Keresztények mi a véleményeket erről a cikkről?

"Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya." (Mt 24,16)

Lehet, hogy ekkor jön el Jézus, de lehet, hogy nem. Igazából nem ez a fontos és nem is a mi dolgunk ezt tudni. Nekünk itt és most kell úgy élnünk, ahogy Jézus tanította.

Szia!

Én az gondolom, hogy az Úr Jézus Krisztus nyilvánvalóan kijelentette a nagy apokaliptikus beszédében Máté evangéliuma 24. fejezetében, hogy milyen jelekre figyeljünk.

Négyféle jelenséget említett Jézus:

Nemzetek és országok bonyolódnak bele szinte csillapíthatatlannak tűnő konfliktusba. Nemcsak azokra hatnak majd ezek a háborúk, akiket közvetlenül sújt, hanem azokra is, akik a „híreket” hallják ezekről. Úgy is mondhatjuk, hogy Jézus megjövendölte az Ő eljövetele előtti időkre a modern tömegtájékoztatási eszközök megjelenését és azok pszichikai nyomását az emberekre.

Éhségek lesznek. Ezek hátterében gazdasági, társadalmi válság, vagy természeti katasztrófa kell hogy álljon.

Továbbá döghalálok, azaz pusztító betegségek, kórok, amelyek az embert és a természeti környezetet sújtják.

Végül a földindulások is feltűnően megszaporodnak, amelyek ellenőrizhetetlennek és befolyásolhatatlannak bizonyulnak ekkor is. Nem tudni, hogy nem a természeti egyensúly ember okozta megbomlása áll-e gyakoriságuk hátterében.

E jelek együttesen válságállapotot és -hangulatot idéznek elő, mégpedig világméretben, mivel ezek „mindenfelé” lesznek. A végidő egyik alapvető jellegzetessége, hogy a világ sajátos módon „eggyé válik”, ugyanis a „föld kereksége” kerül veszedelembe: „Az emberek elhalnak a félelem miatt, és azok várása miatt, amik e föld kerekségére következnek.” (Lukács 21,26) E jelenségek hatására az emberek „rémüldöznek”, és azt hiszik, hogy „már itt a vég”. Jézus felszabadítja tanítványait e félelem alól: „Ez még nem itt a vég”, „nem jön mindjárt a vég” (Máté 24,6; Lukács 21,9). Azonban ezeknek „meg kell lenniük”, azaz elháríthatatlanok ezek a tünetek. A vég nem jön ugyan mindjárt, de küszöbön van, mert már a „vajúdási fájdalmak kezdetei”, azaz a véghez vezető folyamat „beindulásának” első, biztos jelzései.

A Biblia prófétikus kijelentései határozottan arról tanúskodnak, hogy az emberiség a végidő korszakába lépett.

De vajon feltűnt-e már az idők jeleinek ez az első, jellegzetes tünetcsoportja? Megjelent-e már az emberiség életében a Föld egészére kiható olyan válság, amely világméretű jövőfélelmet váltott ki? És lelassult-e azután ez a válságfolyamat, szinte meglepetésszerűen, bizonyítva Jézus szavainak igazságát, hogy „nem jön mindjárt a vég”?

Egy szakavatott szerző, Aurelio Peccei a következőket írja: „A hatvanas évek telítve voltak illúziókkal... A technológiai bőségkosár kimeríthetetlennek látszott, amelyben csodálatos megoldás található az emberi problémák mindegyikére... Örömmámoros évek voltak ezek anélkül, hogy bárki felfigyelt volna rá, milyen mélyről tör fel a bomlás, és a világnak milyen nagy részére terjed ki immár... A kérlelhetetlen valóság először a 70-es években tört be ebbe az álomvilágba... A vészharangot a Római Klub kongatta meg 1972-ben kiadott A növekedés határai című jelentésével... Sokfelé éhínség tört ki, az árak hajmeresztő magasságba kúsztak föl. Kiderült, hogy a gabona-világpiac rendkívül sebezhető, a tartalékok nem elegendőek... Korábban az a vád érte a Római Klubot, hogy alaptalanul ijesztgeti a világot. A 70-es évek vége felé azonban új lélektani helyzet alakult ki...versengtek, hogy ki tud pesszimistább jóslatokkal előállni.” (Kezünkben a jövő, Bp., 1984, 64. o.)

