Keresztény bibliában mit írnak arról, hogy mi történik a lélekkel a halál után?

Annyira nem aggódnék. Aki csak azért próbál jó lenni mert fél a pokoltól, annak már régwn rossz. :)

Egyszer én is jobban elgondolkoztam ezen. Egy ismerősöm öngyilkos lett. Nem tudtam eldönteni róla, hogy életében milyen ember volt, mert nem ismertem annyira közelről. De jó emlékeim voltak vele kapcsolatban, és komolyan azon aggódtam, hogy így a "szabályzat" alapján esélyes a pokolra. Talán nem csak az öngyilkosság miatt. És hát tényleg jó sokáig foglalkoztatott a kérdés. Aztán arra jutottam, hogy itt vagyok én, aki csak egy ember, és mindannak ellenére, hogy nem is volt olyan közeli jó barátom, nem is nagyon tudtam volna pozitívumokat felsorolni az életéből, de mégis sajnáltam, hogy már nincs itt, hogy nem tudhattam mi bántotta ennyire, akárhogy is, de csak szerettem belőle valakit. Szóval ha az én kis töredéknyi, emberi szeretetem nem engedné ezt az embert a pokolra, akkor Isten végtelen szeretete miért tenné? Nem azt mondom, hogy ilyen alapon senki nem jut oda (én azt se tudom létezik-e pokol), de talán csak az a része jut tovább ami képessé vált a szetethetőségre.

Egyszer valamit olvastam a Bibliában, hogy valakit Isten a pokolra küldött, és kérte Istent, hogy figyelmeztethesse az embereket, hogy ők ne kerüljenek oda. Erre mondta Isten, hogy az emberek nem hittek ennek meg annak se, miért pont neki hinnének. Erre mindig kíváncsi voltam hogyan értelmezik a különböző vallások. Mert abban ott eléggé úgy néz ki, hogy van pokol és oda lehet jutni.

" Szóval ha az én kis töredéknyi, emberi szeretetem nem engedné ezt az embert a pokolra, akkor Isten végtelen szeretete miért tenné?"

Pont a szeretete nem engedi, hogy örök életre kínozza, azaz a jelenlétében kellene élni. A nem hívőnek az Istennel való öröklét a pokol, a hívőnek pedig az Isten-nélküliség. Sajnos a nem megtért ember a sátán gyermeke marad, az újjászületett pedig Istené. Mindenki oda megy, akihez tartozik, akit választott, akihez a szíve húzza. Ha Isten nem ezt tenné, az lenne az embertelen kínzás

Kedves kerdezo pontosan ez tortenik amit vazoltal.

Job komyveben van olyan kifejezes a Bibliaban, hogy "halal angyalai", igy tobbes szamban, es raadasul a mondatot is idezem mert fontos a kontextus: "Lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz..."

Itt a sir szo helyen nem a heber 'seol' szerepel ami jelenthet valoban sirhelyet es pokolt is, hanem a 'sahat' ami magyarul a 'sullyed' igebol szarmazik. A bunosok lelke a testuket elhagyva a halal utan nem emelkedik hanem sullyed lefele a Fold ala es a halal angyalai kiserik be a halal kapujan ahonnan senki nem jon vissza.

Ettol valtotta meg Jezus a bunosoket a sajat eletevel.

Meg kell terni es hinni kell az evangeliumban es Jetusban es akkkor ahogy Jezus mondta "aki hisz benne az nem lat halalt.."

Ahány keresztény felekezet szinte annyi magyarázat létezik, hogy mi történik a halál után. A helyzet az, hogy maga a Biblia tűnik kissé ellentmondásosnak, s éppen ezért van annyi különböző magyarázat, mert ugye mindegyik felekezet más-mást tart képletesnek vagy szószerintinek. Nagyon valószínű, hogy a halál után valami olyasmi történik, ami nem érthető meg olyan egyszerűen, ezért tűnik a Biblia ellentmondásosnak.

