Vallási (keresztény vallás) szemmel milyen a sorkatonaság? Tehát jó, vagy rossz?

Önmagában azzal, hogy valaki katona, nincs probléma. Az Ószövetségben erre számtalan példa van, de az Újszövetségben is néhány keresztény esetén. Például Kornéliusz százados volt, ha jól emlékszem.

Ráadásul a sorkatonákat nem küldik bevetésre, tehát még etikai gondot sem okozhat.

#2

Lehet felhagyott, már nem emlékszem annyira a történetére. Hol írja a Biblia, hogy felhagyott vele?

Szia!

A témával kapcsolatosan ajánlom figyelmedbe a fegyvertelen katona című filmet: [link]

A róla készült dokumentumfilmet itt láthatod: [link]

Üdv. Péter

"Önmagában azzal, hogy valaki katona, nincs probléma. Az Ószövetségben erre számtalan példa van, de az Újszövetségben is néhány keresztény esetén. Például Kornéliusz százados volt, ha jól emlékszem."

Hogyan keverheted össze az Ószövetséget az Újszövetséggel?! Az Ószövetség idején a zsidó nép egy pontosan körülhatárolt földrajzi területen élt Isten választott népeként, teokráciában. Ma nincs ilyen ország, mely ugyanezt a titulust élvezné a földön! A kereszténység színre lépésével ez gyökeresen megváltozott. A keresztények NEM EGY NEMZETHEZ tatoznak, hanem nemzetek felettieknek kellene lenniük - bár tudom, hogy a túlnyomó többség írásellenes módon éppen hogy megosztott, nemzeti érzületű és cseppet sem nemzetek feletti szellemiségű. De nem is mondja a Biblia, meg Jézus sem, hogy minden, magát "kereszténynek" valló ember az is!

Az Újszövetségben - de a világi történelemben sem, kb. a második sz. közepéig - EGYETLEN példa sincs arra, hogy egy keresztény katona maradt volna, sőt! Kornéliuszt szokták gyakran felhozni, de ez csak megtévesztés, hiszen amikor Kornéliusz katonaként meg van említve, MÉG NEM keresztény! Amikor megkeresztelkedett, már nem ír róla többet a Biblia, de értelemszerűen nem maradhatott katona a római hadseregben.

"Ti azt a békét élvezitek, amit az általatok rossznak tátott szakma szerzett és tart fent."

Valójában NINCS BÉKE a földön! A béke nem itt kezdődik, nem a katonai erővel kikényszerített FEGYVERSZÜNET a "béke", mint ahogyan sokan felületesen magyarázzák félre.

A béke a szívekben kezdőik, és ha ott nincs, márpedig a legtöbb ember szívében nincs, akkor hiába keresed a tartós békét, csak ideiglenes fegyverszünetet kapsz, és újra és újra kitör a háború!

Akadályozza-e a krisztusi semlegesség a keresztényi szeretet kimutatását?

KERESZTÉNYNEK lenni többet jelent annál, hogy valaki olvassa a Bibliát, imádkozik és vasárnaponként egyházi énekeket énekel. Azt is magában foglalja, hogy tesz bizonyos dolgokat másokért, mind Istenért, mind embertársaiért. A Biblia kijelenti: „ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1János 3:18). Jézus őszintén törődött másokkal, és a keresztények szeretnék utánozni őt. Pál apostol arra ösztönözte hívőtársait, hogy ’mindig bőven legyen tennivalójuk az Úr munkájában’ (1Korintusz 15:58). De mi az Úr munkája? Abból is áll, hogy próbáljunk változtatni a kormányzat politikáján a szegények és elnyomottak javára? Jézus vajon ezt tette?

Bár Jézust ösztönözték, hogy avatkozzon bele a politikába, vagy foglaljon állást abban, ő nem volt hajlandó erre. Elutasította Sátán arra vonatkozó ajánlatát, hogy a világ összes királysága feletti hatalmat megkaphatja. Nem engedett a nyomásnak, hogy belefolyjon egy adófizetésről folyó vitába, és visszavonult, amikor egy népszerű mozgalom hívei királlyá akarták tenni (Máté 4:8–10; 22:17–21; János 6:15). Semlegessége azonban nem akadályozta meg abban, hogy mások jólétén dolgozzon.

