A nővérem távol akarja tartani a gyerekét minden vallástól, szerintetek is rossz ez így?

Én is így gondolkodom, mint a novered. Ne szólj bele. A te gyerekedet oda járatod, ahová akarod, és úgy és annak kereszteled, aminek akarod. Az, hogy te abban hiszel, hogy kamaszként szüksége lenne rá, a te dolgod, és nem köteles mindenki így érezni.

Ha ilyen erőszakos vagy, azzal csak azt éred el, hogy nem fog veled beszélni a tesód.

Szia!

A keresztelésben 100%-ig egyet értek a nővéreddel. Jómagam sem kereszteltettem meg a gyermekeimet, majd felnőtt korban ők eldöntik, hogy melyik felekezethez kívánnak tartozni. Az pedig végképp helytelen és szabálytalan, hogy az elsődleges nevelő a szülő ne legyen ott a keresztelésnél, hiszen a keresztség fogadalomtétellel jár miszerint: "Úgy nevelik, és neveltetik a gyermeket, hogy felnővén saját maga tegyen bizonyságot az ő hitéről a gyülekezet előtt."

A vallás taníttatása közismert nevén a "hittan" óra pedig teljesen felekezetfüggő: minden felekezet a saját hitvallását taníttatja meg a gyermekkel. Akkor helyesebb, ha a szülők viszik el egy-egy istentiszteletre a gyermeket, hogy lássa, hogy van ilyen is és az miről szól. Régen a nagyszülők adták át a gyermekeknek a hitet, sajnos ma már ritkán találkoznak a gyermekek a nagyszülőkkel, de például az is egy lehetőség, hogy ha ők vallásosak, akkor beszélgessenek erről a gyermekkel, ők vigyék el magukkal templomba, gyülekezetbe. Nem hiszem, hogy pl. ez ellen kifogása lenne a nővérednek. De ezt a szerepet akár te is vállalhatod.

Üdv. Péter

"a mi családunk nem vallásos"

Hát nekem tipikus valláskárosult családnak tűntök a sztori alapján. Küzdesz, hogy kereszteljék meg, ajánlgatjátok, hogy akár elviszitek ti, csak meg legyen keresztelve, nagy hibának tartod, ha nem kezdik "a hitre nevelni"... Ember, ha valaki tényleg vallástalan, az leszarja ezeket a dolgokat, meg se fordul a fejében, hogy milyen fas-za dolog, ha valakit "hitre neveltek". Sőt.

Az a véleményem, hogy neked semmi okod és semmi jogod (!!) nincs "érvelni", mert semmi közöd hozzá, hogyan neveli a SAJÁT gyerekét a nővéred.

Nulla.

Semmi.

Niente.

Szülj magadnak és azt kedvedre nevelheted majd. Itt nem vagy kompetens, semmi közöd hozzá.

"Most pedig, távol akarja tartani a vallás taníttásától is, ugyanarra hivatkozva, hogy felnőtten tanulhat Istentől, ha akar."

Igaza van. Neked nincs semmi jogod beleszólni abba, hogy ő hogyan neveli a gyermekét. Te mit szólnál, ha ő elkezdené neked magyarázni, hogy te ne járasd hittanra a gyermeked? Hallgatnál rá? Aligha hiszem. Neki is pont olyan rosszul esik, ha meg akarják neki mondani, hogyan nevelje a gyermekét, mint ahogyan te sem néznéd jó szemmmel, ha ő akarná megmondani neked, hogy te hogyan neveld a sajátod.

"Ami szerintem nagy hiba"

Szerinted nagy hiba, mások szerint meg nem az. Te sem a nővéred véleménye alapján neveled a gyereked, akkor miért várnád el, hogy ő a te véleményed alapján nevelje a gyermekét?

", mert nagy pozitív hatással lehet a kamasz, és felnőttkorára annak, akit már kiskorában elkezdetek hitre nevelni."

Szerintem meg negatív hatással is lehet rá, ha egyébként nincs affinitása hozzá, nem érdekli, csak erőszaknak élné meg a vallást. Aztán meg mindenféle bajai alakulhatnak ki emiatt, pl. gyomorgörcs, emésztési zavarok, depresszió, alvászavarok, beilleszkedési problémák, önértékelési problémák, satöbbi.

Hagyd őt békén, hadd nevelje úgy a gyermekét, ahogy jónak látja. Ő se szól bele a te gyereknevelési módszereidbe, hát tiszteld meg őt annyival, hogy te sem szólsz bele abba, hogy ő hogyan neveli a gyermekét. Ne akard a családon belüli bomlasztó szerepét eljátszani, az senkinek sem áll jól.

Igaza van a nővérednek, majd eldönti a gyerek, ha nagy lesz.

Van a közvetlen környezetemben olyan, aki nem kapott vallásos nevelést, és most hívő, de olyan esetről is tudok, hogy valakit vallásosan neveltek, és most ateista. Akkor most mi legyen? Tanítsa neki, ne tanítsa? Hm...?

Hívőként azt mondom, hogy valahol ez a vita lényegtelen. A keresztény nevelés nem az iskolában, hanem a családban zajlik. Ha otthon semmit nem hall Istenről, akkor nem lesz belőle keresztény, pusztán azért, mert az iskolában van egy ilyen órája a 30-ból. Annyival szegényebb lesz, hogy a műveltsége ilyen téren a nullához fog közelíteni, hacsak később nem képzi magát saját erőből.

Hacsak nem történik valami olyan fordulat az életében, hogy később találkozzon a kereszténységgel, akkor ez a "veszély" sem fenyeget, hogy majd felnőtt fejjel keresztény akar lenni. Ha meg mégis, akkor sok nem hívő szülő bepánikol és hirtelen nem az lesz a válasz, hogy "jól van, felnőttél, eldöntheted szabadon", hanem hogy "milyen hülyeség ez??" A környezetemben legalább is én ezt tapasztalom.