Az ószövetségi szövegek arról beszélnek, hogy az ember a halál után az alvilágba (héberül seol, görögül hádész) kerül, ahol többnyire alvásszerű állapotban van. De az Ószövetség egyáltalán nem beszél teljes megsemmisülésről, ezt Jehova tanúi, meg a hozzájuk hasonlók találták ki. A halották árnyékként tengődnek az árnyak birodalmában életnek nem nevezhető állapotban, alszanak, olykor felriadnak, egy kicsit kommunikálnak, elkeserednek rab voltukon és alszanak tovább.

Sokan a Prédikátor könyvéből indulnak ki és azt veszik értelmezési alapnak. Noha a Prédikátor nem Isten véleményét mondja a halálról, hanem egyértelműen csak a sajátját. A Prédikátor például a feltámadásban sem hisz, szerinte aki meghalt az egyszer és mindenkorra meg van halva, s ezért nincs értelme semminek, még annak se, hogy valaki jó és erkölcsös életet éljen, s azon kesereg, hogy ez milyen rossz. Akik a Prédikátor könyvét veszik értelmezési alapnak, azok teljesen rossz úton járnak, s alaposan félre értik a mondanivalóját.

Jézus a dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszédében már arról beszél, hogy az alvilágban (hádész) már komoly szenvedés is lehetséges. Jézus halálakor ugye maga is az alvilágba került és hírt vitt a foglyoknak. Aztán ott van Mózes és Illés esete, akikkel Jézus beszélget a szineváltozás hegyén, vagy a Jelenések könyvében nagyon is öntudattal bírnak a meghalt vértanúk és reklamálnak Istennél, Pál is szeretne meghalni, mert akkor Krisztussal lehetne örökre. Szó nincs arról, hogy mindenki teljes és tökéletes halálalvásban lenne.

A halhatatlan lélek tana egyáltalán nem állítja, hogy a lélek mindig öntudattal bír. Amikor öntudatlanul alszunk vagy elájulunk, akkor is van halhatatlan lelkünk, de öntudatunk ugye átmenetileg nincs.

A test és a lélek különválása elvileg lehetséges, erről Pál beszél, de ő maga mondja, hogy tulajdonképpen nem tudja pontosan hogy van.

Azonban tökéletesen igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy a halhatatlan és öntudattal bíró lélek tana valójában teljesen feleslegessé teszi a feltámadást. Minek támadjon fel az, aki amúgy is él?

Nos, a legújabb katolikus teológia szerint ott hibázunk a különféle magyarázatokkal, hogy azt gondoljuk, hogy a másvilágon is ugyanúgy folyik az idő, mint itt. Azt gondoljuk, hogy ott is 2018 június elseje van, holott Isten számára a tegnap és a holnap, a múlt és a jövő már ugyanúgy "megtörtént", ő a mi történelmünket elejétől végig ismeri a legnagyobb részletességgel. Amikor meghalunk s úgymond az utolsó napon feltámadunk, Isten elvihet bennünket bárhova, megmutathatja nekünk a történelem bármelyik részét, akár a halálunk napját is. Tehát nincs is értelme annak, hogy alszok-e vagy sem, hiszen úgy is megtudom, hogy mi történt az "alvásom" idején.

Az utolsó nap és az utolsó ítélet nyilván nem egy 24 órás bírósági eljárást jelent. Az utolsó nap ennek a mostani történelemnek a végét jeleneti, s mindenki feltámad, s mindenki mindenkinek megismeri az egész életét, végig nézheti az egész világ történetét, s maga is részt vesz az ítélethozatalban. Erről ugye Jézus maga beszél Sába királynője kapcsán.

Összefoglalva: A legújabb teológia szerint, nincs értelme a halhatatlan lélek vagy feltámadás vitának, mert az időtlen Isten egészen más.

Tisztelt kérdező. A választ már megkaptad a kérdésedre! Péter válasza volt a témában biblikus, mert amit a lélek halhatatlanságról írt, azt tanítja a Biblia. Nincs olyan!

