Magyarorszagon az emberek miert nem gyakoroljak a vallasukat? Ugy latom szinte eges aki vallasosan neveli a gyereket, ugye jol latom?

Egyik válaszoló írta: "Szerintem az a baj, hogy a vallásosok el akarják várni mindenkitől, hogy amiben ők hisznek, azt mindenki higgye el, feltételek nélkül, és ha valakinek kétségei támadnak az ő hitük felől azt rögtön egy utolsó, hitetlen senkinek kiáltják ki, felháborodnak azon, ha valaki racionálisan gondolkozik, és megkérdőjelez olyan dolgokat, amiket a mai tudásunkkal megcáfoltunk."

Ez abszolút meglátszik a "haszontannak ítélt válaszok" számán.

Nem az a kérdés, hogy létezik-e Isten, hanem az, hogy miért nem gyakorolják az emberek a vallásukat. Erre pedig nagyon egyszerű a válasz: mert már semmi nem kötelezi őket. Nem állnak mögöttük nádpálcával, nem függ tőle a tanulmányi eredménye, nem jelentik felsőbb hivatalnak. Amiért keresztény valaki, az sok esetben azért, mert szeretne templomban esküdni. De ott sem feltétlen hit miatt, hanem mert ennyi külsőséget szeretne. És ezzel elég sok minden el is hangzott egyes egyházakról. A külsőségek. Nem az a lényeg, hogy hányan vannak a templomban egy misén. Az nem statisztika. A megkereszteltek száma, az ami "fontos". Azzal lehet brillírozni. Azzal lehet dicsekedni, hogy bizony itt a lakosság majd' 99%-a milyen keresztény. Aztán közben nem. Közben azért keresztény, mert SZÜKSÉGES pl. egy katolikus esküvőhöz vagy temetéshez. Ha ez a kötelezettség is "megszűnne", akkor ez a szám is drasztikusan csökkenne.

Akik ma magukénak érzik a vallást, azok gyakorolják is. Ezt mutatja kb. a "hithűek" száma. Ez a szám - tévedés ne essék - régebben sem volt egetverően több. Csak akkor "kötelező volt hinni", de ott sem tartottam mindenki magáénak a hitet. Ma már ez a kötelezettség - egy-két kivétel mellett - megszűnt. Nézzünk meg egy római katolikus misét, vasárnap reggel nyolc vagy kilenc órakor. Ahol ott van Mariska néni és Juliska néni. Ők sem feltétlen "hithűségből". Hanem sokan megszokásból, és bizony KÖTELESSÉGBŐL. Ugyanis ha Mariska néni nincs ott, Juliska néni azonnal "kombinál", sőt ennek a kombinációnak hangot is ad. Meg "istentelenezik."

A mai vallásosságot az tartja fenn, hogy ezek az apró, de sokat jelentő kényszerek jelen vannak. (Házasság, papi temetés, a "szokásjog" stb.).

Az igazat megvallva, számomra is kicsit hithűtlen az az ember, aki szálkát kiabál rám, közben az ő életében a keresztgerendák is megférnek. Mert sajnos NAGYON SOKAN lapozzák át a szentírásuk megfelelő fejezeteit. Viszont az "olvasott fejezetekből" nagyon okosak, és kígyót-békát kiabálnak azokra, akik azon pontokban vétenek. Még akkor is, ha az általuk átlapozott oldalak sokkal súlyosabb megítélésű tetteket takarnak... Ezt pedig a köznyelv képmutatásnak nevezi.

Persze tény, nem szabad egy-egy viselkedésből sztenderdeket felállítani. Hiszen az általánosítás lenne. Mindenkinek alkotmány adta joga a szabad valláshoz való jog, a lelkiismereti szabadság. Ebben a jogában senki nem korlátozható. Sem az istenfélő sem pedig az ateista világszemléletet élő.

