Mivel Isten ismeri a jövőt (hisz ugye prófétálni is képes), végső soron direkt bűnbe ejtette az emberiséget?

Kérdező, itt egy bonyolult dologról van szó, ami végső soron a szabad akarat filozófiai problémájára fut ki.

Amennyiben elfogadod a szabad akarat létezését, amellett kell állást foglalnod, hogy a meglévő, Isten által teremtett körülmények mellett ott volt az első emberpárban egy körülményektől független valami, a szabad akarat. Döntésüket tehát szabadon hozták, mindenféle determináltság nélkül.

A másik lehetőség egy kemény determináció melletti állásfoglalás, ez nem jellemző a kereszténységre, amely hagyományosan szabad akarat beállítottságú (igaz, a kálvini tanokban pl. van predestináció, de az egy picit komplexebb). A determináció alapján az van, amit te írsz: a körülményekből következett az, amit Ádám és Éva cselekedtek.

Épp ezért mondom, hogy bonyolultabb a dolog annál, hogy ezt pár szóval el lehessen intézni. De konkrétan azoknak a filozófiai kérdéseknek a felszínét kapargatod, amiket a szabad akarattal kapcsolatban feltettek az elmúlt évszázadokban. Az, hogy te kijelented, hogy a szabad akarat nem jelenti ezt meg azt, ugyanúgy hipotetikus, mint bármi, amit eddig megfogalmaztak róla.

A dologban ennél sokkal több csavar van. Nem magáról az ősbűn kérdéséről, de a szabad akarat problémáról nagyon sok érdekes felvetést tartalmaz a 20-21 századi angolszász filozófia etikai irodalma. Ha van kedved hozzá, ásd bele magad, rá fogsz jönni, hogy sokkal súlyosabbak itt az ellentmondások, és éppen ezért sokkal izgalmasabbak a problémák, mint elsőre hinnéd.

Így gondolkodik a sakkozó.

Ha beteszem a fát az Édenbe és megtiltom róla az evést, akkor vagy esznek róla, vagy nem.

Ha állandóan ott van előttük a gyümölcs, akkor a kíváncsiság vagy győz, vagy nem.

Ha viszont ott lebzsel a sátán kígyó képében akkor biztosan kísérteni fog és akkor vagy engednek neki, vagy nem.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy amúgy sem tudhatta az emberpár, hogy jó e az, ha engedelmeskednek, vagy rossz, ha nem engedelmeskednek - amíg nem ettek a jó és rossz tudásának a fájáról, akkor elég sanszosan elő volt készítve a bűnbeesés a számukra.

Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Istennek van egy jövőbe látó képessége, mert amikor prófétál, ismeri a jövőben lévő helyzetet, az természetesen világos a számára, hogy nem az Édenben van az emberiség, hogy bűnbe vannak esve, illetve minden körülményt pontosan ismer a próféciához, így nyilván már akkor tudta, amikor még meg sem teremtette a világot, hogy ha majd megteremti és az Édenbe beteszi a fát, akkor hiába tiltja majd meg az arról evést, mert enni fognak róla a lábas kígyó tanácsára és akkor majd ő kiűzi az embereket az Édenből és a kígyóknak is eltünteti majd a lábát, bár persze tudta, hogy valójában ártatlanok a kígyók, mert a sátán szállta meg a csábítót, de hagyta az Isten, mert szüksége van a sátánra, hogy további rosszakra csábítsa az embereket, akiknek a döntéseit, amiket szintén szabad akaratukból hoznak, továbbra is ismernie kell előre a Mindenhatónak, mert ha nem ismerné és a szándékai ellen lennének a történések, akkor nem lehetne mindenható.

Így hát minden Isten akarata szerint történt, ami megtörtént, mert másképpen nem lenne lehetséges.

Na de ha Isten ismeri a jövőt, amit megprófétál, akkor már változtatni sem tud rajta, hiszen ha nem az történne, amit ő ismer, akkor nem ismerné a jövőt, amit meg sem tudna akkor prófétálni.

Csakhogy ezzel Isten elveszti a mindenhatóságát, hiszen csak az az egyetlen jövőváltozat lehetséges, amit megprófétált, onnantól már maga sem változtathatja meg a jövőt, gyakorlatilag elvesztette rá a befolyását, mert ha szeretné sem tudná megváltoztatni többé, hiszen ha képes lenne megmásítani a jövőt, akkor ő azt a mást látta volna előre és nem azt, amit látott a prófécia során.

Na mert mondjuk ha Isten tudja azt előre, hogy Jézust keresztre feszítik, akkor már lehetetlen az, hogy ne feszítsék keresztre, de ha azt tudta volna, hogy NEM feszítik keresztre, akkor meg lehetetlen lenne azt megtenni.

Ezért ha valaki ismeri a jövőt, annak arra többé már nincs hatása, nem tud semmit sem megváltoztatni belőle.

Így ha Isten létezik, akkor semmi köze hozzá, mi történik a világban, ő egy kívülálló, aki maximum csak szemléli a történéseket.

"gyakorlatilag csak egyfajta véletlen döntést hozott bármilyen indok nélkül."

Nem, nem.

Isten felállitotta az erkölcsi elveit, és ezt elmondta az embernek. Azt is elmondta, hogy a Tetteiknek, döntéseiknek milyen következményei lesznek, ha engedelmeskednek, és milyen ha nem. Ezért az ember teljesen tudatában volt, Isten általi vezetés mellett a következményekkel. Úgy hogy volt erkölcsi vezetés, tudták mihez kell viszonyulniuk.

(1Mózes 2:16, 17) . . .„A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. 17 De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”

A döntést a teljes erkölcsi tudatukban hozták meg, ami szándékos, és nem véletlen.

Mindez természetesen azt jelenti, hogy a bibliai próféciák csalások, mert ha lehetséges lenne az, hogy Isten prófétáljon, akkor nem lehetne mindenható többé, hiszen a megprófétált jövőn már ő sem tud változtatni, amint azt már kifejtettem és ebből láncreakcióként következik a többi, hogy ha hazugság a prófécia, akkor lehetetlen az, hogy Isten diktálta volna a Bibliát, vagy sugalmazta volna, mert akkor nem lenne benne hazugság, vagy tévedés, de akkor viszont már az is megdől, amit a Könyv állít, hogy Isten egyáltalán létezik.

Legalább is a prófétáló és cselekvő Isten, aki meg tud változtatni dolgokat, kizárja egymást.