Azt írja sz72, hogy: "De az Ószövetség egyáltalán nem beszél teljes megsemmisülésről, ezt Jehova tanúi, meg a hozzájuk hasonlók találták ki. A halották árnyékként tengődnek az árnyak birodalmában életnek nem nevezhető állapotban, alszanak, olykor felriadnak, egy kicsit kommunikálnak, elkeserednek rab voltukon és alszanak tovább."

Ezzel szemben a Biblia a halálról, a halottak állapotáról, az emberek reménységéről, stb... ezt írja:

"A Szentírás szerint a halottak „semmit sem tudnak”, és a halál a teljes tétlenség állapota (Pr 9:5, 10; Zs 146:4). Akik meghalnak, „a halál porába” mennek (Zs 22:15), és ’tehetetlenné’ válnak (Pl 2:18; Ézs 26:14). A halálban nem emlegetik Istent, és nem is dicsérik őt (Zs 6:5; Ézs 38:18, 19). Mind a Héber Iratokban, mind a Görög Iratokban a halált az alváshoz hasonlítják, ami egy nagyon helytálló szemléltetés, nem csupán azért, mert a halottak öntudatlanok, hanem azért is, mert a feltámadás által „felébredhetnek” (Zs 13:3; Jn 11:11–14). A feltámasztott Jézusról az olvasható, hogy ő a „zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek” (1Ko 15:20, 21)."

[link]

Itt mindent megtalálsz a témában, nem kisregény hosszú, de beszél a "második halálról", a "jelképes értelemben" vett halálról (amit sokan kevernek össze és szó szerint vesznek, ellentmondásba keveredve ténylegesen csak szó szerint értelmezhető részekkel), a "halál kínjairól", mely Jézust is sújtotta (vajon hogyan?).

"A Prédikátor például a feltámadásban sem hisz, szerinte aki meghalt az egyszer és mindenkorra meg van halva, s ezért nincs értelme semminek, még annak se, hogy valaki jó és erkölcsös életet éljen, s azon kesereg, hogy ez milyen rossz."

T. szp72! Ha a szövegkörnyezetet is figyelembe veszed és nem ragadsz ki részeket, akkor bizony nem lesz ilyen véleményed.

Beszéltél a seolról és a hádeszről, csak az értelmezésükkel van gond. Az emberiség közös sírját jelenti, nem pedig egyetlen sírhelyet vagy sírt (héb.: qeʹver, Bí 16:31; qevú·ráʹ, 1Mó 35:20; gá·dhísʹ, Jób 21:32).

A héber seʼólʹ szó 65-ször fordul elő a maszoréta szövegben. A Károli-fordításban 27-szer „sír”-nak, 21-szer „seol”-nak és 9-szer „pokol”-nak fordítják, a Katolikus fordításban pedig 50-szer „alvilág”-nak, 4-szer „sír”-nak és 2-szer „halál”-nak, illetve más szavakkal is visszaadják. Ezenkívül az Ézsaiás 7:11-ben az eredeti héber szövegben a seʼólʹ szó olvasható, amelyet Aquila, Szümmakhosz és Theodotion az ókori görög nyelvű fordításában „hádesz”-nek fordított, a Douay Versionben pedig „pokol”-nak van fordítva. (Lásd: Rbi8, lábj.; EF, lábj.)

Egyetlen magyar szó sem tudja pontosan visszaadni a héber seʼólʹ szó értelmét. A Collier’s Encyclopedia (1986, 12. köt. 28. o.) a következőt mondja a bibliafordításokban használt „pokol” szóról: „Mivel a seol az ószövetségi időkben csupán a halottak nyugvóhelyére utalt, és nem hordozta magában azt a gondolatot, hogy erkölcsi szempontból meg vannak különböztetve a jók és a rosszak, ezért a »pokol« szó, különösen a ma használatos értelme miatt, nem szerencsés fordítás.” Több nyelven az újabb bibliafordítások betű szerint átírják az eredeti héber szót (RS, AT, ÚV).