A kérdésre konkrétan válaszolva, ugyanis elhangzott benne egy eldöntetendő kérdés: "égés-e vallásosan nevelni a gyermeket?" Erre a válaszom: igen. Egészen addig, amíg a vallásos nevelés azt jelenti, hogy eldöntöm, hogy mi az amit a "vallás alá veszek", és mi az ami fölött "szemet hajtok." Égés a gyermeket vallásosan nevelni, ha a szülők nem méltók a hithű megnevezésre. Mert képmutató a gyermeknevelési morál. Szintén "égő" a gyermeket vallásosan nevelni akkor, ha a gyermek ezt nem akarja. Mert egy tíz év körüli gyerek már tud dönteni arról, hogy milyen irányban lép. Aki valóban hithűen nevelkedett, az el fogja fogadni az utat. Aki pedig álszent módon nevelkedett, az tíz éves kora körül már látni fogja azt az álnokságot és álszenteskedést, ami körülötte zajlik és harcolni fog ellene. Az igazat megvallva az utóbbi időben elég sok "szent" emberrel találkoztam, akinek csak hátat kellett fordítani, és már köpött is istene nevére. Tőle égés. Nem csak a nevelés, az életvitele is.

Elmondok egy példát:

Vallásos nagyszülőkkel nőttem fel, szüleim azonban már erkölcsös, de nem mélyen vallásos nézeteket vallottak. Ettől függetlenül ma, felnőttként úgy látom, hogy jó nevelést kaptam, és az életem is olyan, amelyet köszönök nekik, magamnak és a környezetemnek is. Nem tartom magam vallásos embernek, Isten személyét nem tudom hova tenni. Matematikusként, majd közgazdasági végzettséggel kicsit messze áll tőlem a vallásos világ, hiszen számomra a természettudomány az "igaz lét." Nem szállok harcba hívő emberrel, és nem vezetem le a "világ természettudományos alapjainak bizonyítékai" tételeket. Ő viszont szinte kivétel nélkül igazolni akarja azt, amit NEM SZABAD. A hitet. Nem kellenek "csodák" a hithez, hiszen a HIT, ahogy a nevében is benne van, nem materiális. Nem kell képi megnyilvánulás hozzá. Az egy döntés - materiális gondolkodással csúnyán mondva egy agyi történés.

Egy példát említek életemből:

Életemben mindig segítettem a kisebbeket, a gyengébbeket, védtem az ártatlanságot, támogattam a neves, jó célokat. Akár anyagilag, akár saját segítséggel. Bárkinek(!) segítő kezet nyújtottam, aki fel merte vállalni azt, hogy SEGÍTSÉGRE SZORUL. Azonban az emberek ezt mélységesen kihasználták, megaláztak és visszaéltek a bizalmammal. Mondhatnám úgy is, naiv voltam. Ma már meggondolom, hogy miben és kinek segítek. Ugyanis életemben már buktam. Elbuktam egy 30 milliós ingatlant, kb. ugyanennyi pénzt, egy vállalkozást és természetesen mindent, ami ezzel járt. Mindezt azért, mert mertem adni, - sajnos - minden áron. Aztán a béka segge alól felálltam. Egyedül, magamra hagyva (kinek kell az az ember, akinek már nincs semmije...), kicsit stílusosan fogalmazva: a pokol kapujából jöttem ki. Most újra felépítettem valamit. Amiben MEGINT helye van a támogatásnak, a segítségnek. Csak ma már "felnőttebb" fejjel teszem mindezt. Munkámban kimagaslóan teljesítek, terhelhetőségi küszöböm is igen magas. Mernek rám bízni dolgokat. Felelős, vezetői szinten dolgozom. Ezt ÉN értem el. Nem Isten. Én voltam ott, egyedül, amikor hónapokig NEM TUDTAM MIT ENNI (de, ez így hazugság. Rizsem volt, úgyhogy annak minden formáját megismertem.) ÉN VOLTAM OTT EGYEDÜL, amikor szembesültem azzal, hogy mennyire kihasználtak, megaláztak. ÉN VOLTAM OTT EGYEDÜL, amikor nem kaptam egy emberi szót sem. Ráadásul mindezt úgy, hogy az érdemem az volt, hogy tönkretettek. De az élet nem állt meg. Továbbment. Felálltam.

