Miért van az, hogy a hit ilyen nagy teher? Miért nem lehetek simán csak normális, mint mindenki más?
Úgy érzem, hogy az hogy vallásos vagyok sokkal nagyobb hátrány emberileg, meg érzelmileg, mintha hitetlen lennék. Olyan, mintha a lelkem néha kiszakadna belőlem, és csak üresseget érzek, semmi mást.
Sokszor vagyok szomorú, és ezek olyan érzelmek amit egy ateista nem érezhet, hiszen alapból nem hiszi, hogy lelke van. Olyan érzelmek kavarognak bennem, amin 25 évesen már nem szabadna hogy ilyeneken kattogjak, alapból egy férfinek nem kéne ilyen érzelmesnek lennie, de ez mind a hitem miatt van, amit sokszor hátránynak érzek. Mert látom magam körül az embereket, akiknek nincs ilyen lelki vívódásai, nem érdekli őket egyáltalán olyan alap dolog, ami nekem meghatározza az életem. Nem törik magukat abban, hogy minél közelebb kerüljenek Istenhez, hanem simán saját magukkal törődnek. Ha elmentünk bulizni pl ők 3-4 pohár sör után kezdik elengedni magukat, én rám pedig olyan szorongás jön olyankor, hogy nekem ott vége az estének.
Vagy kinyitottam ma egy bulvár újságot, és fehérneműs nők voltak minden 2. Oldalon, és elborzadva néztem, hogy miért van ez, pedig egy egészséges férfinek nem így kéne lereagálnia egy női test látványát.
Szóval ilyen érzések kavarognak bennem, és sokszor szomorú vagyok, ennek ellenére nekem mindig mosolyognom kell,még akkor is, ha bunkó valaki velem, nem lehetek dühös, mindenkit meg kell hallgatnom, én nem csapkodhatok, szidkozódhatok, el kell folytatom minden dühöt ami bennem van, mert egy kereszténynek nem szabad. Meg minden apró dologra nekem ott van egy szabály az életben, egy dolog, amit és ahogy gondolnom kell, akkor is ha nem így gondolom, és aki nem hívő annak semmi probléma evvel, azt hisz amit akar, azt csinálja amit akar, annyit iszik, szexel, amennyit akar, azt mond amit akar, és nincs megszabva neki hogyan mit miről gondoljon, nincsenek folytonos érzelmi hullámvasutban...
Más hívő is van így néha evvel? Más is irigyeli az ateistákat? Mert én úgy tudom Isten nekünk szabadságot adott, de én úgy érzem benne vagyok a kereszténység börtönébe, míg mások szabadon mozoghatnak 😔
" Mert én úgy tudom Isten nekünk szabadságot adott, de én úgy érzem benne vagyok a kereszténység börtönébe, míg mások szabadon mozoghatnak 😔"
Amit szabadságnak nevezel az a bűn uralma alóli szabadulás, az igazi szabadság. Amire te vágyol az a bűn szabad, lelkiismeretfurdalás nélküli cselekvése(, azaz nem vagy újjászületve Krisztusban).
"Szóval ilyen érzések kavarognak bennem, és sokszor szomorú vagyok, ennek ellenére nekem mindig mosolyognom kell,még akkor is, ha bunkó valaki velem, nem lehetek dühös, mindenkit meg kell hallgatnom, én nem csapkodhatok, szidkozódhatok, el kell folytatom minden dühöt ami bennem van, mert egy kereszténynek nem szabad."
Tévedés. Nem azért nem csináljuk, mert nem szabad, hanem, mert nem akarjuk, hogy az indulat, az érzelmek vezéreljenek minket.
Egy hívő azért lesz Krisztus-követő, mert elege van ezekből. Erről szól az újszövetség. A Te gondolkodásod törvénykező, ószövetségi. Nincs ezzel baj, de ismerd meg az igazi, isteni szabadságot, ezek felől gondolkodj. Mindenre kapsz használati utasítást Pál leveleiben
Jézus azt mondta "az én terhem könnyű..". Ez arra vonatkozik, aki már lélektől újjászületett.
