Miért van az, hogy a hit ilyen nagy teher? Miért nem lehetek simán csak normális, mint mindenki más?

"Miért van az, hogy az ismerőseim közül azok sokkal vidámabb, és felszabadultabb termeszetűek, akik nem keresztények? "

Majd nézd meg őket ítéletkor. És nekik örök kárhozat lesz a jutalmuk, neked meg az örök élet. Isten igéje befolyásoljon, ne az érzéseid

Kérdező!

Nagyon fontos döntés előtt állsz.

Véleményem szerint Isten nem arra szánja az embert, hogy folyamatosan szenvedjen, és aztán majd esetleg valamikor a halála után jól megjutalmazza.

Ha az egész életed, értékrended válságban van, akkor érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy talán egy másik, megengedőbb felekezet jobban illene hozzád.

Inkább a nagyobb felekezeteket ajánlom, mert a kicsik szélsőségesek.

Bármikor kérhetsz időpontot a paptól, beszélgetésre. Lehet gyónni is, de lehet úgy is menni, hogy csak a téged érdeklő vallási kérdésekről szeretnél beszélgetni.

Ha pedig úgy gondolod, hogy az ottani közösség jobban illik hozzád, akkor át is mehetsz.

Végül még azon is érdemes elgondolkodni, hogy megvan-e még a hited?

Lehet, hogy már felnőttél, és nem elég neked a hit.

Ez nem tragédia: emberek milliói élnek így boldogan. Nem, nem sértenek törvényt. Nem is a sátán szolgái.

Csak normális emberek.

Ha nincsen hited, akkor inkább közéjük tartoznál.

De először mindenképp érdemes megpróbálni, hátha találsz hozzád illő közösséget.

Üdv. Azért nagy teher mert annak akarod érezni, lehet bár tudatosan ezt tagadnád, de tudat alatt, mindenképpen így van. A vallásra, a hitre úgy tekintesz, mint egy korlátozó eszközre, és nem úgy, mint egy olyan irányadó mértékre, ami segít, hogy az életed könnyű legyen.

Sajnos abban tévedsz, hogy másokban nincs hasonló vívódás, avagy nem olyan érzelmesek, mint te. Önmagában ez a "kiválasztottság-különbözőség" érzése sem jó meglátás, mert tévútra vezeti az embert. Ebből jól kivehető, hogy nagyon erős a szubjektív igazságod, ami árt csak neked.

Sajnos mi magunk emberek, nagyon hibásak vagyunk abban, hogy embertársaink a hitet egy kontrolláló, ellenőrző, fegyelmező, és sokszor félelem alapú teherként élik meg.

Isten útmutatását nem szabadna az embereknek tehernek érezni, mégis annak érzik, és így születnek az ilyen kérdések, és a kiábrándulások.

Szeretnék neked pár kérdést feltenni. Mit gondolsz uralod az akaratod? Uralod az elméd? Uralod a gondolatod? Uralod az érzéseid? Uralod az értelmed?

Segítek ezeknek a megválaszolásában. Legfeljebb az ember, csak próbálkozik ezek uralkodására, de sosem lesz képes rá. Ha képes volna az ember ezeken uralkodni, akkor nem lennének fájdalmas, botrányos gondolatai, nem lennének kellemetlen, hastájéki szorongásai, görcsei, nem lennének fejet feszítő, fejfájásai, de vannak. Senki nem választaná magának a fájdalmat, tudatosan biztosan nem. Ez arra enged következtetni, hogy ezek közül az egyikkel sem vagyunk azonosak, mégis a részünket képzik.

Amíg olyan dolgokat tartasz fent, és látsz el erővel a gondolataidban, mint az irigység, az Isten felé való elvárás, kritizálás, a korlátozottság gondolata, a saját elvárásaid hajhászása, addig nem marad Istennek hely, hogy megértsd Őt, hogy megértsd, az akaratát, hogy meggyógyítson téged.

Istent a csendben találod meg, amíg háborgó tengerként zúgnak a gondolataid, szélben hajló faként mozognak az érzelmeid, addig csak fájdalmat fogsz érezni, szomorúságot, és csalódottságot.

Ezt nem kárörvendésből vagy irigységből mondom, de a baj mindenkit utolér. Emellett nem szabad a látszatra adni, egy kereszténynek főleg nem. Az hogy az ismerőseid pl. mindig vidámnak tűnnek amikor látod őket, nem jelent semmit. Nem tudhatod hogy érzi magát amikor egyedül van, vagy éjszaka mikor nem tud aludni, telesírja a párnáját. Nem érdemes senkit sem a látszat alapján irigyelni. Ha pedig ezt tudod, akkor azért pláne ne irigyeld őket, amiért képesek jól elkendőzni a gondjaikat, lelki problémáikat. A mosoly, a nevetés nem tesz boldoggá.

Keress magadnak hithű keresztény példaképeket, és ha közelről megismered életüket, fogod tudni követni példájukat.

Ezek a vivódásaid a lelked állapotát tükrözik. Most éppen megcsömörlöttél és a test oldalán állsz.

Nem irigyli egy hivő az ateistákat. Éppen tegnap olvastam Jób könyvét, abban is a 20-as fejezeteket. Jób barátai szerint szért érte csapás Jóbot mert rosszakat tett, Jób meg épp azzal védekezett, hogy Isten elnézése titokszerű a gonoszokkal szemben azért élnek jól. De ahogy a szárazság és hőség elnyeli a hó vizét, úgyanez törtènik a gonoszokkal. Hirtelen elnyeli őket egy meleg száraz hely. Nem irigyelni kéne őket hanem sajnálni és próbálni megmenteni ettől a helytől.

Khm.

A buddhisták hiszik a lelket és annak vándotlását,mégsem istenhívők ...

Ne keverd a hitet a bárgyúsággal és a szenteskedésssel, valamint az áldozati mártír szereppel.

Egy istenhívőnek nem kell állnadóan szemforgató ájtatos manóként viselkednie, lenyelni mindent stb.

Ha te elborzadva nézel egy fehérnemű testet, akkor olyan frusztráció van benned, ami nem normális.

Ha te szorongasz 3pohár sör után szórakozás közben, szintén.

Az istenhit egy IGAZ hívőt boldoggá és felszabadulttá tesz.

A szemforgató álszenteskedés frusztrál.

A rettegő Asáf...jó kis élet.

Kérdező, ha te igazából hívő lennél, Isten szeretetét, segítő szándékát éreznéd, és ezt érezve minden megérné neked.

Kamukérdés.

vágyakozik a sivatagba a lélek az uborkákra meg hagymákra xd

Maradj a pusztába és majd formál Isten ahogy akar.