Persze lehet mondani, hogy "ez egy csoda", és köszönjem Istennek. Magamnak köszönöm. Meg mostmár azoknak, akik meglátták, hogy "lelki" segítségre szorulok. Hogy nekem az a rossz, ha nem tudok leülni beszélgetni, és vállalták, hogy őszintén teszik fel azt a kérdést: Mi van veled? És a kérdés után megvárják a választ is.

Az "istenhitbe" vetett bizalmatlanságom kialakulásának is van oka:

(Sok emberben valószínűleg most jön a megkövezzük és leköpjük rész, de megjegyzem, nem veszem fel, nem azt nézem, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja.)

Az igazsághoz hozzátartozik még az is, hogy én meleg vagyok. A történet szempontjából ez releváns információ, amúgy pedig ehhez senkinek semmi köze. Ezzel kapcsolatosan is már szenteltvizet is akartak velem itatni, hogy az majd meggyógyít, és utána én már nem ilyen "Istennek nem tetsző" életet fogok élni. Ezektől az emberektől egy dolgot kértem: Mutasson be olyan embernek, akit Istenhite gyógyított ki ebből a "szörnyű betegségből." Aki valóban heteroszexuális lett (ez nem azt jelenti, hogy heteroszexuális ÉLETVITELT él!!), és aki valóban azt mondja, hogy benne már nincs ott "Sátán műve." Ígéretet kaptam. Dögivel. Hogy ők majd összehoznak ilyennel. Meg igen, sőt Ausztráliából is ígértek címet. Persze azóta sem találkozhattam ilyen személlyel. "Önszorgalomból" találtam olyat, aki heteroszexuális életvitelt él. De amikor négyszemközt maradtunk, a második kérdése az volt: Nem tudsz valami jó "gay swingerclubot"? Vagy hol találhatnék "titkos szeretőket." Ez Istennek tetsző? Ez szimpatikus? Hogy játszom a családapát, és minden adandó alkalommal alázom a feleségem, szemébe hazudok a gyermekeimnek? Én vállaltam azt, hogy nem lesz családom. De emellett még megpróbálok "tetszetős" életet kialakítani. Ami nem külsőségekről, hanem valódi értékekről szól. Márpedig számomra nem érték, amikor kettős életet kell élni. Sem időm, sem kedvem nincs színészkedni. Akkor dráma-szakra mentem volna. Márpedig a katolikus egyház erre kérne meg... (Egész életem során egyetlen alkalommal éltem szexuális életet nálamnál fiatalabb személlyel. Ő két évvel volt fiatalabb, és már mindketten túl két x-en. Tehát a "pedofil-vádakat" visszautasítom. A gátlástalan életvitelt is, mert jelenleg második, hosszú kapcsolatomban élek. "Fiatalon" is ésszerűen viselkedtem, nem a strigulák számítottak.

