tőle származik.

És ha ebből egy rettenetes önkényúr képe rajzolódik ki előtted, nem mondom, hogy nincs benne igazság. Isten nemcsak szerető és dicsőséges, hanem rettenetes is. Az embernek az Istennel való viszonyában szerepet kell kapjon a félelem. Ugyanis a félelem jelentése az, hogy nincs teljesen hatalmunkban a saját létünk feletti rendelkezés. A magasztosság és a félelem harmonikus keveredését hívjuk áhitatnak. Az emberi egó társadalmi szintű lekorlátozásához ez kell, az emberi egó társadalmi szintű lekorlátozása pedig elengedhetetlen az élhető világhoz.

Lehet ezt nem szeretni, de ha közös pontot keresünk a XX. század embermilliókat követelő társadalmi katasztrófáinak, mint a holokauszt, a GULAG, vagy a vörös khmerek, egy közös pont mindegyikben van: az, hogy az elkövetők nem gondolták azt, hogy valaha is számot kell adniuk a tetteikért.

÷÷÷÷÷÷

„Az alacsony műveltség, a kilátástalan élet, a sok szenvedés, a betegségek...

És egyszer csak jön valaki és azt mondja: Van egy másik világ! Minél többet szenvedsz itt, majd ott annál nagyobb lesz a jutalmad. Naná, hogy el AKARJÁK hinni, hogy így van.

Ez a vallás egyik mézesmadzagja.

Gondolkozz, vajon miért van az, hogy az ateizmus éppen a magasabban képzett emberek között terjed jobban?

Azért, mert ők megszokták, hogy a dolgokat, jelenségeket végiggondolják, elemezzék, a feltételezéseket összevessék a valósággal.

A vallás HIT, bizonyítékok nélkül el kell fogadnod az állításait, és tilos megkérdőjelezned azokat.

Birkákra van szükség, akik a nyáj ösztönnel mennek a vezér után, és eszükbe sem jut megkérdőjelezni a dolgokat.

Milyen kifejező kép is: Jézus mint a Jó pásztor terelgeti a hívők nyáját...”

Aki azt hiszi, hogy az emberek többsége ostoba, az saját ostobaságáról tesz tanúságot. Az, hogy egy födlműves szegény és műveletlen, attól még egyáltalán nem ostoba, mert ez egy relatív dolog. Túl tud élni ott, ahol mondjuk te meg én nem tudnánk. És ennek a túlélési stratégiának meglepően hasznos vívmánya a hit és a remény. El kell tudnunk fogadni, hogy a racionalitást simán elsöpri a világ szörnyűsége. A világ borzalmaiban az ész kudarcot vall. Ha úgy tetszik, a racionalitás maladaptív a szélsőséges válsághelyzetben, csak kellő létbiztonság mellett működőképes (arra adaptív).

Most akkor az azt jelenti, hogy a szélsőséges válsághelyzetek nem is léteznek, mert racionálisan az adott helyzetben nem befoghatóak? Nem, ez azt jelenti, hogy abban a helyzetben nem ideális megküzdési stratégia. Örök igazság, hogy ami adaptív az egyben maladaptív is, mert az adaptáció mindig relatív. És ebbe bizony beletartozik az is, hogy a vallás is bizonyos körülmények között maladaptív, modern korunk értékválsága ennek köszönhető.

÷÷÷÷÷÷

„Ezekért (hasonlókért) is haltak meg az inkvizíció korában tudósok, felvilágosult emberek.”

Mondj egy tudóst, akit az inkvizíció miatt halt meg. Giordanó Brunó nem volt az. Több tudós halt meg a francia forradalomban és a kommunizmusban arisztokrata származása miatt, mint az egyház miatt valaha. Pedig mindkettő állítólag az ész diadalának indult.

÷÷÷÷÷÷

„Ezzel az állításoddal a tudomány eredményeit kérdőjelezed meg, ami bődületes ostobaság (bocs!).

A mindennapi életben éppen a tudományos vívmányok eredményeképpen lett szennyvíz elvezetés, villanyáram, folyik a víz a csapból, használhatsz számítógépet, kapsz gyógyszereket a betegséged meggyógyítására, repülsz a felhők felett...

Szerinted elég lenne az orvosi kezelés helyett a beteg gyermeked felett Istenhez imádkozni?”

Nem, soha nem kérdőjeleztem meg a tudomány eredményeit. A tudományt az emberi történelem legnagyszerűbb alkotásának tartom, és az egyik leghatalmasabb diadalnak.

Én vigaszról beszéltem, nem segítségről. Vigaszra pedig szükség van, mert nincs mindig segítség, de ezt a tudomány nem adhat.

÷÷÷÷÷÷

„Szerintem tudásra van szükség, mert a hit nem szünteti meg a járványokat, az éhínséget, a tudomány viszont igen.

A vallás arra tanít, kérj Istentől (aztán vagy megadatik /HÁLA ISTENNEK!/-, vagy nem /biztosan az ördög vagy én vagyok a hibás/), ezzel szemben az ateista ember megoldást keres a problémára és tesz a szörnyűségek ellen.”

Én nem azt mondtam, hogy nincs szükség tudományra, hanem hogy szükség van a hitre is, a tudomány önmagában nem elég. Az ateizmust valló mozgalmak pedig a történelem során elsősorban nem megoldást kerestek, hanem felelőst (lásd forradalmi ideológiák).

÷÷÷÷÷÷

„Ezt talán bizonyítsd, mert így elég hiteltelen megjegyzés!”

A tudomány nem fog segíteni működőképes társas kapcsolatok kialakításában, a remény megtalálásában, vagy szembeszállni olyan fenyegetésekkel, amiket kezelhetelennek tart (tehát például ha háborúba kell menned). Bizonyítani nem fogom, ha nem fogadod el, a te dolgod.

÷÷÷÷÷÷

„Van fogalmad arról, hányan kockáztatták az életüket a repülőgépek vagy éppen a gyógyszerek kipróbálása kapcsán, hozzájárulva áldozatukkal a tudomány fejlődéséhez?

És ennek volt valós hozadéka!”

De ezt nem a tdományért tették, hanem a hozadékért, tehát hogy pl. más embereket menthessenek meg. Az érték a másik ember élete, vagy az emberiség volt, nem maguk a tudományos állítások. Ha valaki háborúban életét adja a hazájáért, akkor nem a fegyvernek köszönjük meg, és nem is a fegyverért tette.

Mert vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. :)

Ez talán még ma is egyházi dogma.

Természetesen ennek is az ősi egyiptomi papok (varázslók) által létrehozott "zsidó vallás" az alapja.

Mint az egész Bibliának.