Keresztények miért esznek vért?

"33. Figyelmen kívül hagyják, mert nehezükre esik betartani és még ők jönnek azzal hogy nem olvasom el az ide vonatkozó verseket. Vérevés tilalmát a Biblia együtt említi a bálványimádás és paráznaság tilalmával, erre képes azt mondani hogy a vérevés tilalma csak helyi rendelet."

Ez így leírtad már vagy hatszor. Meg kell kérdeznem, hogy hiszed, hogy az apostoli levelek Istentől ihletettek? Mert az újszövetség nagy részét simán leszólod. Kvázi Pállal vitatkozol, ahogy anno a többi nyughatatlan is.

Akkor ne egyél vért. de emiatt ne tekintsd magad különbnek a másiknál, mert akkor a krisztusi törvény ellen vétesz.

Pál erről is írt, de ezt úgysem fogadod el

@ Vérevés tilalmát a Biblia együtt említi a bálványimádás és paráznaság tilalmával, erre képes azt mondani hogy a vérevés tilalma csak helyi rendelet.

Természetesen a bálványimádás és a paráznaság tilos, mindig is az volt és mindig is az marad. Ez annyira magától értetődő, hogy emiatt nem kell zsinatot összehívni, s külön végzést hozni. Ugye a zsinat arról sem rendelkezik, hogy ne lopj, ne ölj, ne csalj, ne rabolj, mert ezek mind evidens magától értetődő dolgok.

A zsinat azonban egy speciális bálványimádásról és paráznaságról beszél. Jakab apostol az ApCsel-ben később pontosabban is megmondja, hogy a zsinat mit értett bálványimádáson:

"Ami pedig a pogányságból megtért hívőket illeti, mi levélben közöltük velük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól." (ApCsel 21,25)

Pál apostol pedig a napnál világosabban elmondja, hogy mivel a zsidók bálványimádásnak tekintik a bálványisteneknek felajánlott hús fogyasztását, ezért a pogányságból megtért keresztények jól teszik, ha a zsidókra való tekintettel tartózkodnak ettől. (1Kor 8,1-13)

Szerintem teljesen logikusnak tűnik, hogy ha a bálványoknak áldozott hús fogyasztása nem önmagában tilos, hanem a zsidók érzékenysége miatt, akik ezt bálványimádásnak gondolják, akkor a másik kettő dologgal is ugyanez a helyzet. Az a bizonyos paráznaság sem önmagában paráznaság, hanem csak a zsidók szemében, vagyis valamilyen formalitási problémájuk volt. A házasságot egy férfi meg egy nő köti, s elvileg a kölcsönös beleegyezésükön kívül nincs másra szükség, hiszen ugye lakatlan szigeten is lehet házasodni. Mindazonáltal a zsidók szükségesnek tartottak bizonyos formaságokat, hogy a házasságot megkülönböztessék a parázna együttéléstől.

A fojtott állat nem dögöt jelent, hanem egy nem kivéreztetéssel megöltet, tehát a golyóval lelőtt és ebben meghalt állat is úgymond fojtott állat. A fojtott állat tilalma a vérevés tilalmához kapcsolódik. A zsidók úgy gondolták, hogy mivel a vérevés tilalmát Noé kapta ezért az nem csak a zsidókra, hanem minden népre kötelező. Vagyis a vérevés tilalma is a zsidók érzékenysége miatt volt tiltva.

"Te mondtad hogy nincsenek törvények, csak a szeretet. Hogyan tudnék akkor véteni ellene?"

Törvény alatt a mózesi törvényeket értettem és írtam is, de tudod te ezt, csak gyerekes vagy.

Te pedig azt mondod, hogy van törvény, de a legfontosabbat, a szeretet törvényét meg letagadod?

A szalmabáb érvelésed nem jelent nagy vitakultúrát.

HA értelmesen tudod folytatni, akkor jelezz kérlek. Ha nem, akkor minden jót

""De a kereszttel odaszögezte azt is a keresztfára, mert a törvény ellenünk volt, a halálunkat akarta."