Elnézve a válaszokat és a kialakult vitát, azt hiszem, jobb lenne, ha külön kezelnénk a hitet és a vallást. Ma már nem fedi egymást a kettő úgy, mint ahogy a régiekről feltételezzük. Sokféle vallás van, zsidó, keresztény (többféle felekezettel), iszlám, hindu... ezek mind vallások, mindegy, hol él az ember, ezek többségébe vagy beleszületik, vagy élete egy szakaszában dönt úgy, hogy csatlakozik, és tagjává válik egy közösségnek, egy - mondhatjuk úgy is - kultúrának, mert minden vallásnak megvan a maga kultúrája, amikből van, ami hasonló, van, ami a többitől eltérő, mindegyiknek vannak szokásaik, "szabályaik". A hit viszont egy belső dolog, az benned van, és legfőbb tulajdonsága a hívő embernek, hogy elismer nála embernél magasabb hatalmat, legyen az személy, fogalmi, bármi... Egy ismerősöm valahogy így fejezte ki, hogy ő nem vallásos, de hisz, hívhatjuk "ufónak", Istennek, vagy másnak. Ő így fogja fel, és ma olyan világban élünk, amiben a vallás és a hit elég erősen el van szakadva egymástól, és kevesek azok, akiknél a kettő együtt él, és hitelesen. Én úgy gondolom, a hit erősebb és magasabb rendű és értékű dolog a vallásnál. Az ókeresztények pl. még nagyon egyszerű emberek voltak, nem volt ennyi szabályuk, mint nekünk most, ez később alakult ki, talán a kényelem hozta, talán a helyhezkötöttség, talán más. De ez mindegy is, kialakult egy szabályrendszer, egy "keret" az akkor élt emberek hite köré. De mondok valamit, még az ősembernek is volt HITVILÁGA. A történelemben így hívjuk, hogy "hitvilág", és ez a lényeg, hittek valakiben, valamiben, a barlangrajzok is bizonyítják. De a lényeg az, hogy hitvilágnak és nem vallásnak hívjuk.

Felőlem aztán lehet valaki muzulmán, zsidó, keresztény, vagy bármilyen vallási kultúrközösség tagja, csak akkor hiteles a szememben, ha hite őszinte és erős. És lehet valaki ateista is, nem ítélem el, és nem tekintem emiatt kevesebbnek, míg nem ítél el azért, mert nekem a hit életem része. Én ezt bárki előtt vállalom, és őszintén, az élet bármely területén, templomban vagy a templom falain kívül is. Ha valaki emiatt ítél el, az nem ismer.

Megkövezhet most bárki, de ezt még leírom:

Ma a szememben aki vallásos, az (mondjuk a keresztényt mondom példának, mert azt ismerem): bemegy a templomba mondjuk a parancsolt ünnepeken (keresztényeknél ez 3: január 1., húsvét, és augusztus 15.), vagy eljár a templomba vasárnapi misékre, vagy a fanatikusabbja minden nap, a szabályoknak megfelelően gyón, áldozik, amikor elő van írva, mormolja az imaszövegeket, de mindezeket azért, mert - így tanulta, így szokta meg, 1 órát letud minden alkalommal, így van előírva, aztán megkönnyebbülten hazamegy, hogy na ez is megvolt, és él tovább úgy, ahogy...

Ezzel szemben a hívő a szememben az, aki mindezt ha megteszi, nem a szabályok és előírások és szokások miatt teszi meg, hanem belső indíttatásból, a hívő számára mindez nem teher, nem nehézség, esetleg segíti a közösséget misén kívül is, ha megteheti, nem feltétlenül pénzzel, és képes Istent barátjának tekinteni, és nem egy elérhetetlen távoli valakinek, imái nem mindig csak a megírt szövegek, hanem leginkább saját szavai, a nap bármely szakaszában, nem pedig akkor, amikor elő van írva, hanem, amikor jólesik.

Én nem hiszek istenben. Ha a gyerekem kicsi korában megkérdezte, hogy lett a Föld az ő szintjén elmondtam neki, hogy volt bumm és lett a Föld. Aztán ahogy cseperedett, toltam elé a könyveket, hogy nézze meg, nézte a videókat. Később érdekelte a földrajzi része, nézegette a térképet, olvasgatott (ámbár felét sem értette, de ez cseppet sem zavarta). Érdekelték őt a vallások is, mert mindig is kiváncsi természet volt. Interneten keresgéltünk, olvasgattunk. Beszereztünk bibliát is, irományokat, könyveket. De ennek ellenére nem hisz istenben. Elolvasta, nagyon tetszett neki, sokat tanult, bővült a szókincse, és tetszett neki! Én nem tiltottam el ettől, együtt olvasgattunk a dolgokról, mert érdekes volt. Érdekes volt mások szemszögéből vizsgálni pld. az univerzum kialakulását, elolvasni mások véleményeit az élet lényegéről. Mert ez mind érdekes. Úgy voltam vele, hogy úgyis kialakul a személyisége, eldönti, hogy vallásos akar-e lenni, vagy sem. Nem akart az lenni, de tetszett neki, megtanult becsülni, tisztelni. Aztán abbahagyta az olvasgatást, ugyan tetszett neki, de "elavult" téma lett. Ahogy nőtt más kezdte érdekelni és ez teljeséggel természetes. Kirándultunk, mindig is laza pórázra volt fogva, de persze a féltő anyai ösztönök bennem vannak, ezért pórázon van, de általában elengedem mindenfelé. Úgy érzem rendes nevelést kapott. Az bosszant, hogy sokan elítélnek. Amikor elmondtam, hogy az én lányom olvasgatta a bibliát, de nem hívő, a hívők teljességgel felháborodtak. Én nem értettem... ez miért lenne baj?

