Keresztény bibliában mit írnak arról, hogy mi történik a lélekkel a halál után?

De a Prédikátor sem azt mondja, hogy nincs feltámadás, hanem hogy emberi szempontból sok az igazságtalanság és szörnyűség, ezért az Istennek tetsző élettől jobb nincs.

A feltámadás van, de a halál az igazi, nem pedig halhatatlanság.

@ A Prédikátor könyve határozottan kiáll Isten imádata mellett, és amellett, hogy félnünk kell Őt.

Valóban, csak nem igazán tudja megmagyarázni, hogy miért. A könyve arról szól, hogy minden hiábavalóság, összességében minden rossz és igazságtalan, mert jön halál, s nincs több remény. Ő nem tud arról, hogy lenne feltámadás, ő ugyanis nem próféta, akinek biztos kijelentése lenne erről, hanem csak egy bölcs, aki logikusan következtet. A zsidóság ugyanis nem hitt mindig a feltámadásban, ez egyértelműen csak a kései prófétáknál van kijelentve, még Jézus idejében is voltak olyan csoportok, akik ezt nem hitték.

"Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?" (3,19-22)

Ha igaz az, hogy a halál után nincs semmi, akkor valóban minden hiábavalóság, s ez a Prédikátor által kinyilatkoztatott igazság, ez az amiért ez a depressziós könyv a Bibliába bekerülhetett. A könyv végkicsengése azonban alapvetően pozitív, lehetetlen hogy minden hiábavalóság legyen, lehetetlen, hogy az Isten félő élet hiábavaló legyen, vagyis akkor az is lehetetlen, hogy a halállal mindennek vége. De ezt a végső következtetést a Prédikátor már nem mondja ki, ezt maga az olvasó mondja ki, aki végig olvasta ezt a kesergést.

@ Ezt nevezed te elejétől a végéig "depressziós" szövegnek? Salamon olyan bölcsességgel rendelkezett, melyről mi csak álmodhatunk!

A bölcsesség is hiábavalóság:

"Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza." (1,15-18)

Salamon a nagy bölcsességétől annyira elkeseredett, hogy átadta magát az élvezeteknek, míg végül arról is kiderült, hogy az is hiábavalóság:

"A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt, semmiféle gyönyört nem vontam meg szívemtől. Igen, szívem örömet merített minden fáradozásomból, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért. És latra vetettem kezem minden művét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belőle semmi haszon a nap alatt!" (2,10-11)

Nincs egy biztató szava a nyomorultakhoz, majdhogynem öngyilkosságra bátorít:

"Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála." (6,3)

"Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy." (4,1-3)

Igen ezt hívom depressziós szövegnek.

@ És vajon hol nem hisz a feltámadásban? Semmi ellentmondás nincs a teljes Írás és a Prédikátor között.

Ki mondta, hogy van? A Prédikátor kesergése csak addig és akkor kesergés, amíg abból indulunk ki, hogy nincs feltámadás. A prédikátor egész könyve valójában arról szól, hogy lehetetlen, hogy tényleg minden hiábavalóság legyen. A Prédikátor hisz a feltámadásban, csak nem mondja ki tényállásként, hanem az olvasóra bízza, hogy állástfoglaljon.

@ Az egész Biblia azt tanítja, hogy NINCS lélek halhatatlanság!

Sehol nem mond ilyet a Biblia. Maga Prédikátor is bizonytalan ebben:

"És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?" (3,21)

A lélek halhatatlanságának tana nem állítja, hogy az szükségszerűen mindig öntudatos. A lélek halhatatlansága csak annyit tanít, hogy van valami az emberben, ami nem anyagi természetű, s ami az ember önazonosságát biztosítja. Az ember teste változik, sőt el is pusztul, de a lelke ugyanaz, s ezért támadhat fel, mert az halhatatlan. A Prédikátor, amikor felfele szálló lélekről beszél, azt úgy érti, hogy Istenhez menő, Isten kezébe kerülő, nem teljesen elényésző, tehát egyszer feltámadó.

A Biblia sehol nem tanítja a teljesen elenyésző embert, hanem árnyék létről beszél, valami megmarad az emberből, amit ugyan nem lehet életnek nevezni. Az ember tehát nem halhatatlan, de a lelke sem teljesen megsemmisülő, tehát bizonyos értelemben halhatatlan.

@ csak átköltözött egy jobb helyre, egy láthatatlan része tovább él." Ezt szépen átvette a hitehagyott kereszténység is,

Nem egészen értem az eszméidet. Pál apostol hova került szerinted a halála után? Hol van most? Öntudatlan halálalvásban? Akkor miért vágyott meghalni?

