Keresztény bibliában mit írnak arról, hogy mi történik a lélekkel a halál után?

"Ebben sajnos tévedsz. Hol írnak a korai iratok a feltámadásról? Ez a prédikátor idején egyáltalán nem volt köztudott."

Már Saul is beszél a feltámadásról, de pl. Sámuel ezt írja:

"Jehova öl és éltet,

a sírba* juttat, és felhoz onnan." (1Sá 2:6)

Ábrahám is a feltámadásba vetett "hit által" engedelmeskedett Jehovának (ahogy Pál apostol írja), aki próbára tette a hitét a fiával kapcsolatban.

A Héber Iratokban, a Hóseás 13:14-ben, melyet idézett Pál apostol (1Ko 15:54, 55), az olvasható, hogy el lesz törölve a halál, és a seol elveszíti az erejét (héb.: seʼólʹ; gör.: haiʹdész).

Tehát Salamon idejében, sőt már korábban is egészen biztosan élő hitük volt a zsidóknak a feltámadás.

"Ezért nem tud a Prédikátor ezzel érvelni, ezért nem tudja megmagyarázni, hogy miért jobb az istenfélő, mint a gonosz."

Összefoglaltam, idéztem és nem "kiforgatott" módon a Prédikátor könyvének tartalmát, nem éppen az érvelésképtelensége tűnik ki. Csak ha egyoldalúan, szelektíven olvasol. Ebben az esetben pedig inkább az olvasó a depis, mint az író. :)

"Prédikátor teljességgel bizonytalan a feltámadásban. Éppen ezért tűnik minden hiábavalónak."

Éppen te költesz bele ott sem lévő gondolatokat. Nem minden hiábavaló, vagyis ami az, az ma is hiábavaló! A Prédikátor annyit mond, hogy ami Isten nélkül való, az hiábavalóság. Márpedig akkor is és ma is a világ nagy része túlnyomórészt hiábavalóságot művel Isten nélkül.

"Nem lehet inkább az, hogy te igazítod a Bibliát a felekezeted tanításához?"

Nincs felekezetem! A lélek halandósága nem Jehova Tanúi tanítás csupán, hanem a Bibliáé.

"Tehát akkor Pál apostol azonnal a mennybe ment s nem halálalvásba? Akkor mi a különbség a katolikus tan között? Pál apostol teste meghalt, de ő maga nem halt meg, hanem ment a mennybe."

Nem! MINDENKI meghal, hiszen a "bűn zsoldja a halál". Ez a bűn büntetése kezdettől, Ádám és Éva halálától fogva, emlékszel? Ezt senki sem kerülheti el. Pál is meghalt, de a szellemmel felkenteknek az égi életre való feltámadása van. Ők "királyi papok", "társuralkodók" lesznek Krisztus mellett. Logikus, hogy nem mindenki lesz "uralkodó", többségében az "új földre", vagyis a megtisztított földre fognak feltámadni.

@ de pl. Sámuel ezt írja:

"Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan." (1Sám 2,6)

A helyzet az, hogy természetesen hittek abban, hogy a mindenható Isten képes a feltámasztásra, s olykor meg is teszi, hiszen támadtak fel emberek, de ezek egy ideglenes e világra való föltámasztások voltak, nem pedig az örök életre.

@ Ábrahám is a feltámadásba vetett "hit által" engedelmeskedett Jehovának (ahogy Pál apostol írja), aki próbára tette a hitét a fiával kapcsolatban.

Igen tipikusan ez a helyzet Ábrahám esetében is. Ábrahám természetesen abban hitt, hogy ha feláldozza fiát, akkor az feltámad, hogy teljesüljön Isten ígérete, hogy nagy néppé válik. De nem az örök életre.

@ A Héber Iratokban, a Hóseás 13:14-ben, melyet idézett Pál apostol (1Ko 15:54, 55), az olvasható, hogy el lesz törölve a halál, és a seol elveszíti az erejét (héb.: seʼólʹ; gör.: haiʹdész).

Hóseás próféta természetesen kései próféta, ő az asszír veszedelem után élt.