A seollal kapcsolatban ezt jegyzi meg az Encyclopædia Britannica (1971, 11. köt. 276. o.): „[Úgy tartották, hogy] a seol valahol a föld »alatt« van . . . Ott a halottak nem éreznek sem fájdalmat, sem örömet. A seolhoz nem társították az igazak megjutalmazásának és a gonoszok megbüntetésének gondolatát. Jók és rosszak, zsarnokok és szentek, királyok és árvák, izraeliták és pogányok egyaránt ott alszanak, anélkül hogy tudnának egymásról.”

Bár a halhatatlan emberi lélekről szóló görög tanítás a későbbi évszázadokban megfertőzte a zsidó vallást, a Biblia azt tanítja, hogy a seol az emberiség közös sírja, ahol a halottak öntudatlan állapotban vannak (Pr 9:4–6, 10). A seolban nyugvók nem dicsérik Istent, és nem is emlegetik (Zs 6:4, 5; Ézs 38:17–19). Ám az nem jelenthető ki, hogy a seol csupán az Istentől való elszakítottság állapotát jelenti. A Szentírás egyáltalán nem támogatja ezt az elképzelést, hiszen úgy fogalmaz, hogy a seol Isten „előtt” van, illetve hogy Isten „ott” van (Pl 15:11; Zs 139:7, 8; Ám 9:1, 2). Ezért Jób, aki szeretett volna megszabadulni a szenvedésétől, azt kérte Istentől imában, hogy hadd menjen a seolba, majd Jehova emlékezzen meg róla, és szólítsa őt, hogy előjöjjön onnan (Jób 14:12–15).

!!!!

Az ihletett írásokban a seolhoz mindig a halál, és nem az élet gondolata társul (1Sá 2:6; 2Sá 22:6; Zs 18:4, 5; 49:7–10, 14, 15; 88:2–6; 89:48; Ézs 28:15–18; vesd még össze a Zs 116:3, 7–10-et a 2Ko 4:13, 14-gyel).

!!!!

A Biblia azt írja a seolról, hogy a ’sötétség országa’ (Jób 10:21), illetve a csendesség helye (Zs 115:17). Ábel volt az első, aki odakerült, és azóta megszámlálhatatlanul sok millió ember került mellé, visszatérve a föld porába.

I. sz. 33 pünkösdjén Péter apostol idézte a Zsoltárok 16:10-et, és Krisztus Jézusra alkalmazta. Amikor Lukács idézte Péter szavait, a görög haiʹdész szót használta, ezzel rámutatva, hogy a seol és a hádesz ugyanarra a helyre, az emberiség közös sírjára utal (Cs 2:25–27, 29–32). Jézus Krisztus ezeréves uralma alatt a seol, azaz a hádesz ki fog ürülni, mivel feltámadnak a benne lévők, majd pedig meg fog semmisülni (Je 20:13, 14).

"Jézus a dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszédében már arról beszél, hogy az alvilágban (hádész) már komoly szenvedés is lehetséges."

Ez megint nem bibliai érv. Ellentmondana azon tekintélyes mennyiségű és egyértelműen szó szerint értendő szövegeknek, melyek szerint a halál ÖNTUDATLAN állapot, ahol SEMMIFÉLE KOMMUNIKÁCIÓ és diskurzus nem létezik, alváshoz hasonlítható Jézus szerint is - de nyilván nem dobogó szívvel, nem élő emberi alvás, hanem Isten előtti reménységben töltött öntudatlan állapot.

Emlékezz, félreérthető fordítások szerint, Jézust is a "halál kínjai" tartották fogva három napig. Ez szerepel az előzőleg megadott linken. De hogy is van ez? Jézust, a tökéletes és bűntelen embert, "kínozták" volna? Nem lehet, hogy ez nem szó szerint értendő, és annak a görög szónak van más jelentése is? De lehet bizony és van is másik jelentése! És ez az, ami a lélek halhatatlanságban hívőket sajnos általában cseppet sem érdekli, hanem az ő hitük szerint értelmeznek mindent, ha kell, szó szerint vesznek jelképes beszédeket, ellentmondásba keveredve más szövegekkel.