Én azt magyaráztam korábban, hogy a lélek halhatatlansága és a feltámadás hite csak látszólag ellentmondásos, ez az Isten időtlensége felől nézve tulajdonképp nem is különbözik. Aki meghal és az utolsó napon feltámad, az úgy is megismeri az egész emberi történelmet, tehát tulajdonképpen úgy is fel lehet fogni, hogy meg sem halt, hiszen nem maradt le semmiről.

A Prédikátor könyve teljességgel kiegyensúlyozott, azon túl, hogy bemutatja a világ hiábavalóságait és emberi szemszögből a nem szép valóságot mondja el, azt is elmondja, hogy minek van haszna és értelme az életben:

Élvezzük munkánk gyümölcsét, és tekintsük ezt Isten ajándékának (2:24, 25; 5:18–20)

Isten mindent szépen elkészített; lehetővé tette az embereknek, hogy időtlen időkig éljenek (3:10–13)

Az emberiség nem tud változtatni azon, amit Isten megengedett, vagy ami a szándékával összhangban van; várjunk hát Istenre, hogy az általa kitűzött időben ítélkezzen (3:14–17; 5:8)

Jobb, ha valakinek van munkatársa, mintha egyedül dolgozik (4:9–12)

Ha tiszteletteljes félelmet érzünk Isten iránt, akkor figyelni fogunk arra, hogy mit vár el tőlünk, és ha fogadtunk neki valamit, azt meg is tartjuk (5:1–7)

Jó, ha tudatában vagyunk, hogy fontos a jó hírnév, és hogy nincs sok időnk a megszerzésére, hisz rövid az életünk; azt is jó tudni, hogy hasznos a türelem, hogy mindennél értékesebb a bölcsesség, és hogy alázatosan kell fogadnunk mindazt, amit Isten megenged (7:1–15)

Kerüljük a szélsőségeket, és Isten iránti félelem vezessen bennünket; ne aggasszon minket túlságosan, hogy mit mondanak mások; ne essünk bele a prostituált csapdájába (7:16–29)

Legyünk törvénytisztelő emberek; igaz ugyan, hogy ember uralkodik emberen a maga kárára, és hogy az emberi igazságszolgáltatásban vannak hiányosságok, de ez még ne gátoljon meg minket abban, hogy élvezzük az életet; ne feledjük, hogy jól lesz dolga azoknak, akik félik az igaz Istent; ne számítsunk arra, hogy mindig megértjük, mit miért tesz és enged meg Isten (8:1–17; 10:20)

Az igazságosak és a bölcsek az igaz Isten kezében vannak, és megkapják méltó jutalmukat; ha az ember meghal, semmit sem tud, és semmit sem tehet, ezért míg lehetőségünk van rá, éljük az életünket úgy, ahogy az Istennek tetszik, és élvezzük azt ésszerű mértékben (9:1, 4–12)

Amikor csak lehet, legyünk bőkezűek, és tegyünk jót; ne az életben uralkodó bizonytalanság határozza meg a napjainkat (11:1–8)

Örvendj, te ifjú, ifjúságodnak, de ne feledd, számadással tartozol Istennek azért, hogy mit teszel; emlékezz meg Nagy Teremtődről, míg fiatal vagy, míg el nem jönnek az öregkorral járó bajok, és meg nem halsz (11:9; 12:1–7)

Azok az írások válnak a leginkább a hasznunkra, amelyek „egy pásztortól”, azaz Jehova Istentől való bölcsességet tükröznek (12:9–12)

Féljük az igaz Istent, és tartsuk meg a parancsolatait; ő minden tettünket látja, és azok szerint fog megítélni minket (12:13, 14)

"@ A Prédikátor könyve határozottan kiáll Isten imádata mellett, és amellett, hogy félnünk kell Őt.

Valóban, csak nem igazán tudja megmagyarázni, hogy miért."

Akkor mit idéztem az imént? Nem tudja megmagyarázni? Ha csak egyoldalúan olvasol, akkor bizony nem!

"Ő nem tud arról, hogy lenne feltámadás, ő ugyanis nem próféta, akinek biztos kijelentése lenne erről, hanem csak egy bölcs, aki logikusan következtet. A zsidóság ugyanis nem hitt mindig a feltámadásban, ez egyértelműen csak a kései prófétáknál van kijelentve ..."

Ez nem igaz! Teljességgel ismert és köztudott volt a zsidóság körében a feltámadásba vetett hit. A zsidók sokszor lázadoztak ugyan és gyakran hajlottak a hamis imádat felé, de ez ettől még tény. Honnan tudjuk? Pl. Jézustól. Jézus Krisztus rámutatott arra a szadduceusoknak (egy olyan szekta tagjainak, akik nem hittek a feltámadásban), hogy Mózes írásai, melyeket már olvashattak a Héber Iratokban, és melyekben állítólag hittek is, bizonyítják, hogy van feltámadás. Jézus azzal érvelt, hogy Jehova azt mondta magáról, ő „Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”, és élőnek tekintette ezeket a férfiakat (akik valójában halottak voltak), hiszen ő, aki „nem a halottak Istene, hanem az élőké”, a szándékával összhangban fel fogja támasztani őket. Isten a hatalmának köszönhetően „megeleveníti a halottakat, és úgy hívja a nem létezőket, mintha léteznének”. Pál ezt is megemlítette, amikor Ábrahám hitéről beszélt (Mt 22:23, 31–33; Ró 4:17).