Aztán a napokban rémülten jött haza az iskolából (13 éves). Elmondta, hogy hazafelé jövet jehovák leszólították őket (őt és a barátnőit) és a kezükbe nyomtak egy-egy prospektust. Ezzel nem is lenne gond, de aztán mondták nekik, hogy ne dobják ki. Jó, ez is ok, de az már nem, hogy a busz megállóig követték őket, nehogy kidobják! Már majdnem elkezdették olvasgatni velük, de hálistennek jött a busz. Szóval az ilyen rámenős embereket nagyon-nagyon nem szeretem! Azért nem kell túlzásokba esni!

Sosem voltunk templomba, szerintem nem ez dönti el, hogy egy ember vallásos vagy sem. Szerintem nem égés, a kolléganőm vallásos, és tisztelem, hogy észszerűen neveli a gyerekét, természetesen követi a vallásának megfelelően a hagyományait, ünnepeket. Én már nem vagyok olyan fiatal (43 éves vagyok), de elvileg nem vagyok maradi, de nem is vagyok túl "modern"..

Még nem szóltam hozzá a témához, de most akkor is megteszem, ha már előre tudom is, le leszek pontozva derekasan, pusztán csak azért, mert nem vagyok keresztény. A keresztények ugyanis azt gondolják magukról, hogy az ő vallásuk az elfogadás, a türelem és a szeretet vallása, de erről szó sincs.

Volt alkalmam mélyen elbeszélgetni sok-sok hithű kereszténnyel, akik kivétel nélkül a következőképpen viselkedtek:

Eleinte nagyon kedvesek voltak, érdeklődtek a hitem felől, majd elmagyarázták, mi az ő hitük lényege. Ezután elkezdtek megjegyzéseket tenni a hitemre (még mindig nagyon kedvesen), megpróbálták bebizonyítani, hogy miért jobb kereszténynek lenni, mint az én vallásomat követni. Állításaikat bibliai idézetekkel tarkították, és próbáltak rávenni,ismerjem el, hogy egyedül a Biblia szavában szabad hinni, mert az Isten kinyilatkoztatása, blablabla... Én minden egyes vita során meg tudtam védeni a hitem, és azt vettem észre, hogy a keresztények ekkor úgy tettek, mintha meg sem hallották volna az érveimet, megint elölről kezdték a "de hát Isten..."-kezdetű mondókájukat. Nem mindenki viselkedett azonban így: aki nem tudott mit mondani az érveimre, azt válaszolta: "Igen, biztos azért hiszel ebben a hülyeségben, mert még soha nem kerültél olyan kilátástalan helyzetbe, hogy egyedül Istentől várd a megváltást." Erre szépen elmesélem nekik az életem, az átélt szenvedéseket (merthogy sokkal több volt benne a rossz, mint a jó), és azt mondom: látod, ezek után szerintem hagyjuk is a témát, mert ha a végső érved sem tudta legyőzni az enyémet, nem hiszem, hogy valaha is zöld ágra vergődünk a témában.

Én magam egyébként egyáltalán nem utálom a keresztényeket, bár ők ezt nem igazán hajlandóak elhinni. Azt gondolják, hogy aki bármely más vallást mer követni, annak nem lehet igaza, és eredendően gonosz és kárhozott lélek. Ez csőlátás.

