Jézus miért viselkedett így?

Miért hogyan viselkedett? Ha azt gondolod, hogy szeretetlenül, akkor tévedsz! Abban a korban az volt a megszokott a pogányokkal kapcsolatban, és nem számított szeretetlenségnek.

"Drága Gyermekem!

1. Amikor az általad jelzett szavak elhangzottak, akkor a „kutyák” alatt olyan pogányokat értettek, akik nem akarnak hinni az egy, igaz Istenben. A ti korotokban is, ha kérges szívű emberrel találkoztok, akik gúnyolni igen, de tanulni nem, tehát kötekedve állnak szóba mindazzal, ami kapcsolatban van Velem, Jézussal, akkor jobb tovább menni, mert előbb-utóbb elviselhetetlenek lesztek számukra. Legyetek hát okosak, és óvakodjatok az emberektől!

2. Amíg a földön jártam, mindig azt az örömhírt, evangéliumot hirdettem, hogy szeressétek egymást. Tehát a nemártás, a megbocsátás és a másokon segítés szent háromságát hirdettem. Később ezt írták le azok, akik a négy evangéliumnak az írói. Ezt Lelkem késztetésére és felügyelete mellett tették. Ezért minden tanítás, amely Rám hivatkozik, csak annyiban hiteles, amennyiben szinkronban van a négy evangéliumommal.

3. Véletlenül senki sem lehet megszállott! Előfordul, hogy aki a földre születik, már születésekor a tudattalanjában hord egy olyan nyitott kiskaput, amely alkalmat adhat ártó szellemeknek arra, hogy belé költözzenek. Olyan is van, hogy valaki tudatosan, őszinte bűnbánattal kisöpri lelkét, sőt föl is díszíti, de úgy gondolja, hogy ezzel mindent megtett, s megfeledkezik az éberségről. Az ilyen emberre mondottam, hogy ennek ezután rosszabb lesz a sorsa, mint előzőleg volt.

Az elmebajosok közül nem mind megszállott. A fiziológiás elmebajos, tehát az, aki valami baleset, vagy már külső hatás következtében vált azzá, az nem nevezhető a szó szoros értelmében megszállottnak. Természetesen válhat az ilyen is megszállottá. A funkcionális elmebajos, tehát az, akinél agyi sérülés nem mutatható ki, bizony megszállott, hacsak nem ő maga vállalta vezeklésnek, már születése előtt ezt az elmeállapotot. Egy idő után azonban itt is megjelennek az agyi károsodások.

Aki tudatosan Istent szerető, az biztos lehet abban, hogy nem válik ördögi machinációk áldozatává. Istent szerető az tudatosan, aki nemcsak mondja, de éli, valósítja is azt, hogy életében az abszolút első Én, Jézus, vagyok. Az Enyéimnek soha nem kell félniük attól, hogy bárki is elrabolhatná őket Tőlem! De ahhoz, hogy valaki erkölcsi bizonyossággal Enyémnek mondhassa magát, vállalnia kell az alázatnak nyitottságát és határozottságát. Tehát nyitottnak kell lennie mindig a JOBB felé, és a meglátott jóért vállalnia kell keresztemet, az üldöztetést a hatalmasok részéről, a kicsiség, kiszolgáltatottság és szegénység megélését, átitatva az okosság és óvatosság bölcsességével.

Ne féljetek hát! Bízzatok, mert Én, Jézus, legyőztem a világot! Ti a Győztes oldalán álltok, ha valóban fontos vagyok számotokra!

Megáldalak a BIZALOM LELKÉVEL!"

Jézus; A HANG - könyv 2530

Adventista magyarázkodás szerint Jézus direkt csinalta, mert azt akarta megmutatni a tanítványoknak, milyen kőszívűek a zsidók. Szerintük Izrael elveszett juhai alatt a pogányokra gondolt.

Ezzel szemben a szövegből nyilvánvaló, hogy Jézus egy nacionalista érzésű ember volt, akit csak a zsidók érdekeltek.

A keresztények később világmegváltóvá avatták.

Isten tervei nem összevissza vannak, hanem sorban.

Izrael házának elveszett juhai kifejezés az Izraelitákra utal, nem a más nemzetiségüekre.

Ezt a feladatot Keresztelő János kezdte, hogy sokakat visszaforditson Jehovához, Jézus pedig és a Tanitványai folytatták ezt.

Mivel eljött az idő arra, hogy a megváltás eseményei megtörténjenek az Izraeliták utolsó lehetőséget kaptak, hogy visszaforduljanak Istenhez. Azért, hogy megnyissa a vak szemüket, hogy lássák, milyen hamisak az emberek hagyományai, és hogy mennyivel többet érnek az Isten tiszta imádatával járó áldások. De csak egy maradék fogadta el Jézust mint Messiást és részesült megmentésben. Isten eredetileg Ábrahám leszármazottjaiból szerette volna kiválasztani azokat, akik majd más nemzeteket is erre tanitanak, és vezetnek.

Igy beteljesül az Ábrahámnak tett igéret:

(1Mózes 18:18) . . .hatalmas nemzet származik majd Ábrahámtól, és általa nyer áldást a föld összes nemzete.

Mivel Jézus látta, hogy ez sikertelen, ezért a Péternek adott felhatalmazásában nyitotta meg a lehetőséget, hogy a felkentek száma, a 144.000- be legyen töltve.

Először a Szamáriaiak, a prozeliták, majd a más nemzetekhez forditotta a figyelmet, és választott.

Amikor ez az Asszony oda ment még nem jött el az ideje, azonban Jézus szivesen nyitotta meg a lehetőséget azok előtt, akik helyesen reagáltak.

Jézus azt szerette volna megértetni a tanítványaival, hogy akkor elsődlegesen a zsidókon kellett segítenie. Ezért a következő szemléltetéssel válaszolt az asszonynak: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és kiskutyáknak odavetni”

A görög és a római kultúrában a kutya kedvelt háziállat volt, a házban tartották, és a gyerekekkel játszhatott. Tehát a „kiskutya” kifejezéssel Jézus egy kedves képet idézett fel.

A kiskutyák kifejezéssel kimutatja, hogy gyengéd érzéseket táplál a nem zsidók iránt, amelyeket otthon is tarthattak, nem pedig az utcán élő vad kutyákhoz hasonlította őket.Azzal is igyekszik tompítani a pogányokkal való összehasonlítást, hogy a kutyákra úgy utal mint „kiskutyákra” vagy kutyuskákra

Sajnálom, hogy nem értetted meg amit irtam.

Jézus nem kutyákat mondott, hanem becézni, kedveskedni akart, mivel a kedvenceket akkor sem vélték rosszindulatunak, ha képletesen használtak hasonló kifejezéseket.

#2

Mégis milyen jogon jössz ahhoz hogy Jézust nacionalistának nevezd? Milyen alapon nevezd nacionalistának???. Ez az ige szakasz arra utal, hogy Jézus mindekit megsegít, ha van hite Jézusban... És vagyok adventista, de igen, direkt csinálta, mint ahogy sok más cselekedet is Isten! Az irgalmas szamaritánus történetét ha ismered, akkor már biztos nem nacionalistázod le Jézust! Az egy dolog hogy van egy kiválasztott nép, a Zsidóság, de akkor is hogyan lenne már erősen nacionalista? Meg ha valaki hiszi istent, szereti, akkor az ő népéhez tartozik! Az ige úgy mondja, hogy beoltatott a szelíd olajfába!