"Mert az emberek vége hasonló az állatok végéhez, ugyanaz lesz a végük. Ahogy meghal az egyik, úgy meghal a másik is, mindegyikükben ugyanaz a szellem (vagy életerő) van. Úgyhogy az ember nem áll felette az állatnak, hisz minden hiábavalóság. 20 Mindegyik ugyanarra a helyre megy. Mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza+. 21 Ki az, aki igazán tudja, hogy az emberek szelleme fölmegy-e, és hogy az állatok szelleme lemegy-e a földbe? 22 Láttam, hogy nincs jobb annál, mint hogy az ember örömet találjon a munkájában, ugyanis ez az ő jutalma (része). Mert ki teszi képessé őt arra, hogy lássa, mi fog történni őutána?" (Préd 3:19-22)

Az Ádámtól örökölt bűn és halál miatt az állatokhoz hasonlóan minden ember meghal, és visszatér a porba. Van-e azonban embernek olyan szelleme, amely befejezve a testben való működését intelligens személyiségként tovább él? Nincs. A 19. vers azt mondja, hogy az embereknek és az állatoknak „egy szellemük” van. Ha csupán az emberi megfigyelőképességből indulunk ki, senki sem tudna a 21. versben feltett kérdésre hitelt érdemlően választ adni a szellemmel kapcsolatban. Isten Szava viszont válaszol, amikor azt mondja, hogy az ember semmit sem kap a születésekor, ami különbbé tenné őt a halála után az állatoknál. Ám amiatt, amiről Isten irgalmasan gondoskodott Krisztus által, a hívő emberek előtt megnyílik a lehetőség az örök életre, az állatok előtt azonban nem. Az emberek közül sokak számára ez a feltámadás által válik valóra, amikor az Istentől kiárasztott, tevékeny életerő életre kelti őket.

Ez a könyv sok esetben bemutatja, mi az általános nézet valamiről, és ezt szembeállítja az Istentől származó bölcsességgel. (Vö.: Pr 1:18; 7:11, 12.)

"Ha igaz az, hogy a halál után nincs semmi, akkor valóban minden hiábavalóság"

A bibliai reménység a feltámadás! Nem valami velünk született, alanyi jogon részünknek számító "halhatatlan" dolog.

"Az egész Biblia azt tanítja, hogy NINCS lélek halhatatlanság!

Sehol nem mond ilyet a Biblia. Maga Prédikátor is bizonytalan ebben:"

A Biblia nem a hamis filozófiák és hamis vallások tárháza. Amit tanít a lélekről (héber nefes, görög pszükhé), az teljesen eltér a halhatatlanság mítoszától. A lélek te magad vagy, vagy életed. Az állatoknál szintén.

"A lélek halhatatlansága csak annyit tanít, hogy van valami az emberben, ami nem anyagi természetű, s ami az ember önazonosságát biztosítja. Az ember teste változik, sőt el is pusztul, de a lelke ugyanaz, s ezért támadhat fel, mert az halhatatlan."

Nincs minek és nincs miért feltámadni, ha "halhatatlan". A feltámadás a HALANDÓ EMBERNEK KELL, aki az ádámi bűn következménye révén ténylegesen meghal, vagyis aki a NEMLÉT állapotába kerül vissza, ahonnan jött. Egyedül Istenen múlik, hogy visszahoz-e a feltámadás által, vagy sem.

És ahogy már sokszor mondtam, a Bibliában a lélek és a halhatatlanság együtt SEHOL sem szerepel!

"A Prédikátor, amikor felfele szálló lélekről beszél, azt úgy érti, hogy Istenhez menő, Isten kezébe kerülő, nem teljesen elényésző, tehát egyszer feltámadó."

Nincs itt semmiféle bizonytalankodás. Ha csupán az emberi megfigyelőképességből indulunk ki, senki sem tudna a 21. versben feltett kérdésre hitelt érdemlően választ adni a szellemmel kapcsolatban. Isten Szava viszont válaszol, amikor azt mondja, hogy az ember semmit sem kap a születésekor, ami különbbé tenné őt a halála után az állatoknál. Ám amiatt, amiről Isten irgalmasan gondoskodott Krisztus által, a hívő emberek előtt megnyílik a lehetőség az örök életre, az állatok előtt azonban nem. Az emberek közül sokak számára ez a feltámadás által válik valóra, amikor az Istentől kiárasztott, tevékeny életerő életre kelti őket.