A magam részéről úgy gondolom, hogy amit a Bibliában leírnak, annak nagy része csak egy mese, és ekként is kell kezelni. Ha a keresztények nem bántanak engem, én sem bántom őket, csak az a baj, hogy ők egyszerűen fizikailag nem bírják ki, hogy ne akarjanak megtéríteni.

Kedves Keresztények: ti most le fogtok engem pontozni, és ezzel bizonyítjátok is a fentieket. Peace. :)

Kedves utolsó (előttem) válaszoló!

Én római katolikus keresztény vagyok, illetve elsősorban HÍVŐnek tartom magam.

Valószínűleg én leszek az egyik kivétel, akivel találkozol, és bízom benne, hogy hiteles leszek számodra (és a többi hozzád hasonlóra, akiknek ilyen tapasztalatai vannak a keresztényekkel, mint amit te is írtál).

Én úgy állok hozzá, hogy senkit nem akarok meggyőzni vagy megtéríteni, szabad vallásgyakorlás van, mindenki úgy és abban hisz, ahogy és amiben/akiben akar. Senkit nem szabad elítélni, amiért másképp gondolkodik, én se teszem ezt, ha a gondolkodását nem akarja rám erőltetni.

Akikkel te találkoztál, őket úgy hívják, hogy BIGOTT VALLÁSOSAK, de az nem az igaz hívő jellemzője, ahogy ők viselkedtek veled.

Bibliai idézeteket bárki tud mondani, még az is, aki nem nagyon ismeri a Bibliát, mert azért vannak, amik szállóigévé váltak az évek során, és nem is mindig tudatosul, hogy az honnan is van. Akkor most én is mondok pár dolgot a Bibliából: Jézus soha nem nevezett meg vallást név szerint, őt kövessük, de azt sokan elfelejtik, hogy ő elítélte a "szabálykövetést" az akkor élt emberek (zsidók) körében is (nem is egy példát tudnék erre mondani), az pedig, hogy őt kövessük, azt úgy is lehet értelmezni (és mivel nem voltunk ott, nem hallottuk pontosan), hogy éljünk úgy, ahogy ő megmutatta, ahogy példát állított elénk, ezt nem csak keresztényként lehet megtenni, minden embernek szólt az üzenete vallástól függetlenül. Ő azt mutatta meg, hogy "hogyan jó", és nem azt, hogy "milyen körítéssel". Ne feledjétek, leült a bűnösöknek tartott emberekkel egy asztalhoz, gyógyított szombaton (amiért akkor megszólták) stb. Jézus a tanítványai lelkére kötötte, hogy hirdessék az evangéliumot, de azt is mondta nekik, hogy csak ott, ahol elfogadják őket, ahol nem, onnan távozzanak, és ne erőszakoskodjanak, ne tegyenek megjegyzéseket, ott nincs dolguk.

Ez csak egy kis kitérő volt, azért hoztam elő, mert én ezt ismerem, erre tudok példát hozni. De te, és bárki is élheti úgy a hitét, ahogy neki jó, csak álszent ne legyen, mert az minden esetben elítélendő. De ne én ítéljek, majd megítéli az, akinek ez a dolga. Ha te másban találtad meg azt, amit el tudsz fogadni, akkor attól te még nem vagy rossz. Onnantól rossz bárki (de nem az egész!), ha megjelenik az ártó erőszak benne, és nem űzi el, hanem hagyja gyökeret verni, és elhatalmasodni magán, esetleg még táplálja is.

Egyébként sok keresztény nem is tudja, hogy a Biblia Ószövetségi része igen nagy százalékban "tiszta horror", naturalista írókat magasan verik az ottani leírások, művészetileg érdekes, én olvasgattam, azért sokminden nem kerül felolvasásra miséken, pedig milyen érdekes tanulmány lehetne. :-) Öcsém osztálytársai nem akarták elhinni, erre öcsém megkért, mutassak pár részt, hogy megmutathassa nekik, hát meglepődtek.