Jézus arra összpontosított, hogy mi eredményez tartósan jót másoknak. Bár azzal, hogy ötezer embert táplált, és meggyógyította a betegeket, ideiglenesen megkönnyebbülést hozott néhányaknak, de a tanítása révén örök áldásokat tárt az egész emberiség elé. Jézus nem úgy vált ismertté, mint segélyakciók szervezője, hanem egyszerűen úgy, mint „a Tanító” (Máté 26:18; Márk 5:35; János 11:28). Ezt mondta: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (János 18:37).

Valami jobbnak a hirdetése, mint a politikáé

Az az igazság, amelyet Jézus tanított, nem politikai elmélet volt, hanem a köré a Királyság köré összpontosult, amelynek ő maga volt a leendő Királya (Lukács 4:43). Ez a Királyság egy égi kormányzat, amely felvált minden emberi igazgatást, és tartós békét hoz az emberiségnek (Ézsaiás 9:6, 7; 11:9; Dániel 2:44). Ezért ez az emberiség egyetlen valódi reménye. Nemde több szeretetet mutat, ha egy ilyen biztos reményről beszélünk másoknak a jövőt illetően, mintsem arra buzdítjuk az embereket, hogy emberektől várják a biztos jövőt? A Biblia ezt írja: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincsen megmentés. Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai. Boldog, akinek Jákob Istene a segítsége, akinek reménysége Jehovában, az ő Istenében van” (Zsoltárok 146:3–5). Így hát Jézus sem azért küldte ki a tanítványait, hogy a kormányzatok jobb igazgatási módjáról prédikáljanak, hanem arra tanította őket, hogy ’a királyság jó hírét’ prédikálják (Máté 10:6, 7; 24:14).

Egyesek, akik korábban a politikáról prédikáltak, megváltoztak, miután gondosan tanulmányozták a Bibliát. Egy olasz politikus, aki az Actio Catholica (’katolikus cselekvés’) elnevezésű, egyház által irányított szervezet tagja volt, így nyilatkozott: „Belemerültem a politikába, mert úgy éreztem, hogy az embernek tevékenyen hozzá kell járulnia a társadalom politikai és szociális fejlődéséhez.” Miután lemondott a városi polgármesteri tisztségről, hogy Jehova Tanújaként Isten Királyságáról prédikálhasson, elmondta, hogy miért vallanak kudarcot a politikában az őszinte emberek erőfeszítései: „A világ olyan, amilyen, de nem azért, mert becsületes emberek nem próbálják meg jobbá tenni a társadalmi állapotokat, hanem azért, mert e kevesek őszinte erőfeszítéseit elnyomja sokak gonoszsága.”

Az, hogy az igaz keresztények távol tartják magukat a politikától, hogy az emberiség egyetlen valódi reményéről prédikálhassanak, nem akadályozza meg őket abban, hogy gyakorlatias módokon segítsenek másoknak. Akiknek segítenek Isten Királyságának alattvalóivá válni, azok megtanulnak változtatni romboló magatartásukon, javítani a családi életükön, kiegyensúlyozottan tekinteni az anyagi gazdagságot, valamint megtanulják tisztelni a hatalmat.

Kedves Forestjo!

Te láttad az általam ajánlott filmek (4. hozzászólás) valamelyikét? Érdekelne a véleményed... :-)

Üdv. Péter

Minden elismerésem a bátorságáért, a hite bátorrá tette, sőt, vakmerővé! Én abban nem hiszek, amiben ő hitt. Ő véleményem szerint nem volt semleges a krisztusi minta szerint. Mély hazafias érzelmek nélkül nem tette volna ő sem. Márpedig a hazafiság nem tartozik a Krisztusi semlegesség nemes eszméje közé!

"A hazafiság csak egy szó; vagy azt jelenti, hogy az én hazám, ha igaza van, ha nem, ami becstelenség, vagy azt, hogy az én hazámnak mindig igaza van, ami bárgyúság." (Patrick O'Brian)

Mellesleg megnézném azt a jelenetet, amikor éppen egy japán sebesült katonát ápol a honfitársai előtt, akik viszont buzgón és elkeseredetten gyilkolják a japánokat! Kíváncsi vagyok mennyire életszerű ez a jelenet.

A háború első áldozata az igazság! Ezt akárhogy is van, sajnos gyakran felejtik el.