Miért van az, hogy a hit ilyen nagy teher? Miért nem lehetek simán csak normális, mint mindenki más?
Úgy érzem, hogy az hogy vallásos vagyok sokkal nagyobb hátrány emberileg, meg érzelmileg, mintha hitetlen lennék. Olyan, mintha a lelkem néha kiszakadna belőlem, és csak üresseget érzek, semmi mást.
Sokszor vagyok szomorú, és ezek olyan érzelmek amit egy ateista nem érezhet, hiszen alapból nem hiszi, hogy lelke van. Olyan érzelmek kavarognak bennem, amin 25 évesen már nem szabadna hogy ilyeneken kattogjak, alapból egy férfinek nem kéne ilyen érzelmesnek lennie, de ez mind a hitem miatt van, amit sokszor hátránynak érzek. Mert látom magam körül az embereket, akiknek nincs ilyen lelki vívódásai, nem érdekli őket egyáltalán olyan alap dolog, ami nekem meghatározza az életem. Nem törik magukat abban, hogy minél közelebb kerüljenek Istenhez, hanem simán saját magukkal törődnek. Ha elmentünk bulizni pl ők 3-4 pohár sör után kezdik elengedni magukat, én rám pedig olyan szorongás jön olyankor, hogy nekem ott vége az estének.
Vagy kinyitottam ma egy bulvár újságot, és fehérneműs nők voltak minden 2. Oldalon, és elborzadva néztem, hogy miért van ez, pedig egy egészséges férfinek nem így kéne lereagálnia egy női test látványát.
Szóval ilyen érzések kavarognak bennem, és sokszor szomorú vagyok, ennek ellenére nekem mindig mosolyognom kell,még akkor is, ha bunkó valaki velem, nem lehetek dühös, mindenkit meg kell hallgatnom, én nem csapkodhatok, szidkozódhatok, el kell folytatom minden dühöt ami bennem van, mert egy kereszténynek nem szabad. Meg minden apró dologra nekem ott van egy szabály az életben, egy dolog, amit és ahogy gondolnom kell, akkor is ha nem így gondolom, és aki nem hívő annak semmi probléma evvel, azt hisz amit akar, azt csinálja amit akar, annyit iszik, szexel, amennyit akar, azt mond amit akar, és nincs megszabva neki hogyan mit miről gondoljon, nincsenek folytonos érzelmi hullámvasutban...
Más hívő is van így néha evvel? Más is irigyeli az ateistákat? Mert én úgy tudom Isten nekünk szabadságot adott, de én úgy érzem benne vagyok a kereszténység börtönébe, míg mások szabadon mozoghatnak 😔
Azért jó ha szelektálsz a valaszok között.
Amikor azt mondják, hogy nyugodtan berúghatsz mint az "albán szamár", és még zöldet is nyomsz rá, akkor a tévelygés szellemének is igent mondassz, mert Pál azt írta a gyülekezeteknek, hogy "meg ne részegedjetek". Még valami, Pál nem atomizálódott keresztényeknek írt hanem gyülekezeteknek, Jézus nem magányos keresztényeknek üzent a Jelenésekben hanem gyülekezeteknek. Határolódj mindig el a tévelygőktől.
Szia
A hit semmiképpen sem nevezhető tehernek.
"Mert, hogyha Isten velünk, ki lehet ellenünk?"
Értem a kérdést, sokáig nem találtam az utamat én sem és talán még most sem biztos, hogy a helyes úton járok.
Milyen vallásos vagy azon belül, hogy keresztény? Írok neked privátban.
"A hit semmiképpen sem nevezhető tehernek."
Áááá... még csak véletlenül sem!
A sok valláskárosult tudna erről beszélni.
Normális körülmények között!
De ha valami komolyabb probléma van, netán kicsit ingadozik a hite, stb. - vagy pedig ha valami olyan dolog van vele, amit a hit elítél (pl. homoszexuális), akkor mindjárt nem stimmel az, amit írtál!
Ismerek homoszexuális hívőt és a hite teljesen rendben van.
Tisztában van a bűnösségével...
Felvállalja Isten előtt. Ez az ő döntése.
Aha.
Tehát, ha létezik egy hívő, akinek nincs gondja a hitével, akkor a többinek se lehet.
Értem.
Nézz magadra: már a gondolkodásod is keményen megzavarta.
Azon kívül, hogy az illető biztos, hogy nincs harmóniában - csak esetleg nem törődik vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!