@ Tehát Salamon idejében, sőt már korábban is egészen biztosan élő hitük volt a zsidóknak a feltámadás.

Tévedsz. Nincs a korai próféták könyveiben szó az örök életre való feltámadásról. Ez nem jelenti, hogy akkor senki nem hitt benne, de nem volt általános meggyőződése a zsidóknak még Jézus idejében sem.

@ Nem minden hiábavaló, vagyis ami az, az ma is hiábavaló!

A Prédikátor szerint minden hiábavaló, erről szól a könyv, ez a legelső bevezető mondat:

"A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!" (Préd 1,1-2)

@ Összefoglaltam, idéztem és nem "kiforgatott" módon a Prédikátor könyvének tartalmát,

Már megbocsáss, de amit írsz, az számomra egyértelmű hülyeség. Én azon csodálkozok, hogy ez te nem érzed.

@ Ebben az esetben pedig inkább az olvasó a depis, mint az író.

"Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés." (Préd 2,17)

Lehet akkor nem egy könyvet olvasunk. Mindenesetre ha szerinted eme könyvből az életkedv sugárzik, akkor őszintén szólva az értelmezési képességedet nem becsülöm valami sokra.

@ Nincs felekezetem! A lélek halandósága nem Jehova Tanúi tanítás csupán, hanem a Bibliáé.

Értem, csak véletlenül egyetértesz velük és az ő eszmevilágukat és szóhasználatukat követed.

@ MINDENKI meghal, hiszen a "bűn zsoldja a halál". Ez a bűn büntetése kezdettől, Ádám és Éva halálától fogva, emlékszel? Ezt senki sem kerülheti el. Pál is meghalt, de a szellemmel felkenteknek az égi életre való feltámadása van.

Azt értem, hogy meghalt. De utána hova került? Halálalvásba vagy a mennyországba? Ha ez utóbbiba, akkor nincs semmi különbség a halhatatlan lélek és szellemi feltámadás tana között csak másképp nevezed.

@ Ők "királyi papok", "társuralkodók" lesznek Krisztus mellett. Logikus, hogy nem mindenki lesz "uralkodó", többségében az "új földre", vagyis a megtisztított földre fognak feltámadni.

Ez tipikus Jehova tanúi tanítás. A föld ugyan megújul és megdicsőül, de annyira megújul, hogy a mennyeihez lesz hasonló. Nincs kétféle reménység csak egyetlen egy.

"A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben." (Mt 22,30)

@ amiről itt Salamon beszél, az nem a lélek, hanem a szellem! A kettőt nem szabad keverni, mert a Biblia egyértelmű különbséget tesz a két fogalom között.

Tudod a nyelv egy olyan dolog, hogy nem feltétlenül van egy másik nyelvben egyértelmű megfelelője. Azt értem, hogy amellett kardoskodsz, hogy a magyarban is tegyünk különbséget, de már nem tudod régi nyelvhasználatot megváltoztatni. A magyar nyelvben tetszik vagy nem tetszik léleknek nevezték a szellemi lényeket is, a gonosz szellem az gonosz lélek, ahogy a Szentszellem pedig Szentlélek.

@ Nincs minek és nincs miért feltámadni, ha "halhatatlan". A feltámadás a HALANDÓ EMBERNEK KELL,

Ebben persze igazad van. Mégis maga Jézus az, aki összekutyulja a dolgokat, amikor élőnek mond halottakat, s halottaknak mond élőket. Jézus számára nem az az igazán élő, aki itt földön biológiailag él, hanem aki Istenben van. Akármilyen fura, de Jézus tanításában az támad fel, aki soha nem hal meg:

"Bizony, bizony mondom nektek: aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem. A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: aki tanításomat megtartja, halált nem ízlel sohasem. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?" (Jn 8,51-53)

A "halált nem lát sohasem" szó szerint fordítva: "halált nem lát örökre", de ez pontosan ezt jelenti, Jézus hallgatóság is pontosan így érti. Jézus pedig kijelenti:

"Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. Látta és örvendezett." (Jn 8,56-57)

Vagyis Ábrahám él, Ábrahám nem halt meg. Most akkor Ábrahám majd egyszer feltámad vagy meg sem halt? Nos, ez az amit magyarázok. A föltámadás a jövőben az utolsó napon történik, de aki Istenben van az Isten időtlenségében is van, aki látja az egész emberi történelmet. Aki él, aki feltámad, az Istenhez hasonlóan ismeri az egész történelmet, tehát olyan, mint aki meg sem halt. A halhatatlan feltámadó ember csak nekünk időben élő embereknek tűnik ellentmondásosnak.