Tessék? Ezek Isten törvényei nem? Hogy lehetnének ellenünk? Jézus ezen törvények szerint élt."

Ne szabdald szét a mondanivalómat! Ok, neked nem számít Pál. Kényed kedved szerint értelmezed Jézust és az ószövetséget. Írhattad volna, mert akkor le sem állok veled vitatkozni.

Ez a téma is egyike azon témáknak, amelyről keveset beszélnek, továbbá úgy gondolkodnak felőle, hogy a vérevés kérdése, e mai kor hívőit nem érinti. Ha valaki eljut arra a felismerésre, hogy Jézus csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya mondott Neki, az megérti, hogy Jézus semmit sem törölt el az Atya parancsolatai közül. Ezért a vérevés kérdése is nagyon egyértelmű Isten igéjében. Csak azoknak nem egyértelmű, akik a saját hasuk szerint járnak és a maguk meggyőződését Isten igéje fölé helyezik. Meg fogjuk nézni a tanach-i és az újszövetségi igékben a témával kapcsolatos igerészeket a következő pontokban:

mi a vér?

miért nem szabadott megenni?

mi számít vérevésnek?

milyen tanítást kaptunk erről az apostoloktól?

Mi a vér?

Isten nem hagy minket kétségben, világosan tudtunkra adja, hogy a vér az a lélek.

5Mózes 12,23-25

„Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet. Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.”

Ebben a kis igerészben három alkalommal is mondja Isten, hogy meg ne együk a vért. És hogyan is záródik?:

„Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.”

Tehát azt cselekedni, ami igaz az Úr szemei előtt! Mégis oly sokan megmagyarázzák, hogy miért szabad azt tenni amit akarunk, utalva Jézusra, aki megváltoztatta az Atya parancsolatait. Pedig Jézus többször is beszélt arról, hogy csak azt teszi és azt beszéli, amit az Atya mondott Neki. De mégis jönnek az érzelgősök, akik nem akarják elhinni, hogy Isten parancsolatainak az áthágása befolyásolhatja az Istennel való kapcsolatukban. Mekkora balgaság, hiszen Aki azt mondta hogy ne ölj, azt is mondta, hogy ne egyél vért. Tehát Isten bármely parancsolatának az áthágása engedetlenség, vagyis bűn, és igenis befolyásolja az Istennel való kapcsolatot.

Római levél 14,14-17

„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”

Ezzel az igerésszel szokták bizonygatni azt, hogy semmi sem tisztátalan, tehát aki hisz Jézusban, az bármit megehet anélkül, hogy bűn terhelné. Nagy félreértés ez, de talán az ige pontatlan olvasása teszi ezt. Ugyanis ekképpen fogalmazott az ige:

„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.”

Vagyis amit Isten tisztának nyilvánított számunkra! Nem pedig amit mi nyilvánítunk annak. De hogy jobban megértsük, olvassuk el a következő igerészt:

1Korintusi levél 10,23-26

„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem kiki azt, ami a másé. Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. Mert az Úré a föld és annak teljessége.”

Tehát mindent szabad nekem? Ölni? Paráználkodni? Lopni? Vért enni? Nem erről van szó, hanem arról, hogy mindent, amire szabadságot adott Isten, azt szabad nekünk! Ebben a korinthusiakhoz írt fejezetben pedig nem a tisztátalan ételről vagy a vérről beszélt Pál, hanem a bálványáldozati húsról, amit idegen Isteneknek áldoztak. De ezzel kapcsolatosan is megláthatjuk, hogy Pál az ismeret, az engedelmesség és a szeretet témáját feszegeti. Ismeret alatt hogy nincs más Isten és ezért a hús nem árthat, engedelmesség és a szeretet terén, hogy ne együnk olyat, amit bálványoknak áldoztak (ne ingereljük az Urat), továbbá a szeretetet megtartva ne botránkoztassunk meg másokat. Tehát ebben is egységet láthatunk Pál és a 12 Apostol tanításával, miszerint tartózkodjunk a bálványáldozati hústól is.

Miért nem szabadott megenni?

