Hogyha a Biblia tiltja a bálványimádást, akkor vajon miért imádják sok millióan a megfeszített Jézust ábrázoló kereszteket, és egyáltalán miért jött létre a vallás, hogyha ezt sem akarta?

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem vagyok jehovás! Ezt az oszlop dolgot először valóban az ő írásaikban olvastam, de aztán máshol is. Valószínűleg egyikük sem a hasára ütött, és onnan vette ezt az információt. Nem voltunk ott, tehát nem tudhatjuk, hogy mi történt valójában. Még ha van is arra utalás, hogy bálványként lehet őt szeretni, de nem ez a legfontosabb szerintem, és nem is a jelképek szeretete.

Érdekes viszont, hogy pont a nekem legjobban tetsző, és legelgondolkodtatóbb hozzászólások vannak a legjobban lepontozva.

Egy egyszerű logikával mondva, ki engesztelődne ki azzal és örülne annak, ha a saját rossz gyerekei megölnék a jót? Most azt, hogy feltámadt állítólag, azt tegyük félre. Nincs az az ember a világon, aki örülne a fia halálának. Hogyha nagyon szeretem a többi gyerekemet, mert hát mégiscsak az én gyerekeim, akkor maximum megbocsátok nekik egy idő után. De egy ilyen szörnyűséggel elnézni nekik a korábbi rossz cselekedeteiket, hát ez nagyon ellentmond a logikának. Ez sokkal inkább olaj a tűzre, és ezután a tragédia után valószínűleg megbánnám, hogy ennyi gyerekem született, szégyellném őket. Meg hát vinnék őket a javító intézetbe vagy fiatalkorúak börtönébe.

Nem folytatom, ezzel azt akartam szemléltetni, hogy nem kell szó szerint értelmezni mindent a Bibliában, mert az tévútra vezethet.

Nem tudom, valami nem stimmel itt ezzel az egésszel, azt sem állítom, hogy bölcsebben döntöttem volna. Nagyon nehéz erre válaszolni, mert nem látjuk egyformán ezt az egészet. Viszont kétségtelen, hogy felismerném a saját felelősségemet is.

Ráadásul a világ azóta sem lett jobb, amióta ő itt volt, azóta meg az ő nevében öltek meg és kínoztak, tettek tönkre rengeteg embert, és rengeteg más baj is van az emberiséggel.

Isten "fejével" sajnos nem tudunk gondolkodni, de én a helyében elgondolkoznék egy újraindításon, ahogyan utaltam rá, vagy valami máson. Ezt a világot nem hagynám így ebben a formájában. Nem akarnék senkit veszni hagyni, viszont saját magamat hibáztatnám, hogy a teremtésem ide jutott.

Az a baj, hogy nem látjuk, hogy mi folyik szó szerint az egész világon, mert mi ugye csak a Földet látjuk. És mi van akkor, most tegyük félre a Bibliát meg a dogmákat, tehát mi van akkor, ha mondjuk létezik reinkarnáció? Mert ugye, ne felejtsük el, hogy Isten nem csak a keresztényeket tekinti a saját gyerekeinek. Egy földi élet szemszögéből nagyon nehéz bármit mondani, ha a létezés pusztán csak erre korlátozódna. Nos, ebben az esetben viszont teljesen más értelmet nyerne az egész. Mivel ugye nem tudjuk az igazságot, emiatt csak találgathatunk a lehetőségek alapján.