Mivel Isten ismeri a jövőt (hisz ugye prófétálni is képes), végső soron direkt bűnbe ejtette az emberiséget?

Itt nem döntésről van szó, mert nincs akaratom ebben - én képtelen vagyok elhinni, hogy Isten létezne.

Minden arra mutat, hogy csak primitív ókori rabbik kitalációja az egész, kezdve az ószövetséggel, aztán megfejelve az újszövetséggel, amely még képtelenebb dolgokat tartalmaz, olyan lehetetlenségeket, hogy ha én találnék ki hasonlókat, simán őrültek házába zárnának, megjegyzem teljes joggal.

Szüzen szülés, szentháromság, feltámasztás, mennybemenetel, feltámadás, stb... mind megannyi hihetetlen dolog, csak úgy hemzseg az egész Biblia a tudományos képtelenségektől, vagy a vágyak primitív megjelenítésétől, mint speciel az örök élet.

Na nem, hiszi a piszi, ilyen orbitális hantát normális ember képtelen megemészteni és ez nem akarat kérdése, hanem arról van szó, hogy beteg e az agyad, vagy egészséges e.

Egyszer volt szerencsém közelebbi ismeretségbe kerülni egy pappal, aki nem hitt Istenben, csak valamiféle szolgálatnak tartotta a működését, de hosszas vitáink hatására egy tisztességesebb állász keresett magának, mert ráébresztettem, hogy hazugságaival csak megőrjít embereket, illetve az elmebajukat, amely esetleg már kialakult, csak mélyebbé teszi, mert nem a gyógyulás felé tereli őket, hanem a kényszerképzetek mocsarába taszítja őket.

Na ebben már volt választása, de abban nem, hogy hisz e, vagy nem, mert az egyszerűen egészség, vagy betegség kérdése.

"Mondok egy jót. Azt mondom neked, hogy ha a robogó vonat elé állsz, meghalsz. Te elé állsz, meghalsz, de ha élnél, engem vádolnál, mert tudtam előre, h ha ezt teszed, akkor meg fogsz halni. Szerinted."

Mondok én is valamit.

Szerintem a példában te vagy a vonat vezető!

Meg tudnád állítani a vonatot, de ehelyett csak dudálsz egyet, majd lassítás nélkül keresztül gázolsz rajtam, egy vállrándítással, mondván "Én dudáltam!".

Szerinted mit mond majd a bíróság????

A történet nem Isten működésének magyarázatáról szól, tehát nem arról, hogy elmondja, hogy Isten mi alapján hoz döntést.

Ha valaki a teremtéstörténetből próbálja megérteni Istent, az valószínű tévúton jár, mivel a történet nem szándékozik erre választ adni.

Csábító gondolat, hogy létezik egyetlen párbekezdéses ír@s, ami választ ad arra, hogy mi végre az ember, de aki ezt várja, az csalódni fog. Ha a Genezis ezt meg tudná válaszolni, nem lenne szükség a többi 65 másik könyvre.

A történet abban segít, hogy az ember eligazodjon a világban, és segítsen megérteni a szenvedése szükségszerűségét, és az emberi rosszindulat forrását (ami azonos a jóindulat forrásával, ez az öntudat). Ez a megértés nem az érvelés szintjén múködik, mert a valóságban sem tudsz érvelni a szenvedés ellen.

"...a valóságban sem tudsz érvelni a szenvedés ellen."

Miért is nem?

Nem szükségszerű, hogy legyen (amennyiben egy JÓ isten teremt egy JÓ világot).

De

létezik, mert ez nem egy teremtett világ (hanem random létrejött a maga fizikai keletkezésével)

vagy

létezik mert a teremtője akarata szerint így van megalkotva (egy akkor ez nem egy JÓ teremtő).

Kérdező! Felhívom a figyelmedet egy fontos dologra.

A jövőt látni, annyit tesz, tudni, mi következik. Azt semmiképpen nem jelenti, hogy cselekszik is. Akkor nem azt kellene mondani, hogy látja, hanem azt hogy alakítja a jövőt.

A jövőt látni egy passzív szemlélődés, a jövőt alakítani egy aktív cselekvés.

Itt például elfelejtetted figyelembe venni, hogy az ember döntési képességet kapott. Hogy mit veszek el, mit cselekszem, mit tartok fontosnak, arról van lehetőségem dönteni, egyben ezért én felelős is vagyok.

Lehetne, hogy ne így legyen. Ám akkor nem embert teremtettek, hanem robotot.

Fontos, hogy egy következtetésnél minden körülményt figyelembe vegyünk. Ez képességünk és ezért felelősségünk is. Ezért teheti az emberi is, hogy törvényeket alkot és szankcionál. A döntési képesség és a tévedés lehetősége kizárólag együtt képzelhető el, egyiknek a másik nélkül nincs értelme.

Egyszóval jól ki van találva a világ. Az is benne van, hogy az ember nem szereti a felelősséget, inkább a döntési lehetőségről is lemond. Nem értette meg ilyenkor, hogy ember mivoltáról mondana le.

„Miért is nem?

Nem szükségszerű, hogy legyen (amennyiben egy JÓ isten teremt egy JÓ világot).”

Úgy értem, hogy a szenvedés nem egy intellektuálisan megoldható probléma, amire létezne egy recept, és ha azt követed, akkor nem fogsz szenvedni. A történet nem arról szól, hogy a szenvedés oka olyan, amit véglegesen el lehetne hárítani, és ezzel megoldanánk a problémát. Az embernek ez az osztályrésze, és önerőből nem tehet ellene semmit, hogy ettől megszabaduljon.

Szerintem mindenképpen van szabad akaratunk, még akkor ha csak nekünk tűnik annak, az nekünk már elég hogy annak hisszük, persze az is szigorú keretek között.

Kérdésre: szerintem az ádám éva sztoritól kezdve minden, bármiféle emberi ismeret, csak az embertől származik. A biblia is. Emberi fantáziálások, kitalációk, félreértelmezések..stb. és senki sem tudja mi jön a halál után. Emiatt az ember mindig is bizonytalan volt, ezért talált ki mindenféléket. Magunkra vagyunk hagyva a földön, mind egy cipőben járnunk, bizonytalanul, nem tudva mi volt ezelőtt, mi jön ezutan. Ez bőven elég indok kéne hogy legyen arra hogy az emberek összetartsanak, ha így gondolnák végig, ahelyett hogy hazug vallásokat kreálunk, és hiszünk, amik nem összetartanak, hanem széthúznak, gyűlöletet szítanak, félelmet keltenek stb.

Ha döntési képességet adsz valakinek, akkor szükségképpen tudomásul kell venned, hogy bizonyos döntéseket nem te fogsz meghozni. Ha tájékoztattad ennek következményeiről, akkor rendben, ha nem, akkor ez a te felelősséged (meg az övé, mert nem kérdezett rá, hogy lehet-e káros következménye egy döntésnek.

A kertásás egy teljesen más helyzet, még formálisan is, pláne tartalmilag.

"Mivel Isten ismeri a jövőt (hisz ugye prófétálni is képes), végső soron direkt bűnbe ejtette az emberiséget"

Ugyan mi vezetne végső-soron! egy "mindenhatòt" - màr ha valóban mindenható, hogy "bűnbe ejtse" azt, ami magàtól is bűnbe esne?