"A helyzet az, hogy természetesen hittek abban, hogy a mindenható Isten képes a feltámasztásra, s olykor meg is teszi, hiszen támadtak fel emberek, de ezek egy ideglenes e világra való föltámasztások voltak, nem pedig az örök életre."

De ugye nem az volt a vita köztünk, hogy milyen feltámadások voltak, hanem az, hogy a Prédikátor Salamon és az előtte élő zsidó generációk hittek-e a feltámadásban? Te azt mondtad, hogy nem. Márpedig a Biblia alapján kiderül, hogy DE!. :-)

"@ Tehát Salamon idejében, sőt már korábban is egészen biztosan élő hitük volt a zsidóknak a feltámadás.

Tévedsz. Nincs a korai próféták könyveiben szó az örök életre való feltámadásról. Ez nem jelenti, hogy akkor senki nem hitt benne ..."

Én írtam egy szóval is valahol, milyen hosszúságú feltámadásban hittek? A feltámadásban való hitnek semmi valódi értéke sem lenne, ha újra csak egy kis időre támadsz fel, nyilván akkor valódi reménység, ha az tartós. Jézus idejében, az első sz.-ban is csak átmenetileg támadt fel néhány ember, de akkor is tudták, hogy ez csak az előképe mindannak, amit Jézus később, majd az "utolsó napon" tenni fog. Azt szerintem a korai zsidók is tudták, hogy a feltámadás reménysége egyszer majd tartós lesz, mert csak így van értelme.

------------

"A Prédikátor szerint minden hiábavaló, erről szól a könyv, ez a legelső bevezető mondat:

"A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!" (Préd 1,1-2)"

Te kiragadsz és egyoldalúan értelmezel! Ez tipikus hiba a Biblia tanulmányozása közben. Ez, amit olvasol, emberi szemszögből való szembeállítása (a hiábavalóságokra rávilágítva) azzal az igazsággal, melyet később más, már többször idézett szövegeiben megfogalmaz.

Már eleve a könyv CÉLJA, amiért Salamon azt írta, nagyon pozitív volt! A Prédikátor 1:1-ben Salamon így utal magára: „az egybegyűjtő”. Héber nyelven ez a szó , és a héber Bibliában a könyvnek ugyanez a neve. A görög Septuaginta az Ek·kle·si·a·stesʹ címet adja ennek a könyvnek, amelynek jelentése: „az eklézsia (a gyülekezet, az összejövetel) egyik tagja”; ebből származik a könyv magyar neve: Prédikátor könyve. A Ko·heʹleth pontosabb fordítása „az egybegyűjtő”, és ez találóbb elnevezés Salamonra. Ez kifejezi Salamon azon szándékát, amiért a könyvet írta.

A megnyitó szavak a könyv témáját foglalják össze: „A legnagyobb hiábavalóság! – mondja az egybegyűjtő. – A legnagyobb hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” Mi haszna van az emberiség fáradozásának és erőfeszítésének? Az egyik nemzedék jön, a másik megy, a természet körforgásai ismétlődnek a földön, és „semmi új nincs a nap alatt” (1:2, 3, 9). Az összegyűjtő szívét a bölcsesség felkutatására és megkeresésére adta, tekintettel az emberek fiainak bajt hozó foglalatoskodásaira; de úgy találja, hogy a bölcsességben és boldogságban, hőstettekben és nehéz munkában, evésben és ivásban hiábavalóság van, mind „hiábavalóság és szél után törtetés”. Meggyűlöli az életét, azt az életet, amely csapásokkal és anyagias törtetésekkel van tele (1:14; 2:11, 17 [2:12, 18, Károli]).

