Gyűlölöm a vallást, mit tegyek?

Szia

Örülök, hogy a "gyűlöletedbe" a Bibliát nem foglaltad bele! Mi az oka? Olvastad valamikor? vagy soha?

Csak azért, mert a Szentírásban a „gyűlölet” szónak többféle jelentésárnyalata van. Jelenthet heves ellenségeskedést, tartós rosszakaratot, amely gyakran kárörömmel jár. Ez a fajta gyűlölet emésztő érzéssé válhat, amely ártani akar a tárgyának. A „gyűlölet” ugyanakkor erős ellenszenvre is utalhat, ilyenkor azonban nincs benne ártó szándék, csak kerüli a tárgyát, mert undorodik tőle.

Te vajon melyikbe tartozol? Nyilván te tudod a választ.

Bizonyos helyzetekben és bizonyos időkben azonban helyénvaló a gyűlölet. „Ideje van. . . a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek” Prédikátor 3:8.

Ha az ember tiszteletben tartja mások magánéletét, és szeretetteljes figyelmességet tanúsít, akkor elkerülheti, hogy feleslegesen tegye ki magát gyűlöletnek. Ezért tanácsolja a Biblia, hogy „ritkán tedd lábadat embertársad házába, nehogy elege legyen belőled, és meggyűlöljön” Példabeszédek 25:17.

Az érzelgősség odavezethet, hogy az ember már nem tud kiegyensúlyozottan gondolkodni a szeretetről és a gyűlöletről. Azért amikor gyűlölsz dolgokat, jó lenne ha átgondolnád az okát. Krisztus arra tanított, hogy ne az embert gyűlöljük, inkább azokat a dolgokat, amelyeket elkövet, tesz.

Ne légy hülye!

Üdv, P.T. - egy vallásmentes

Nem nagyon olvastam az itt hozzászólókat, mert lehet csak felidegesíteném magam reggel de:

Magával a vallás nincs baj. Jó dolog. A Biblia is jó dolog. A Biblia nem ir hülyeségeket, ha nem fanatikus vallásosként tekintesz rá. A Biblia úgymond egy guide az élethez. Teljesen ok

Viszont: Ami a baj: az egyházak. Amiről Te beszélsz az nem a hit okozója, hanem az egyházé.

Istennek meg semmi köze az egyházakhoz. Nem is kell egyházba tartozni, hogy higgy.

A listád több pontjával vitatkozni lehetne, ugyanakkor korántsem teljes. Engem is bosszant a mérhetetlen kár, amit a vallásoknak köszönhetünk.

Ha úgy érzed, hogy hatni akarsz a világra, hogy jobbá váljon, akkor fontos, hogy hatékonyabban kezeld a szituációt.

Kerüld az általánosításokat, mert könnyen lehet, hogy olyat mondasz, ami nem helyes. Tanulj filozófiát, hogyan kell érvelni. (Ha tudsz angolul, hallgass vitákat ateisták és vallásosak közt.)

De éreztesd a dühöd, mert akkor a legtöbben automatikusan elfordulnak tőled, nem gondolják át az érveid. A kemény hangvétel eltávolít, bezárja az ajtókat.

A különböző vallásokat elítélheted, de igyekezz megadni a megérdemelt tiszteletet a hívőknek. Ha látod, hogy butaságban hisznek, ne feledd, hogy az ember nem választhatja meg miben hisz. A hit a meglévő ismeretekben gyökerezik.

Ha hajlandó vagy aktívan fellépni, vitázni másokkal, olvasd el a Bibliát. Sokan elmondták már előttem: semmi sem tesz ateistává hatékonyabban, mint ténylegesen elolvasni a Bibliát. Egy profi ateista ismeri a Bibliát, jobban mint a vitapartnere.

Kellő színvonalú oktatással, gyümölcsöző vitákkal, higgadt érveléssel többre megyünk.

"semmi sem tesz ateistává hatékonyabban, mint ténylegesen elolvasni a Bibliát."

Ebben van valami. Régen, amikor keresztény voltam, nagyon sokat foglalkoztam a Bibliával. Elolvastam többször, többféle fordításban is, kutattam a történelmi hátterét is. Ma is tisztában vagyok azzal, hogy a modern bibliakutatás mit állít róla, amit viszont sok hívő nem tud.

És tessék, lényegében ateista lettem (persze ebben sok minden közrejátszott) . Az a paradox helyzet állt elő, hogy sokkal nagyobb teológiai tudással rendelkezem, mint a hívek, annak ellenére, hogy azt gondolom, Isten valószínűleg nem létezik.

Én, mint aki ismerem a Bibliát, állítom, hogy semmi isteni nincs benne. Az Egyház sem igazolta sosem az isteni szerzőséget. Ennek ellenére milliók imádják azt a könyvet, és milliókat vezetnek félre vele, az egyházi vezetők, akik így sokat keresnek rajtuk (engem is lehúztak pénzzel). Sajnos akik megírták azt a könyvet valószínűleg nem hitték, hogy mennyien vissza fognak majd élni vele.

Ha megtagadja valaki a benne élő Istent - a benne lévő világ világosságát - ugyan hogyan is ismerné fel egy írott szövegben, ami isteni ihletettségű? Amit hasonló tudatállapotban kellene olvasni - vagyis ihletetten, intuitíve? Ez érvényes a szentírásokra (Védáktól kezdve mindre) és az ihletett olvasás a művészi ihletett mű olvasására is érvényes- akkor nyílik meg az olvasó előtt a titok. Egy menetrend olvasásához nem szükséges ez, annak üzenete egyszerű, értelmes hétköznapi tudatállapotban is fogható.

"Ha nem volna nap-lényegű a szem,

Hogyan érnék el a nap fényei?

Ha isteni erő nincsen bennem,

Hogy bűvölhetne, ami isteni?"

Goethe

"Ha megtagadja valaki a benne élő Istent - a benne lévő világ világosságát - ugyan hogyan is ismerné fel egy írott szövegben, ami isteni ihletettségű"

Előző!

Semmit sem tagadok, csak nem hiszek abban, amire nincs bizonyíték.

A mai bibliai szöveg meg egyébként is a modern szövegkritika terméke, amit újra is újra frissítenek a szakértők a szövegvariánsok eltérése miatt. Jelenleg az Újszövetségnek pl. a Nestle-Aland 28. kiadása a "szent szöveg", amely itthon a Pannonhalmi apátság gondozásában megjelent, egyik magyar nyelvű (katolikus) Újszövetség alapszövege. De majd jön gondolom a 29. kiadás, amin megint kicsit megint változtatnak. Ugyanis a biztottság az, amely eldönti, hogy mi kerül bele a görög szövegbe, a fordítók meg abból dolgoznak. Ennyit a Biblia szövegéről. Hasonló szépeket lehetne mondani a héber Ószövetségről is.

Mondom, ismerem a Bibliát.

De ha szerinted valahol figyelmen kívül hagytam valamit, ami igazolja az isteni eredetet, hát ide vele.

Miről is kellene felismerni, hogy isteni a szöveg?