Magyarorszagon az emberek miert nem gyakoroljak a vallasukat? Ugy latom szinte eges aki vallasosan neveli a gyereket, ugye jol latom?

Egyetértek. A mai modern tudományos világban nem nagyon fér meg a vallás. (amit be kell látni, nagy részben mese) Persze az erkölcsi értékeinek egy része hasznos, de nevetségesnek hat, amikor valaki azt mondja, hogy Isten letette Ádámot a paradicsomba és juhé, van ember. Miközben meg tudjuk nagyon jól hogy csak fizikai-kémiai-biológiai folyamatok eredménye a világunk.

De szerintem ennek ellenére égésnek nem égés, ha valaki vallásosan neveli a gyerekét, de ez ne azt jelentse, hogy ráerőlteti azt. (noha a keresztény világban ez hagyománynak tekinthető..)

Az emberek azért nem gyakorolják annyit a vallást, mert ma már nem kötelező. Ma tényleg csak az megy oda, aki valóban hiszi is. Az meg azért nincs annyira sok...

A gyerekek vallásos nevelése pedig szerintem is erkölcstelenség. Hagyják békén azt a szegény gyereket, ne tömjék a fejét a sok ezer vallás közül egyikkel sem!

Majd, ha már felnőtt, akkor dönthet, hogy érdeklődik-e.

a második válaszadó bizonyára sokat művelődött az Egyház alapján elgondolt Teremtésről, és nem csak úgy hasból mondja amit a fejébe tömtek az előző rendszerben..

ma így is a világ lakosságának min. 68%-a hisz Istenben, biztos fogyatékos mind az a 4 és fél milliárd ember--

Mint olvashatod ilyen elvetemült a világ. Ha hitben neveled a gyereke erkölcstelen vagy. De ha a gyereked trágár, agressziv bunkó lesz iskolás korára te vagy az atya isten treendin nevelted.

Na én ezt nem akarom. Mi itthon beszélgetünk velük Istenről , egyházi oviba jár élvezi. Aranyos amikor elmeséli szerinte ki volt Ádám és Éva, vagy elmondja, hogy Isten a bűnöket összegyűjti és nagy teherautóval elviszi tőlünk. ezt ő így kombinálja. S én nem erőltetem,hogy ez nem így van. Ha neki ez jó magyarázat arra amit tanult megfelel. Imádkozunk együtt a beteg ovistársakért este lefekvéskor. néha játék közben is eszébe jut az imádság és imádkozik a játékaiért.

Mi így neveljük nem sulykolunk bele semmit. Templomba járunk alkalmanként és ott ha kérdez válaszolunk.

szerintem ez normális, megtanulja,hogy hazudni ,csúnyán beszélni csúnya dolog. hogy mik az értékek ezt tanulja.

Ez erkölcstelen?

Én egyet értek a kérdezővel. Szomorú, hogy hogy milyen lekezelően nyilatkoznak a vallásos emberekről, az meg végképp szomorú, hogy a gyerekek vallásos nevelését erkölcstelennek tartják. Aki nem érti, miért tartom ez utóbbit szomorúnak, megpróbálom elmagyarázni.

Ha egy semleges ember (mindegy, hogy vallásos, vagy sem) megtanítja a gyerekének, hogy lopni, csalni, hazudni rossz, az -úgy gondolom- mindenki szerint jó.

Isten a vallásos ember életének természetes része. Létezése az ő számára nem fakultatív, hanem ugyanolyan természetes, mint a levegő, a víz, vagy az öröm, vagy egy finom étel, esetleg egy szép madár. Számára van és ez nem kérdés. Mit szoktunk megtanítani a gyerekünknek? Elsősorban a saját, minket körülvevő világunkat. Megmutatjuk neki a hóesést, megmutatjuk neki a kilátást a kedvenc hegyünkről, a kedvenc zenénket, a kedvenc filmünket, és azt is, ami szerintünk fontos ahhoz, hogy boldog, sikeres ember legyen. Mert mindannyian ezt kívánjuk a gyermekeinknek. A vallásos ember életének éppúgy fontos része Isten, mint bárkinek az anyja-apja, testvére. Számára ugyanilyen valóságos. És a nagymamát azért be szokták mutatni a gyereknek, nem várják meg, hogy felnőttként eldöntse, kíváncsi-e rá? Azt pedig, amilyen erkölcsi normák szerint élünk, mindannyian fontosnak tartjuk átadni a gyermekeinknek, függetlenül attól, hogy hiszünk-e Istenben/istenekben, vagy sem. Szóval ez nem ráerőltetés, csak természetes átadás. Ettől még felnőttként dönthet úgy a gyerek, hogy neki ez mégse legyen része az életének.

Ez az én véleményem. És hiányolom a mai világból azt a fajta tiszteletet, ami fontossá tette egy gyerek számára, miről hogyan gondolkoznak a szülei.

Ja, és nem vagyok öreg :)

"... hogy lopni, csalni, hazudni rossz, az -úgy gondolom- mindenki szerint jó."

De ez nem vallás kérdése, hanem civilizáltságé!

"És a nagymamát azért be szokták mutatni a gyereknek, nem várják meg, hogy felnőttként eldöntse, kíváncsi-e rá?"

Azért a nagymama és "isten" (szándékosan kis betűvel) között marha nagy különbség van: előbbi létezik, utóbbi nem. Amit nem létezik azt hogyan mutatod be? Megjelenik álmodban?