A keresztény élet annak jelent terhet, aki még nincs megtérve. Olyan áldozatot nincs értelme meghozni, ami a hited szintjét meghaladja. Ezen felül aki megtért, annak is szüksége van rendszeres megújulásra.
Szervusz.
Ilyesmir érzett Asáf is, bár más oldalról közelítőleg.
Aztán változott a véleménye.
Olvasd el ezeket a verseket, és megkapod a választ, miért változott a gondolata:
(Zsoltárok 73:2–19) 2 Nekem pedig már-már elfordult a lábam, Kevés híja, hogy meg nem csúsztak lépteim. 3 Bizony irigykedni kezdtem a dicsekvőkre, Látva a gonoszok békéjét. 4 Mert nincsenek halálos kínjaik, És hasuk is kövér. 5 Nincs részük a halandók bajában, Nem éri őket csapás, mint más embereket. 6 Ezért nyakláncként viselik a gőgöt, Erőszak borítja őket ruha gyanánt. 7 Szemük kidülled a kövérségtől, Messzebbre jutnak szívük elképzeléseinél. 8 Csúfolkodnak és rosszat beszélnek, Csalásról szólnak fennhéjázva. 9 Az egekre tátják szájukat, És nyelvük bejárja a földet. 10 Ezért visszahozza a népét ide, És kiöntetnek nekik a bőséges vizek. 11 Így szólnak: „Hogy is tudhatná Isten? Van-e ismeret a Legfelségesebben?” 12 Íme, ezek a gonoszok, akik időtlen időkig gondtalanok; Gyarapítják vagyonukat. 13 Bizony hiába tisztítottam meg szívemet, Hiába mosom ártatlanságban kezemet. 14 Egész nap csapás sújt, Minden reggel helyreigazítást kapok. 15 Ha azt mondtam volna: „Én is úgy beszélek”, Íme, csalárdul cselekedtem volna Fiaid nemzedékével. 16 Eltűnődtem, hogy megértsem ezt; Gyötrődés volt ez szemeimben, 17 Mígnem bementem Isten dicső szentélyébe. Tisztán akartam látni jövőjüket. 18 Bizony síkos talajra állítod őket, Romlást hozol rájuk, elbuknak. 19 Ó, mint lettek döbbenetté egy pillanat alatt!Elérte őket a vég, végük lett a hirtelen rémülettől!
20 Mint valami álmot ébredés után, ó, Jehova,
Úgy veted meg képüket, midőn felserkensz.
Talán társaságot is kellene változtatnod, olyanokat, akik hasonlóan gondolkodnak a keresztény életről.
S elfoglalnod maga értelems dolgokkal.
A világból pedig Isten nem vesz ki, hanem nekünk kell távoltartani magunkat Tőle amennyire csak lehet.
Így tudjuk bizonyítani, hogy szilárdan kiállunk a nehézségek ellenére is Isten szerető vezetése alatt.
Attól még, hogy a legtöbb ateista nem hisz a lélekben, nekünk is ugyanúgy vannak érzéseik, mint neked, mi is lehetünk szomorúak, max más okokból.
Szerintem itt válaszúthoz érkeztél. Vagy maradsz keresztény és megtanulsz együtt élni ezekkel a dolgokkal, vagy elhagyod az egyházat. Ekkor még lehetsz vallásos, ha egy megengedőbb irányzathoz csatlakozol. Vagy pedig lehetsz ateista.
A te vallásod szerint téged Isten teremtett olyannak, amilyen vagy, majd pedig azt várja, hogy változz meg, ezzel neked szenvedést okozva. Ha el is hinném, hogy létezik egy ilyen isten, én akkor sem tisztelném. Dönts el, hogy te akarod-e.
De az is lehet, hogy mentális probléma van a háttérben, abból, amit írtál, kicsit szorongónak, talán depressziósnak is tűnsz. Talán egy pszichológus is lehet megoldás. Nem szégyen segítséget kérni.
igen pontosan Isten szerető vezetése alatt, az a baj, hogy hiába vagyok hívő vagy jó keresztény ( nem vagyok jó) akkor sem jutok előrébb semmiben. Nem megyek bele, de magánéletem nincs, a családom szetesett, a barátok egyre távolabb van tőlem, úgy ahogy Isten is.