Emberileg szeretünk mindent megérteni, és ez is közé tartozik. De ahogyan a tisztátalan ételtől való tartózkodást sem értelem által, hanem hit által kell engedelmességben elfogadnunk, akképpen a vérevés tilalmát is. Bár hozzá teszem, nem kell intellektuális tudás megérteni azt, hogy amit beveszünk a szánkon, abból végül mi lesz, és azután hova kerül. Így megérthetjük, hogy a vér az nem ételnek adatott, azon belül pedig a lélek ne az árnyékszékbe (szennycsatornába) kerüljön. De ha ezt valaki nem tudja elfogadni, semmi gond, viszont akkor fogadja el Isten parancsolatát engedelmességből és hit által. Emlékeztetnélek benneteket erre az igére:

5Mózes 12,25

„Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.”

Mi számít vérevésnek?

Isten igéjében világosan megláthatjuk, hogy nem csak az számít vérevésnek, mikor a vért megsütik és megeszik. Nézzünk meg egy történetet:

1Sámuel 14,24-32

„Az izráeliek már igen el voltak csigázva azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához vitte, és mindjárt ragyogni kezdett a szeme. Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád szent esküt tétetett a néppel, hogy átkozott mindenki, aki ma enni mer! Ezért olyan kimerült a nép. Jónátán ezt felelte: Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége! Azon a napon Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült. Ezért a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat, és a földön vágták le, és a vérrel ette a nép a húst.”

Bár e történet húsevés részleteibe nem avat be minket Isten igéje, de feltehetőleg valamelyest megsüthették, de a körülmények miatt nem volt alkalmuk vértől mentesíteni. Talán még vizük sem volt megmosni.

A kérdés tehát: mi számít vérevésnek? Erről egy másik kérdés jut eszembe, mégpedig: mit nevezünk hosszú hajnak? Például a vállig érőt? Ugyanez a kérdés a vérrel kapcsolatban is. De még mielőtt erre kitérnénk, vegyük észre Isten igéjében, hogy kezdetben a fa gyümölcseit és a maghozó füveket (például búza) adta eledelül az ember számára.

1Mózes 1,27-29

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.”

De gondoljunk csak az Izrael 40 éves pusztai vándorlására is, mikor Isten csupán mannával akarta etetni a népet, és igen rossz vége lett, mikor a nép húst kért magának.

4Mózes 11,31-35

„És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felől, és egynapi járásnyira más felől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén. Akkor felkele a nép és azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következő napon gyűjtének magoknak fürjeket, aki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül. A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet. Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.”

Mindezzel azt akarom mondani, hogy Isten tökéletes akarata az volt, hogy az ember ne táplálkozzék hússal. De Isten megengedte az embernek, hogy táplálkozzék hússal, de azt nem, hogy vérrel együtt! És miképpen kell ezt megtartanunk? Mindenki törekedjen lelkiismeretesen megoldani ezt a kérdést, rendesen megmosni a húst és akár be is sózni.

Milyen tanítást kaphatunk erről az apostoloktól?

Rendkívül érdekesnek tartom azt, hogy akik nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget az „ószövetségi” írásoknak, azok hogyan tudják figyelmen kívül hagyni az újszövetségben olvasható apostoli rendeleteket? Mert az apostolok rendelete az volt a pogányokból megtértek felé, hogy tartózkodjanak a vértől:

Apostolok Csel. 15,19-21

„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”

Egyszer hallottam olyan gyülekezeti tanítást, amelyben úgy hirdette a pásztor a vérevés rendeletét, hogy bizonyára kiakasztották volna a zsidókat ezzel, ezért rendelték el csupán az apostolok. Ez egy nagy mellélövés volt, mert nem a zsidókat haragítják meg vele, hanem magát az Istent. Ezért azt fedeztem fel, hogy akik mégis esznek vért, azok nem csak az ószövetségi írásokat vetik el, de az újszövetségi írásokat is. Ez a szabadosság, és a téves gondolkodás Isten kegyelméről, hogy tegyünk azt amit akarunk, Isten úgy is megbocsát nekünk. Nem értik Jézus váltságáldozatát, de hogyan is érthetnénk, hiszen magát Jézust sem ismerik.