Szia! Nem csak magyarországon nem gyakorolják a vallásukat az emberek. Szeretném leszögezni, hogy a vallás csak azért erősődött régen, mert a tudósok akik már megtalálták azt a részt a tudományban amit nemtudtak hova tenni azt a hitbe rakták. Ne légy szomorú azért mert az emberek nem vallásosak hiszen a vallás csak régen jelentette az erkölcsösséget. Manapság az, hogy valaki vallásos inkább azt jelenti mennyire leszűkíti saját látókörét. Igazad van szükség van erkölcsre, de nem a hit álltal. Azt, hogy mi jó és mi rosz gyakorlati példákkal lehet a legjobban meg(tanulni/tanítani magunknak/gyermekünknek). A törvények nem helytállóak, és a demokrácia halva született, nézzük csak meg idővel romlásba döntik az országot a liberalizmussal. Példának azt hozom fel, hogyha mindenkit elfogadnunk oriási ellentétek lesznek országon belül az erkölcs a feje tetejére borul és már senki sem tudja mi lesz a következmény (polgárhábrú, válság, stb lehet választani)Törvények helyett egy erkölcsös országban nyugodtan lehetne az érzelmekre támaszkodni hiszen ott jóval könnyebb megoldani egy problémát, mint törvényes úton. Persze ez csak saját vélemény. Visszatérve a témához szerintem a kerszténység csak a zsidók egy nagy kihasználása hiszen kik írták a bibliát? A zsidók. Persze a talmud is leírja ezt a cselszövést és akik bedöltek a kereszténységnek azok már agyhalottak. Ugyanis nem azt az eszmét terjesztik amit Jézus is tanított hanem Jézust imádják fanatikusan. Ez egy akkora biznisz a világ ellen kár, hogy kevesen veszik ezt észre. Amúgy Jézus is aztmondta: "Törd el a fát és ottleszek, emeld fel a követ és megtalálsz." ezzel arra célzott, hogy nem egy helyen kell gyakorolni a hitet(nem kell templomot építeni rá üzletet csinálni belőle) hanem legyenek hasznos gondolataink. Nehogy antiszemitának nézzektek, kifejtem a zsidósat is: Ugye zsidók ölték meg Jézust. Nos ha valaki olvas zsidó vallási olvasmányt tudhatja, hogy azóta is Jézust áruló patkánynak nevezik. Szóval ne csodálkozzanak ha utálják öket. A másik pedig, hogy az antiszemita a szemita szóból ered amely az isten kiválasztott népét jelenti, én nemfogadom el, hogy a zsidók isten kiválasztott népe tehát nemlehetek antiszemita sem. Mindenkinek ajánlom a Talmudot elolvasni! Nehéz beszerezni zsidó ismerősöknek tutimegvan! Az, hogy égés a vallás igaz szerintem aki megában istenben hisz és nem a megmagyarázhatatlanban azt bugyutának nézik a többiek. Én személyszerint örülök, hogy nem kell templomba járni, mert egy kényszer volt a népre: 1/10 et kellett fizetni kötelező a vasárnapi mise és az is lehet, hogy a pap erkölcstelen volt és akkor ilyentől tanuljanak az emberek? hát köszi nem, amugy is egy más kulturából hozták a zsidók királyának történetét. Gondold el mekkora tragédia lehetett nekünk magyaroknak amikor a gyönyörű csodaszarvas helyett meghozták a zsidók királyának történetét és ha nem hiszel benne akkor mehetsz máglyahalálra te rohadt eretnek! Jó az is igaz, hogy a tíz parancsolat sok erkölcsöt hozott, dehát a kereszténység maga szegte meg azokat! Pl: keresztes háború? ne ölj mi? Persze az, hogy ismersz bizonyos vallásokat és alapelveit növelik erkölcsi tartásodat valamien szinten.

Remélem kielégítő volt a válaszom. Bocs a törióráért:)

A tanító.