DE!

Meg kell látni (hol a szellemi szemed?) hogyan tesz különbséget Salamon a szerencsétlenséget hozó foglalatoskodások és az értékes cselekedetek között.

A Prédikátor könyve az isteni bölcsesség ragyogó gyöngyszemeivel van díszítve, és távolról sem a pesszimizmus könyve. Salamon sok olyan cselekedetet felsorol, amelyet a hiábavalóság címkével lát el, ebbe azonban nem érti bele sem Jehova templomának építését a Mórija-hegyen, Jeruzsálemben, sem Jehova igaz imádatát. Isten életadományát sem minősíti hiábavalóságnak, de megmutatja: az arra való, hogy az ember örvendjen és jó dolgokat cselekedjen (3:12, 13; 5:18–20; 8:15). A szerencsétlenséget hozó foglalatoskodások között említi azokat, amelyeknél Istent nem veszik figyelembe. Egy apa felhalmozhat gazdagságot fiának, de a szerencsétlenség mindent elpusztíthat és végül semmi sem marad számára. Sokkal jobb a szellemi gazdagság maradandó örökségéről gondoskodni. Az is szerencsétlenség, ha nagy a vagyonunk, de nem tudjuk élvezni azt. Minden világi gazdag embert utolér a szerencsétlenség, amikor „elmegy” a halálba, és semmit sem vihet magával (5:13–15; 6:1, 2).

Tehát meglehetősen egyoldalú pesszimistának nevezni a Ko·heʹleth könyvét!

@ De ugye nem az volt a vita köztünk, hogy milyen feltámadások voltak, hanem az, hogy a Prédikátor Salamon és az előtte élő zsidó generációk hittek-e a feltámadásban?

Egyáltalán nem azon vitatkoztunk, hogy a Prédikátor és a korabeli zsidók vagy akár a szadduceusok hittek-e abban, hogy Isten képes-e a halottak feltámasztásra. Ez soha nem is volt kérdés, hanem hogy tényleg megteszi-e. A prédikátor nem tud erről, az ő korának felfogása az volt, hogy aki meghalt annak vége, befejezte, soha nem lesz többé része abban, ami a nap alatt végbe megy.

@ Én írtam egy szóval is valahol, milyen hosszúságú feltámadásban hittek? A feltámadásban való hitnek semmi valódi értéke sem lenne, ha újra csak egy kis időre támadsz fel,

Ez persze hülyeség, mindenkinek jól jön az ideiglenes feltámadás is.

@ Azt szerintem a korai zsidók is tudták, hogy a feltámadás reménysége egyszer majd tartós lesz, mert csak így van értelme.

Rosszul tudod.

@ Te kiragadsz és egyoldalúan értelmezel! Ez tipikus hiba a Biblia tanulmányozása közben.

Szerintem meg inkább az van, hogy fel se fogod, hogy mi van oda leírva.

@ Salamon így utal magára: „az egybegyűjtő”

Ez hülyeség. Nem gyűjt egybe semmi, hanem van egy gyülekezet, aminek történetesen ő a feje, a királya. Ő a bölcs vezető és tanító, a prédikátor.

@ Salamon sok olyan cselekedetet felsorol, amelyet a hiábavalóság címkével lát el, ebbe azonban nem érti bele sem Jehova templomának építését a Mórija-hegyen,

Hol mondja ezt? Azt viszont mondja, hogy az áldozatbemutatás végső soron hiábavalóság, az istenfélelem szintén.

"Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár," (Préd 9,2)

Természetesen a Prédikátor kesergése mögött ott van a ki nem mondott remény, hogy ez nem lehet mégse így. Nem lehet minden hiábavaló, de ha mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, akkor bizony minden hiábavaló. Ez logikus.

@ Isten életadományát sem minősíti hiábavalóságnak,

Nem?

"Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, HIÁBAVALÓ életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt." (9,7-9)

A Prédikátor bölcsessége: Együnk igyunk holnap úgy is meghalunk. Akinek pedig még ez se adatik meg, annak kár volt megszületni, jobban tette volna ha elvetél.

