Magyarorszagon az emberek miert nem gyakoroljak a vallasukat? Ugy latom szinte eges aki vallasosan neveli a gyereket, ugye jol latom?

Szerintem az a baj, hogy a vallásosok el akarják várni mindenkitől, hogy amiben ők hisznek, azt mindenki higgye el, feltételek nélkül, és ha valakinek kétségei támadnak az ő hitük felől azt rögtön egy utolsó, hitetlen senkinek kiáltják ki, felháborodnak azon, ha valaki racionálisan gondolkozik, és megkérdőjelez olyan dolgokat, amiket a mai tudásunkkal megcáfoltunk. Akik nem hisznek, ők sem akarják ráerőltetni az emberekre azt, hogy ne higgyenek, akkor akik hisznek, miért akarják erőszakosan tukmálni a hitet. Itt nem csak a katolikusokra gondolok, hanem pl a krisnásokra és a jehovákra is akik mindenkit leszólítanak az utcán, nem tudom, ez nekik nem rossz-e, mert engem jobban irritálnak, mint a kéregető hajléktalanok. Meg pl nem értem, minek adakozzak a katolikus egyháznak, amikor szükségem volt rá, egy pap sem jött ide, hogy nesze fiam itt van kenyér egyél...

Nekem a nagyszüleim járnak templomba. Én meg vagyok keresztelve, jártam hittanra, a fiam is meg lett keresztelve (most egy éves), és ő is fog járni hittanra, de nem vagyunk templomjárók. Én úgy vagyok vele, hogy nem igazán érzem szükségét, hogy ott legyek. Meg szerintem sokan úgy vannak vele, hogy egész héten dolgoznak, hétvégén esetleg szombaton még szórakozni is elmennek, aztán marad a vasárnap, amikor pihennek, takarítanak, behozzák az, amivel lemaradtak a héten, stb. Nos, a másik meg, nem tudom, a templomba járók többsége sajnos Magyarországon közel azonos politikai nézeteket is vall. Nem szeretnék senkit megbántani ezzel, de én ezt tapasztalom. És valahogy evidensnek veszik, hogy aki ott van, az szintén így gondolkodik. Én pedig ilyen közegben nem érzem jól magam, elég sajátos politikai felfogásom van ugyanis. Nem mintha bárki is győzködni akart volna valaha is, csak mondom, olyan evidensnek veszik, hogy mindenki egyetért. Megint más dolog a vallásos nevelés. Hát nem tudom... én meg vagyok elégedve a neveléssel, amit kaptam. Nem neveltek elsősorban vallásosan, de kaptam hitet. A szüleim beszéltek nekem Istenről, nem tömték a fejembe, csak egyszerűen beszéltek róla, volt, hogy imádkoztunk is. A mai napig szoktam néha, ha éppen van valami. Nem ilyen előre megírt imákat, csak ami az eszembe jut, ahogy én fogalmazok. Amúgy cikinek semmiképp nem nevezném a vallásos nevelést, a ciki inkább az, ha egy vallásos ember megvetéssel, vagy lenézéssel beszél a nem vallásos emberekről.

Mi az istenért lenne természetes hogy templomba járkálunk főleg VASÁRNAP REGGEL 9kor...normális ember olyankor alszik nem templomba járkál...az öregemberek azok menjenek el,akik még hisznek istenben...csak ennyit...amugy meg a magyarok fele cask megvan keresztelve de le se sz@rja hogy keresztény,mint pl énse...rohadtul nem hiszek istenben mert akkor cask jó dolgok történnének az életben nem pedig szarok...szal jah...ennyit erről te nagy katolikus...az ilyenek tudnak felbosszantani de nagyon h "jaaaaj miért nem jártok templomba"...miért lesz nekünk attol jobb b@zdki...én jártam templomba kiskoromba...hát tök ugyanaz lett minden mint előtte...szal jah...semmit nem ér az egész...

ezaz töröljétek a válaszom mert megmondom az igazat...

