Hogyan kell közösségben gyakorolni a vallást, ha nem fogadnak be?

Szia!

Én nem feltételeznék szándékosságot a közösség részéről. Egyszerűen nem tudják, hogyan kéne veled együttműködni. Másrészt simán lehet, hogy te is félreértelmezed az emberek által küldött jelzéseket. A születésnapodat valószínűleg egyszerűen nem tudták pl, másrészt azt nem tudhatod, hogy mindenki másét ünnepelték-e, csak azt, hogy bizonyos emberekét említették. Simán lehet, hogy mások is kimaradtak.

Szerintem érdemes lenne megpróbálnod a lelkésszel/pappal/közösségben valaki vezető emberrel beszélni. Mondd el neki, hogy neked nehézségeid vannak általában az ilyen közöségekbe való beilleszkedésben, és a segítségére lenne szükséged. Például jó lenne, ha odavinne valakihez, akivel szerinte összebarátkozhatnátok, segítene elkezdeni vele beszélgetni stb. Vagy ami neked segít.

Tudom, hogy ez se egyszerű, de nekem egy emberrel azért könnyebb beszélni, mint úgy átalában egy közösségbe valahogy belefolyni.

A hitet mindenképpen közösségben kell gyakorolni a Szentírás alapján, de ahova jártál/jársz, ott nem keresztények vannak, hagyd el őket. Bár más jellegű fogyatékosság, de nálunk minden misére szokott járni egy tolókocsis - talán most már inkább középkorú - hívő, aki ugyanúgy része a közösségnek, mint bárki más. Szintén kicsit más jellegű, de nagyon sok (főleg külföldi) zarándoklatra jár velünk egy teljesen vak fiatal, aki szintén nagy szeretettel van körülvéve, sőt hívják is rendszeresen.

A legszomorúbb pedig az, hogy néhány felekezet esetében azt tapasztalom, hogy a fogyatékossággal élőkre úgy tekintenek, mint valami hitetlen bűnösre. Ez mind közül a legborzasztóbb.

"Hány évig érdemes várni az első barátokra?"

Egy percet sem! - hiszen együtt imádni Istened mész a közösségbe, nem pedig barátokra lelni.

Nem feltétlen kell a közösség tagjai közt barátságnak is kialakulni.

Minden bizonnyal fogsz barátot találni, ha nem is a közösség tagjai kozott.

.

+Volt hogy mentek közösen moziba vagy utazni külföldre, de engem sosem hívtak."

Ne vedd a szivedre!

Ha úgy érzed, kirekesztett vagy, akkor a kozosség nem is igazán vallásos és istenfélő, no és gondolj arra, ilyen társasággal szórakozni menni nem is igazán -sőt, egyálzalán nem- üdítő!

Járj istentiszteletre a kozosségbe - és keress baráto(ka)t a közösségen kívül.

Milyen fogyatékosságod van???

"Próbáltam ifire járni, de ott sem barátkozott velem senki"

Mi történt? Minek kellett volna történni?

Bementél, leültél és mindenki arrébb ment?

Lucifer: Asperger-szindróma.

Kedves kérdező, nem kell elfogadnod, hogy te sehova sem tudsz beilleszkedni. Ha pedig mégsem sikerül, akkor Isten azt nem a te hibádnak fogja tartani, hanem a közösségnek fogja felróni.

"állítólag másoknak pár hónap után már sikerül barátokat szerezni"

Igen, ez így van a legtöbb ember esetén. De neked meg nem. A legtöbb aspergeresnek nem megy ez a dolog olyan simán. Ez nem a közösség hibája - senkinek sem hibája - ez a te sajátságod. Másnak meg a matematikával kell vért izzadnia. Mindenki életében van valami, amivel neki meg kell küzdenie, pedig másoknak könnyen megy.

"Hány évig érdemes várni az első barátokra?"

Kérdező, ne ülj ölbe tett kézzel. Az nem egy túl hatékony módszer, hogy odamész, és majd hátha valaki észrevesz előbb-utóbb és elkezd veled barátkozni. Ha más nem jön oda, neked kell kezdeményezni. Tudom, hogy nehéz, és mivel a genetikai tehetségtelenséged mellett minden valószínűség szerint gyakorlatlan is vagy - duplán nehéz. De az, hogy a kapcsolatépítés nem tartozik az erősségeid közé, nem azt jelenti, hogy nem vagy rá képes. Csak annyit jelent, hogy neked több erőfeszítést kell tenned érte. Többször fogod elbénázni, igen, egy párszor idiótának fognak nézni, nem fogják érteni, mit akarsz, miért így beszélsz, mi bajod van. De a közösségek sokkal megbocsátóbbak az ilyen bénázásokat illetően, mint amire számítasz. Te bele fogsz jönni, ők meg el fogják felejteni a kezdeti bénázásodat. Én is mindig ettől rettegek, de a józan eszemmel tudom, hogy hülyeség.