Miért van az, hogy az Isten létével kapcsolatos vitákban az ateisták mindig szalmabáb érvelést alkalmaznak?

Kedves Kérdező!

A vallástudományi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a te istened is átmehetett egyfajta evolúción a vallásfejlődés nyomán. Vagyis a te istened sem egzakt. Van olyan vélemény, ami szerint a babiloni fogság előtt a zsidók politeisták voltak, JHVH csak egy törzsi isten volt. Tehát a te istened sem egzakt.

Ateiastaként nem könnyű isten létezését cáfolni, mert több ezer isten van, még a kereszténységen belül is több istenkép alakult ki. Az adventisták istenképe szerinte te nem dolgozhatsz szombaton. A pünkösdisták szerint isten a földhöz vagdos téged egy összejövetelen stb... Tehát még ti keresztények sem tudjátok, ki az isten......

Mi, ateisták egy olyan istent próbalunk tehát cáfolni, aki kb. minden vallás istenére érvényes.

De ha téged ez zavar, mondd hát el, milyen a te istened, és elmondom, mit gondolok róla.

Üdv. Egy ateista.

Agnosztikusként elfogadom, hogy mivel nincs isten nemlétének bizonyítéka, ezért létezhet (bármilyen) isten.

Ezzel szemben azonban, mivel isten létének sincs bizonyítéka, így nyugodtan elutasíthatom azt a feltételezést, hogy VAN isten. (Akinek ellenvéleménye van írjon le egy konkrét ellenőrizhető bizonyítékot!)

Isten létezése számomra csupán egy igen kis valószínűségű lehetőség.

Érveléstechnikailag tehát magának istennek a létét nem lehet vitatni, ellenben istenről tett KONKRÉT kijelentéseket viszont igen.

Így (kultúrkörünkre tekintettel) elsődlegesen a Bibliában ábrázolt Istennel kapcsolatosan tehetők konkrét észrevételek, jórészt a rá vonatkozó állítások kritikája formájában.

Mindez a Bibliai szövegek elemzése alapján, ami nem tekinthető szalmabáb érvelésnek, mivel nem egy "általunk kreált" istenfogalomra vonatkozik, hanem konkrétan a Bibliában ábrázolt Istenre.

#7:

Most akkor mondjam azt, hogy az agnosztikus az értelmesebb ateista? Én magam nem érzem szükségét, hogy bizonygassam, hogy mondjuk a hinduizmus istenei nincsenek.

A tagadó állításból levezetett identitás maga a szektásság indikátora. Amikor valaki az alapján definiálja magát, hogy ő ki nem, és hova nem tartozik. Ezért tartom minőségileg másnak azt, hogy ha valaki azt állítja, hogy őszerinte van valami, mint azt hogy őszerinte egy bizonyos valami biztosan nincs.

Énnekem nincs bajom azzal, ha valaki azt gondolja, hogy nincs Isten, amíg emellett megfogalmaz valamit, hogy mit gondol a létről, a megismerésről, és azokról a dolgokról, amit az emberek a spiritualitás mentén közelítenek meg.

De azt viszont problémásnak tartom, ha valaki úgy gondolkodik, hogy Isten nem létezhet, és hogy az egész kérdéskörrel való foglalkozás a misztikával, spritualitással és művészettel valójában tárgytalan és lényegtelen, mert ott nincs semmi káprázatokon és tévképeken kívül. Ez egyrészt rendkívül szerénytelen megközelítés, másrészt határeset a totalitárius gondolkodással. És, mint ilyen, kifejezetten tudományellenes is.

"A tagadó állításból levezetett identitás maga a szektásság indikátora."

Én nem vagyok fekete bőrű.

Én nem vagyok hobbi bélyeggyűjtő.

Én nem beszélek kínaiul.

Én nem szeretek politizálni.

Szektás kijelentések?

"Amikor valaki az alapján definiálja magát, hogy ő ki nem, és hova nem tartozik."

Nyilván kijelenthetek magamról rengeteg dolgot is, de egy adott témakörrel kapcsolatosan miért ne tehetném meg azt, hogy a csoportba tartozásomat a témához való hozzáállásom alapján definiálom (azaz ha nem tartozok bele a csoportba akkor ezt jelentem ki magamról).

Ráadásul istenkérdésben 3 lehetséges verzió van:

- Hisz istenben (feltételezés)

- Nem hisz istenben (egy feltételezés elutasítása)

- Hisz abban, hogy nincs isten (feltételezés)

Tehát, ha én olyan módon definiálnám magam, hogy isten nemlétezésében hiszek, akkor nem azt fejezném ki, amit gondolok.

Így nincs más mód a valós álláspontom definiálására, mint a tagadó kijelentés:

nem hiszek isten létezésében (azaz elutasítom isten létének feltételezését, mint alá nem támasztott állítást, de nem magát az esetleges létét).

„Én nem vagyok fekete bőrű.

Én nem vagyok hobbi bélyeggyűjtő.

Én nem beszélek kínaiul.

Én nem szeretek politizálni.

Szektás kijelentések?”

Nem a kijelentések szektásak, én nem azt mondom, hogy nem lehet tagadást megfogalmazni, mert az szektás dolog. De ha valaki az identitását alapozza ilyen állításokra, akkor az jó eséllyel szektásan gondolkodik, ugyanis az önazonosságát nem valami mentén határozza meg, hanem valamivel szemben. A világban betöltött szerepét és helyzetét egy ellenségkép definiálja, ami azért baj, mert a tagadás a másik kizárását jelenti.

Tehát kijelenthetem megamról, hogy nem vagyok fekete (tényleg nem), ezzel nincs baj. De ha azt mondom, hogy én vagyok az, aki nem zsidó, az már aggályos (még ha egyébként tényleg nem vagyok az).

„Tehát, ha én olyan módon definiálnám magam, hogy isten nemlétezésében hiszek, akkor nem azt fejezném ki, amit gondolok.

Így nincs más mód a valós álláspontom definiálására, mint a tagadó kijelentés:

nem hiszek isten létezésében (azaz elutasítom isten létének feltételezését, mint alá nem támasztott állítást, de nem magát az esetleges létét).”

Ebben én maximálisan egyetértek. Mint mondtam, nincs azzal bajom, ha valaki azt mondja, hogy nem hisz Isten létében. A bajom azzal van, amikor valaki azt mondja, hogy Isten nemlétében hisz. Ez, mint ahogy te is írod, rád nem igaz, szóval a te felfogásodat ez alapján nem is mondanám szektásnak. Mindemellett vannak, akik nem így értelmezik az ateizmust.

Anahystor mi alapján döntöd el, hogy hány százalékban létezik Isten?

Merthogy kevés százalékot adtál.

"Anahystor mi alapján döntöd el, hogy hány százalékban létezik Isten?"

Mivel agnosztikus vagyok ezért nem kerek nulla százalék, csak valami ahhoz tartó nagyon kicsiny szám, lévén TELJESEN bizonyíték hiányában nem zárható ki a léte.

De mivel sehol nincs szükség rá az ismert világ magyarázatában, ezért mint felesleges bonyolítást, melynek feltételezése csak egy sor megválaszolhatatlan kérdést vet fel, de semmilyen valós kérdést nem válaszol meg, részemről nem tartom valószínűnek a létezését.