Megmutatod neki a hóesést, meg a kedvenc hegyedről a kilátást... hát gratulálok. Milyen kemény dolgokat nem képes tenni egy vallásos szülő a gyerekével... Erre egy nem hívő ember nyilván nem képes, de ha az is lenne, mit sem érdekli. Az én szüleim nem hisznek Istenben, mégis végigkirándultam velük az egész gyermekkorom. Az én szüleim nem vallásosak, azonban mégis nagyon szeretem a nagyszüleim, a családi összetartás úgy gondolom, hogy akár követendő példa is lehetne. Még a nagyszüleim sem vallásosak, mégis, minden hétvégén családi ebéd van. Úgy gondolom NEM hívő ember létére a gyermekkorom igazán olyan volt, mint amilyen akár egy mesében lehetne. És hidd el, édesapám csak az olyan szintű "bűnözésre" tanított meg, amennyire szükség van ebben a szemét, mocsokkal teli világban. Soha nem öltem meg senkit, de még egy rohadt csokit sem loptam el. És mondok valamit: diákként megfordultam egy vallásos táborban, és amikor rászálltak egy kb. 20 éves srácra, csúfolták őt, akkor ő megoldásként szépen összebiggyesztette a két kacsóját és fohászkodott az Úrhoz, hogy majd ő biztosan megmenti. Ahelyett, hogy felállt volna, és megkérdezte volna, hogy egyáltalán mi ennek az egész viselkedésnek az alapja, amit felé tanúsítanak. És ez megfigyelhető az életben is. A sok barom, már elnézést az égiektől vár megváltást, hogy egyszer majd biztos jobb lesz az élete, és amíg nem, az bizonyára a Mindenható akarata. Tőle várnak egészséget, tőle remélnek több pénzt, több munka helyett, tőle várják, hogy valakinek majd megváltozik a nyomorult, elsorvadt élete, ahelyett, hogy odalépne érdemben is, és tenne valamit, úgy értem fizikálisan a saját és családja érdekében. Amit elértem, azt munkával értem el. A termést akkor is szétbas...a jég, ha előtte heteket sírunk egy fiktív akárkinek. Ezek után már kiderülhetett, hogy én sem hiszek sem Istenben, és az őt/azt körülvevő ágymosásban sem. Barátnőm azonban vallásos, de ésszel, és amit nagyon tisztelek benne, hogy követi a vallásának megfelelő ünnepeket, valóban fantasztikus érzés húsvétkor templomba menni, a kalácssütés öröme. Fontos számára a család, a régi, hagyományos értékrend, ami mára már nagyon kezd elveszni az emberekből, de elhihetitek, nem Isten műve az ő esetében sem. Ez most csak egy nagyon-nagyon kis morzsa, amit kiemeltem. Azonban van egy pap, melyik templomban ne lenne, és eddig sem voltam hívő, de mióta őt ismerem, meggyűlöltem az egyházat, mint olyat az egész intézményt. A pap és papné összesen keresnek kb. félmillió forintot, a nyolc gyereke közül többen dolgoznak, a gimnazista gyereküknek azonban elintézte az ingyen tankönyvet, míg mikor elkísérem barátnőm a templomba, és mise végén tartják elém a kosarat, hogy adakozzak. Vagy az általa vezetett anyaotthon nevére vesz mikrosütőt, az újat hazaviszi, a saját szarát meg odaadja az otthonba. Van négy autója, mind az otthon nevén. Van szerte az országban minimum négy háza, hegyekben, Balaton, stb. És elvárják tőlem, hogy esperes Úrnak szólítsam. Nekem ő is csak egy ember volt eddig is, ugyanúgy kezeltem, mint mindenki mást, nekem ő nem pásztorom, meg senki másom, ellenben az ilyen dolgok után egyenesen felfordul tőle a gyomrom, és ha lehet, meredeken kerülöm. Meg miután a oly sok pap erőszakol meg kisgyereket, még HAZÁNKBAN is, azok után te ne merj nekem itt erkölcsről és meleg, fahéj illatú, dallamos Istenáldotta Karácsonyról beszélni...!!!!!

Hihi, az ágymosás, az valójában agymosás akart lenni :-)

Én gyakorlom, de ez nem a szüleimen vagy a többi felmenőmön múlt, hogy 24 évesen gyakorlom a hitemet, hanem annak a remek összetartó közösségnek, aminek közel 18 éve aktív tagja vagyok.

Látom akik őszintén válaszoltak alaposan lepontozódtak. Nincs ezzel semmi bajom, nem érdekel. Csak felmerült bennem egy kérdés. Nekem miért is kell tolerálnom a hívő embereket, ha ők nem fogadnak el engem? Szerintem ebben a kérdéskörben nem lenne szabad pontozni. A hívő lepontozza a nem hívőt, mert az válaszolt a feltett kérdésre? Hogy is van ez?