Néha úgy érzem Isten cserbenhagyott. Mert Ő ugye egyformán szeret mindenkit, azt is, aki szóról szóra minden apró részletet betart a Bibliaban, egy kósza rossz gondolata sincs, meg azt is, aki egyáltalán nem hisz benne.
Nem tesz különbséget aközött aki elmegy kocsmába, drogozik, meg ugyanakkor én aki imádkoztam és bibliát olvastam.
És ez olyan igazságtalan. Persze nekem is vannak hívő ismerőseim, beszéltem erről a pásztoromnak is ő erre csak azt mondta hogy nem én döntöm el mi az igazságos meg az igazságtalan, hanem Isten...meg az ilyen gondolatok mérgezik a lelkem azért érzem rosszul magam, de más ember, akinek sokkal sötétebb gondolatai vannak, miért nem érzi rosszul magát? Miért nincs lelkiismeret furdalasa? Miért van, hogy egy hívő tizede annyiért 100x rosszabbul érzi magát? Miért nem emészti magát olyan, aki tudja mi a jó még a rossz, de mégis a rosszat választja, mert nem érdekli a jó?
Például a multkor az ismerősömnek beszoltam valami aprosagot, ami bunkó volt, és utána azon rágódtam egy csomót, hogy neki hogy eshetett, és nekem ezt nem szabadna, meg imádkoztam érte.
Más meg gond nélkül lehordja mindenfélével akár azt is, aki közel áll hozzá. Gondoljunk azokra, akik verik a feleségüket. Miért nem bennük kelti Isten a rossz érzéseket? Miért van az, hogy az öngyilkosok nagy része hívő?
Miért van az, hogy az ismerőseim közül azok sokkal vidámabb, és felszabadultabb termeszetűek, akik nem keresztények? Sokszor velük sokkal jobban érzem magam, és sokszor gondolom, hogy én is ilyen akarok inkabb lenni. Nem olyan folyton buskomor mindig sajnalkozo tipús.
Ezért tettem fel a kérdést, nem kamu.
Bár lenullázták a válaszomat, amit a Bibliából idéztem, írtam, hogy benne van a válasz.
Most még, nem az Isten az uralkodó a világban. Sátán világában kell élnünk, Jézus elmondta, hogy bárányokként farkasok között kell élnünk.
De erőt ad azoknak, akik megfáradnak ezen terhek alatt.
Jézus segít cipelni, nem egyedül kell hordanod.
ez azt jelenti, hog ami rajtad kívül álló dolog, és nem tudsz változtatni, azt hagy rá, Istenre, majd Ő viszi helyetted. S a kellő időben megfogja ezeket szüntetni, ahogy Asáf, bement Isten szentélyébe, és látta a a rosszak jövőjét.
S rájött, nem hiába való Istennek tetsző életet élni.
"igen pontosan Isten szerető vezetése alatt, az a baj, hogy hiába vagyok hívő vagy jó keresztény ( nem vagyok jó) akkor sem jutok előrébb semmiben. Nem megyek bele, de magánéletem nincs, a családom szetesett, a barátok egyre távolabb van tőlem, úgy ahogy Isten is.
Néha úgy érzem Isten cserbenhagyott. Mert Ő ugye egyformán szeret mindenkit, azt is, aki szóról szóra minden apró részletet betart a Bibliaban, egy kósza rossz gondolata sincs, meg azt is, aki egyáltalán nem hisz benne.
Nem tesz különbséget aközött aki elmegy kocsmába, drogozik, meg ugyanakkor én aki imádkoztam és bibliát olvastam.
És ez olyan igazságtalan."
De nem tudhatod, hogy x év múlva neked milyen lesz a sorsod és a kocsmázóké sem. Amúgy megértelek, a megszentelődés útján majdnem mindenki eljut ide. Az Ige azt is írja, hogy tartsunk ki, és a megfelelő időben jön a segítség! Istennel az együttműködés hosszútávú befektetés. Nem mellesleg örök életed is van, ez is óriási dolog. Pál tanácsait gyakorold! Szüntelenül örülj, legyél megelégedve mindennel, adj folyamatos hálát. Ezek segítenek az agyad is átprogramozni a helyes gondolkodásra
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!