Keresztények! Mit gondoltok a halálbüntetésröl?

Egy adott korban lehetett létjogosultsága, jelenleg már nincs és teljesen helytelennek tartom.

Katolikus

Úgy gondolom, hogy helytelen, hiszen így nem adnak esélyt az illetőnek, hogy megváltozzon, és lehet, hogy elveszik az esélyét az örök élettől. A börtönben pedig sokan megtérnek, börtönlelkészi szolgálatnak köszönhetően, megismerik Jézust, megváltozik az életük, már van miért élniük. Szóval nem tartom jónak a halálbüntetést egyáltalán. És az Evangélium szellemiségével is ellenkezik, hiszen Jézus sem támogatta a halálbűntetést.

Katolikus vagyok. :)

Szia

Ez egy eléggé összetett kérdés, ezért(mivel keresztényként kérted a véleményt)jó ha megvizsgáljuk mi Isten nézőpontja a kérdéseddel kapcsolatban.

Jehova tanúja vagyok.

Mire mutat a Biblia a bűnözők halálbüntetésével kapcsolatban?

Érthetően mindannyiunknak meglehetnek a saját, személyes érzéseink a tapasztalatainkból vagy az életben átélt helyzetünkből adódóan. Jehova Tanúiként mégis meg kell próbálnunk igazodni ahhoz, ahogyan Isten gondolkodik a halálbüntetésről, miközben semlegesek maradunk a sokak által elfogadott, ezzel kapcsolatos politikai állásfoglalásokat illetően.

A lényegét tekintve: Isten írott Szavában nem utal arra, hogy a halálbüntetés rossz.

Jehova az emberi történelem egy korai szakaszában kifejezésre juttatta, mit gondol erről a kérdésről, ahogy azt az 1Mózes 9. fejezetében olvassuk. Ez a beszámoló Noéról és a családjáról szól, akik az egész emberi család ősszüleivé váltak. Miután kijöttek a bárkából, Isten azt mondta, hogy megehetik az állatokat — vagyis meg lehet ölni és a vérüket kifolyatva meg lehet enni őket. Majd az 1Mózes 9:5, 6-ban Isten ezt mondta: „a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.” Jehova tehát a gyilkosok esetében engedélyt adott a halálbüntetésre.

Amíg Isten Izráellel mint saját népével törődött, az isteni törvénnyel szemben elkövetett különböző egyéb súlyos vétkekért is halálbüntetés járt. A 4Mózes 15:30-ban egy általános kijelentést olvashatunk: „a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül.”

De mi volt a helyzet a keresztény gyülekezet megalapítása után? Nos, tudjuk, hogy Jehova megengedte az emberi kormányzatok létezését, és őket nevezte felsőbb hatalmaknak. Igazából, azt tanácsolva a keresztényeknek, hogy engedelmeskedjenek ezeknek a kormányzati hatalmaknak, a Biblia azt írja: „Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik” (Róma 13:1–4).

Vajon ez azt jelenti, hogy a kormányzatok még arra is kaptak hatalmat, hogy elvegyék azok életét, akik súlyos vétséget követtek el? Arra kell következtetnünk az 1Péter 4:15 szavaiból, hogy igen. Az apostol ebben a részben így figyelmeztette testvéreit: „senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó.” Megfigyelted, „senki se szenvedjen közületek mint gyilkos”? Péter nem arra utalt, hogy a kormányzatoknak nincs joguk szenvedést okozni a gyilkosnak a bűntettéért. Épp ellenkezőleg, arra mutatott, hogy a gyilkos jogosan megkaphatja méltó büntetését. Vajon ez a halálbüntetést is magában foglalná?

Igen, magában foglalhatja. Ez nyilvánvalóvá válik Pálnak a Cselekedetek könyve 25. fejezetében található szavaiból. A zsidók azzal vádolták Pált, hogy vétkezett a Törvényük ellen. Amikor a katonai parancsnok a római helytartóhoz küldte foglyát, Pált, amint az a Cselekedetek 23:29-ben fel van jegyezve, a következőkről számolt be: „úgy találtam, hogy ő az ő törvényüknek kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs.” Két évvel ezután Pál Festus helytartó elé került. A Cselekedetek 25:8-ban ezt olvashatjuk: „ő (Pál) a maga mentségére ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.” De most irányítsuk a figyelmünket a büntetésre, sőt a halálbüntetésre tett megjegyzéseire. A Cselekedetek 25:10, 11-ben ezt olvashatjuk:

„Pál . . . monda: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; ha azonban semmi sincs azokban, a mikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra appellálok!”

Pál a szabályszerűen kinevezett hatalom előtt állva elismerte, hogy a császárnak jogában áll megbüntetni, sőt kivégezni a helytelenül cselekvőket. Az apostol nem állt volna ellen a büntetésnek, ha vétkes lett volna. Ezenkívül azt sem mondta, hogy a császár csakis a gyilkosokra mondhatta volna ki a halálbüntetést.

Kétségtelen, a római igazságszolgáltatás nem volt tökéletes; napjaink bírósági rendszere sem az. Akkoriban és ma is elítélnek és megbüntetnek néhány ártatlan embert is. Még Pilátus is ezt mondta Jézusról: „Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!” Igen, bár a kormányzati hatalom elismerte Jézusról, hogy ártatlan, mégis kivégeztette ezt az ártatlan férfit Lukács 23:22–25.

Az ilyen igazságtalanságok mégsem indították Pált vagy Pétert arra, hogy úgy érveljenek, a halálbüntetés alapjában véve erkölcstelen. Isten inkább azt gondolja erről, hogy amíg a császár felsőbb hatalmai léteznek, azért ’viselik a fegyvert, hogy bosszúállók legyenek a haragra annak, aki gonoszt cselekszik’. Ez magában foglalja azt is, hogy a fegyvert a halálbüntetés végrehajtása értelmében használják. De ha vitás kérdés merül fel, hogy vajon e világ bármelyik kormánya gyakorolja-e azt a jogát, hogy kivégezze a gyilkosokat, az igaz keresztények óvatosan semlegesek maradnak. A kereszténység papságával ellentétben nem avatkoznak bele semmiféle vitába ezzel a témával kapcsolatban.

Én összeegyeztethetetlennek tartom a keresztyénségek és a halálbüntetést. Ha Isten a legelvetemültebb embernek is megbocsát ha őszinte bűnbánattal és őszinte hittel fordul hozzá, akkor az ember ne akarjon élet és halál ura lenni.

Református vagyok

#6 vagyok.

Ja meg ilyen "apróságok" találhatók a Bibliában hogy "ne ölj!". Az persze megint más helyzet ha a saját / családod életedet kell védeni, de egy elfogott bűnöző esetén tényleg nincs szükség erre.

A szeretetkoldus kereszténység nem gondolkodik ilyenekben, noha Krisztus megöli a neki ellenszegülőket, ahogyan a Thiatirai levélben *olvassuk a Jelenések könyvében.

---------

*historikus értelmezés szerint a középkori keresztényekhez szól ott Jézus.