Azóta bekövetkezett a váratlan lelassulás is. A kommunizmus hihetetlenül gyors és teljes összeomlása, ezzel egy III. világháború, illetve atomháború, vagyis a Kelet és Nyugat közötti háborús veszély megszűnése, Kelet-Európának a nyugati gazdasági fejlődéshez való felzárkóztatásától remélt nagy gazdasági fellendülés, a közel-keleti tűzfészek nagyhatalmi ellenőrzés alá kerülése, a vallási erők egységes keresztény Európát, vallási-nemzeti megbékélésen alapuló új, egységes világot propagáló törekvései egy eddig soha nem látott aranykorszak reményét ébresztik ma sokakban.

A bibliai kijelentések szerint közvetlenül Jézus megjelenése előtt az emberek már nem fognak félni a végtől. Ellenkezőleg: gondtalan biztonságba ringatva magukat, „építkeznek, ültetnek, adnak-vesznek és házasodnak”, minden figyelmüket kizárólag csak ezek kötik le (Máté 24,37–39; Lukács 17,26–30). Az 1Thesszalonikai levél 5. fejezetének 3. versében konkrétan ezt olvassuk: „Mikor ezt mondják: békesség és biztonság, akkor hirtelen jön a veszedelem.” Péter apostol 2. levele 3. fejezetének 4. verse szerint pedig az új, vallásos korszak emberei egyenesen gúnyolódni fognak Jézus eljövetele közelségének üzenetén, ily módon: „Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdete óta.”

Jézus Krisztus prófétikus beszéde pontosan értékeli az eseményeket: nem jön ugyan mindjárt a vég, de elkezdődött már a szülési folyamat. A vég ideje pedig közel, igen közel van.

Tegyük fel a kérdést: Mi az oka annak, hogy a „szülési fájdalmak kezdetének” nevezett súlyos válság kiütközik? „A bűn teljességre jutva halált nemz” – állapítja meg Jakab apostol (1,15). Ez világméretben ugyanúgy igaz, mint az egyes ember életében. A bűn lényege az önzés – és nem kell nagyon megfeszítenünk a gondolkodásunkat ahhoz, hogy felfedezzük: az önérdek és a profit hajszolása szinte mindent meghatározó, általános indíték lett korunkban. Ez az életforma a vallás és az istenhit által közvetített erkölcsiség száműzését is magával hozta. Az emberi kívánságok és ösztönök szabad érvényesítésének, kiélésének életfilozófiája uralkodóvá lett az egész világon. Bekövetkezik az az állapot, amelyet Jézus így jellemzett: „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24,12)

A Biblia szerint Jézus maga késlelteti visszajövetelét egy végső, nagy evangéliumhirdetés érdekében, amely az egész világra és minden emberre kiterjedő, Isten Lelke különleges, meggyőző erejétől kísért igehirdetés lesz.

Ezután azonban már nem lesz további „késedelem”, visszatartás. Jézus így szólt erről: „Isten országának evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24,14)

Ez az evangéliumhirdetés azonban nem történik „rivális” erők nélkül. Jézus mondta: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek.” (Máté 24,11) Isten üzenete így hangzik ebben az időben a világhoz: „Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget, mert eljött az Ő ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait. (Jelenések 14,7) A hamis próféták üzenete – minden időben, így a vég idején is – pontosan az ellenkezője annak, amit Isten hirdettet: nyilvánvalóan az aranykorszak, az egyetemes béke és virágzás ígérete lesz.

Jeremiás próféta így mutatja be az utolsó idők hamis tanítását: „Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak a szavait, akik néktek prófétálnak. Elbolondítanak titeket, a saját szívük látását szólják, nem az Úr szájából valót. Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetnek engem: »Békességetek lesz néktek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár.« Ezt mondják: »Nem jön tireátok veszedelem.« ...Az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.” (Jer 23,16–17. 20) Nem kérdéses, melyik üzenet lesz a népszerűbb. De milyen merész csalás békességet ígérni azoknak, akik „szívük keménysége szerint járnak”!

Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy általános vallástalanság lenne jellemző a végidőnek ebben a szakaszában! Pál apostol is egyértelművé teszi Timótheushoz írt II. levele „utolsó időről” szóló híres részletében, hogy az élet minden területén megnyilvánuló erkölcsi züllés éppen egy látszatvallásosság mellett és ellenére fog érvényesülni:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét.” (2Tim 3,1–5)

Azért nincs remény „a vég” elhárítására a legnagyobb szabású és legjószándékúbb erőfeszítésekkel sem, mert az összes probléma gyökere, az ember erkölcsi elfajulása semmiféle gyógyulást sem mutat, sőt súlyosbodik. A hamis próféták ez ellen nem emelik fel a szavukat, nem hívják az embereket bibliai értelemben vett megtérésre. Az ő céljuk a befolyásra és népszerűségre törekvés, ezért üzenetük mindig a kor erkölcsi színvonalával való megalkuvást tükrözi.

Jézus szólt nagy prófétikus beszédében arról, hogy a végső nagy evangéliumhirdetés érdekében történt visszatartás után a „megsokasodott bűn” pusztító erői hirtelen ismét mind elszabadulnak. Ekkor bekövetkezik egy minden korábbit meghaladó, világméretű válság:

„Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta.” (Máté 24,21)

Jézus azonban ezeket az ígéreteket tette:

„Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül [megtartatik]... Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg. De a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.” (Máté 24,13. 22)

E válság csúcspontján „feltűnik az ember Fiának jele az égen, és meglátják Őt eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel” (Máté 24,30). Az esemény drámaiságát talán ez a kijelentés mutatja leginkább: „És akkor sír a Föld minden nemzetsége.” (Máté 24,30) Egyesek nyilvánvalóan félelmükben sírnak, amint Jelenések 6,15–17 is mondja:

„A Földnek királyai, a fejedelmek és a gazdagok, a vezérek és hatalmasok, s minden szolga és minden szabad, elrejtik magukat a barlangokba és a hegyek kőszikláiba. És mondják a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk, rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?”

Mások viszont bizonyára örömükben sírnak. Érzelmeiket ez a prófétikus ige fejezi ki:

„És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket! Ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésaiás 25,9)

Az Ő eljövetele közelségét jelző „idők jelei”-nek a felsorakoztatását Jézus ezzel a szinte esküvéssel felérő megerősítéssel zárta le:

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté 24,35)

Üdv. Péter

Lk 12,40

Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.

De előtte pár próféciának még be kell teljesülnie. Többek között a zsidóknak rá kell jönniük ki a messiás, és megtérniük, de előtte korszakváltásnak meg kell lennie.

És a Templomhegyen meg kell épülne bizonyos dolognak. No meg a vörös tehénnek is meg kell születnie-ami szintén egy próféciához kapcsolódik.

Szóval mindezek ismeretében, biztos, hogy a cikk hamis.

4+ Majd ha a Templomhegyen megépült a cucc, és Sátán megfogja gyalázni,és le fogja rombolni na akkor lehet bármin is gondolkodni, ill. bármikor bekövetkezhet..

De mint említettem: a korszakváltás után a zsidóságnak a világ minden táján el kell ismernie Jézust mint megváltóját.

Jézus, nem két csillag összeütközésének a jelét adta meg, a visszatérésére.

A Rabbi sajnos nem veszi figyelembe a Héber iratokat, pedig Mózes, és a Próféták, írtak a megváltóról. S ha mint Tanító kihagyja Isten szavát a számításaiból származik-e jó belőle?

Jézus ezért is mondta a Farizeusoknak, hogy Mózes és a próféták írtak róla, még sem ismerték fel, hogy Ő az.

Akkor se figyeltek a nagy vallásvezetők Isten szavára, amit oly nagyon becsben tartottak.

Jézus megjelenését, a földön fokozódó siralmas állapotok jeleznek, mert Sátán levettetett ide. S amikor eljön, akkor már csak ítélet végrehajtásra jelenik meg.