"A Biblia sehol nem tanítja a teljesen elenyésző embert, hanem árnyék létről beszél, valami megmarad az emberből, amit ugyan nem lehet életnek nevezni. Az ember tehát nem halhatatlan, de a lelke sem teljesen megsemmisülő, tehát bizonyos értelemben halhatatlan."

Ez pedig egy nagy katyvasz! Nesze semmi, fogd meg jól! Te egyszerűen azért írod ezt az értelmetlenséget, mert ragaszkodsz egy - már előzetesen a fejedben lévő pogány tanhoz, és ezért a KÉPLETES Szentírási helyeket is (amilyen a halál megszemélyesítése) szó szerit veszed.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy hányszor hallottam már tőletek (ha nem is pont tőled, bár ki emlékszik már), hogy a Tanúk szó szerint értelmezik a Bibliát. A nem bibliai tanaitok miatt éppen ti teszitek ezt nyilvánvalóan képletesen érthető helyekkel.

"Nem egészen értem az eszméidet. Pál apostol hova került szerinted a halála után? Hol van most? Öntudatlan halálalvásban? Akkor miért vágyott meghalni?"

Pál apostol szellemmel felkent volt, akinek már égi reménysége volt. Ez a Biblia szerint csak Jézussal lett lehetséges, Jézus földre jövetele előtt minden hűséges a feltámadásban fog részesülni az "utolsó napon" - ami nem 24 órás nap lesz, hanem ezer éves millennium.

A halálalvásban logikusan nincs idő, tehát aki több ezer év múlva támad majd fel, olyan, mintha tegnap "aludt" volna el. A maga körüli világ lesz nagyon más, mint amire ő emlékszik talán.

"A Prédikátor, amikor felfele szálló lélekről beszél, azt úgy érti, hogy Istenhez menő, Isten kezébe kerülő, nem teljesen elényésző, tehát egyszer feltámadó."

Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy amiről itt Salamon beszél, az nem a lélek, hanem a szellem! A kettőt nem szabad keverni, mert a Biblia egyértelmű különbséget tesz a két fogalom között. Itt az életerőt (is) jelentő héber "ruah", vagyis "szellem" van.

Tehát a halhatatlan lélek szempontjából érdektelen ez a szöveg.

@ Ez nem igaz! Teljességgel ismert és köztudott volt a zsidóság körében a feltámadásba vetett hit.

Ebben sajnos tévedsz. Hol írnak a korai iratok a feltámadásról? Ez a prédikátor idején egyáltalán nem volt köztudott. Ezért nem tud a Prédikátor ezzel érvelni, ezért nem tudja megmagyarázni, hogy miért jobb az istenfélő, mint a gonosz.

@ Jézus Krisztus rámutatott arra a szadduceusoknak (egy olyan szekta tagjainak, akik nem hittek a feltámadásban),

A szadduceusok adták a papságot, ők voltak konzervatívak, akik nem fogadták el későbbi prófétákat, az újítókat, hanem csak Mózes könyveit.

@ aki „nem a halottak Istene, hanem az élőké”

Jézus éppen azért érvel így, mert tényleg nincs szó a korai iratokban a feltámadásról, hanem csak rejtetten. Vannak igazságok, amelyeket Isten nem nyilatkoztatott ki azonnal egyértelműen, hanem csak később.

@ Nincs itt semmiféle bizonytalankodás. Ha csupán az emberi megfigyelőképességből indulunk ki, senki sem tudna a 21. versben feltett kérdésre hitelt érdemlően választ adni a szellemmel kapcsolatban. Isten Szava viszont válaszol,

Ez persze kiforgatása az egyébként egyszerű mondanivalónak, nagy hülyeség, amit magyarázol. Prédikátor teljességgel bizonytalan a feltámadásban. Éppen ezért tűnik minden hiábavalónak.

@ Ez pedig egy nagy katyvasz! Nesze semmi, fogd meg jól! Te egyszerűen azért írod ezt az értelmetlenséget, mert ragaszkodsz egy - már előzetesen a fejedben lévő pogány tanhoz, és ezért a KÉPLETES Szentírási helyeket is (amilyen a halál megszemélyesítése) szó szerit veszed.

Nem lehet inkább az, hogy te igazítod a Bibliát a felekezeted tanításához?

@ Pál apostol szellemmel felkent volt, akinek már égi reménysége volt. Ez a Biblia szerint csak Jézussal lett lehetséges,

Tehát akkor Pál apostol azonnal a mennybe ment s nem halálalvásba? Akkor mi a különbség a katolikus tan között? Pál apostol teste meghalt, de ő maga nem halt meg, hanem ment a mennybe. Hogy most ezt a tényállást halhatatlan léleknek vagy szellemi feltámadásnak mondod a lényeget tekintve teljesen mindegy.