@ Egy apa felhalmozhat gazdagságot fiának, de a szerencsétlenség mindent elpusztíthat és végül semmi sem marad számára. Sokkal jobb a szellemi gazdagság maradandó örökségéről gondoskodni.

Hol mondja, hogy szellemi gazdagságot jobb örökölni? Nyilván a bölcs tehet jót is, de végső soron a bölcsesség is hiábavaló, s nagy szenvedés.

"Ez soha nem is volt kérdés, hanem hogy tényleg megteszi-e. A prédikátor nem tud erről, az ő korának felfogása az volt, hogy aki meghalt annak vége, befejezte, soha nem lesz többé része abban, ami a nap alatt végbe megy."

Ez totál ellentmondás! A vallásos reményük a korai zsidóknak is a feltámadás volt. Te csak azért állítod "általános felfogásnak" ezt, mert hiszel a pogány hiedelemben, a lélek halhatatlanságban. Nem, Salamon éppen ihletett bibliaírója volt Jehovának és nem vezette félre az embereket általa! Pontosan az történik a halottakkal, amit leír. Aki meghal, NEM ÉL TOVÁBB HALHATATLANUL, mert valami rész alanyi jogon "halhatatlan" lenne.

A Biblia kilenc feltámadásról tesz említést. Illés, Elizeus, Jézus, Péter és Pál is támasztottak fel embereket. Ezek a csodák csakis Isten erejének voltak köszönhetőek. Jehova megígéri, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak”, akik azután a földön élnek majd (Cselekedetek 24:15). A Biblia égi feltámadásról is beszél. Erre akkor kerül sor, amikor azok, akiket Isten kiválasztott, vagyis felkent, feltámadnak az égbe, hogy Jézussal éljenek (János 5:28, 29; 11:25; Filippi 3:11; Jelenések 20:5, 6).

"A feltámadásban való hitnek semmi valódi értéke sem lenne, ha újra csak egy kis időre támadsz fel,

Ez persze hülyeség, mindenkinek jól jön az ideiglenes feltámadás is."

Akkor fogalmazzunk úgy, hogy ez a "hülyeség", hiszen minden hűséges tudta, amit mi is tudhatunk, hogy Ádámék az örök élet reményét vesztették el, és hogy az "utolsó napon", melyről Márta is beszélt Jézusnak, Lázár feltámasztásánál, majd feltámadnak, akikről Isten megemlékezik, még hozzá nem ideiglenesen.

"Hol mondja ezt? Azt viszont mondja, hogy az áldozatbemutatás végső soron hiábavalóság, az istenfélelem szintén."

Miért kéne mondani? hogy "nem értem bele"??? Az istenfélelem hiábavalóságát viszont hogyan is és hol mondja?

"Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár," (Préd 9,2)"

"Természetesen a Prédikátor kesergése mögött ott van a ki nem mondott remény, hogy ez nem lehet mégse így. Nem lehet minden hiábavaló, de ha mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, akkor bizony minden hiábavaló. Ez logikus."

Ne haragudj, de ez egy pesszimista, beszűkült látásmód! Az Ádámtól örökölt halálban (mint büntetés) MINDENKIRE UGYANAZ a sors vár, ezt nem kerülheti el senki, mert tulajdonképpen mindenki halálra van ítélve! Ebből a szempontból (de csak ebből a szempontból) mindegy, hogy mutat-e be áldozatot, vagy nem, istenfélő, vagy nem. A bűn büntetését, a halált nem kerülheti el senki.

De ez nem azt jelenti, hogy nincs remény a feltámadásban.

Érdekes Jób ugyanezt írja:

Jób 3:17–19

Új világ fordítás (nwt)

17 A sírban még a gonoszok is felhagynak a háborgással,

ott megnyugszik, aki megfáradt.

18 Mind megpihennek ott a rabok,

hajcsárjuk hangját nem hallják.

19 Egyforma ott a kicsiny és a nagy,

és szabad már urától a rabszolga.

"Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, HIÁBAVALÓ életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt." (9,7-9)"

IGEN, HIÁBAVALÓ, mert nem tartós az ádámi bűn miatt.