Tudom szp72, hogy magad is írtad ezt, vagyis hogy mást-mást tartanak az emberek képletesnek és szó szerintinek. De nem gondolod, hogy ez a Biblia alapján eldönthető? Tán Istennek a zűrzavar lenne a célja, mert hogy azt írod, hogy "kissé ellentmondásosnak tűnik". Én nem hinném - legalábbis az ilyen alaptanításokban nem. Csak éppen nem kéne egy előzetesen a fejekben lévő és axiómaként kezelt, valójában hamis, nem bibliai tanokkal kutatni az igazság után, hanem teljesen tiszta lappal, és tiszta fejjel.

Tehát, ha a Biblia máshol, sok helyen teljesen ellent mond a gazdag és a Lázár sztori lélek halhatatlanságos értelmezésének, akkor valami baj lehet ezzel a "alap keresztény tanításnak" mondott spekulációval.

Fontos kérdés: lehet-e TELJESEN szó szerint venni a gazdag ember és a Lázár történetét, van-e benne valami, ami miatt nem vehető szó szerint és szemléltetésnek kell tekintenünk?! Igen, több minden is arra mutat, hogy semmiképpen sem lehet szó szerint értelmezni és felhasználni pl. a "pokol tüzén" való kínoztatásra.

A Lukács 16:14, 15 rámutat a szemléltetés előzményére, miszerint a pénzszerető farizeusok figyeltek és kajánul mosolyogtak. De Jézus ezt mondta nekik: „Ti azok vagytok, akik igazságosnak jelentitek ki magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri a szíveteket; mert ami az emberek között magasztos, az az Isten szemében utálatosság.”

A gazdag ember „bíborba meg lenvászonba” volt öltözve; ez hasonlított ahhoz a nagyon drága ruházathoz, melyet csak a hercegek, nemesek és papok hordtak (Esz 8:15; 1Mó 41:42; 2Mó 28:4, 5). A hádesz, ahová a gazdag ember került, a halottak közös sírja. A Jelenések 20:14 világossá teszi, hogy a szemléltetésben szereplő hádesz nem lehet a lángoló tűz helye, mivel a vers azt mondja, hogy a halált és a hádeszt „a tűz tavába” vetik. Ebből kifolyólag a gazdag ember halála és az, hogy a hádeszben van, jelképes értelmű. A Szentírás máshol is beszél a jelképes halálról (Lk 9:60; Kol 2:13; 1Ti 5:6). Tehát a tüzes gyötrelmet akkor élte át a gazdag ember, amikor jelképesen halott volt, de tulajdonképpen mint ember még élt. Isten Szava úgy utal a tűzre, mint Isten tüzes ítéletüzeneteire (Jr 5:14; 23:29); arról a munkáról pedig, melyet Isten prófétái végeznek, vagyis hogy kihirdetik Isten ítéleteit, azt mondja, hogy ’kínzás’ azoknak, akik Istennek és a szolgáinak ellenségei (Je 11:7, 10).

A Lázár név a héber Eleázár görögösített formája, és a jelentése az, hogy ’Isten segített’. A kutyák, melyek nyaldosták Lázár fekélyeit, minden valószínűség szerint dögevők voltak, és az utcákon kóboroltak; az emberek tisztátalannak tartották őket. Lázár Ábrahám keblénél volt, ami azt jelenti, hogy kegyelt személy volt. (Vö.: Jn 1:18.) Ez a szókép abból a szokásból származik, hogy étkezésekkor az emberek úgy telepedtek le az asztalhoz, hogy hátra tudtak dőlni egy barátjuk mellére (Jn 13:23–25).

"Jézus halálakor ugye maga is az alvilágba került és hírt vitt a foglyoknak."

Itt is az látszik, hogy mindenáron a halhatatlan lélek, ebben az esetben is ellentmondásos tana befolyásol ezen bibliai rész értelmezésében.

A Biblia azt mondja, hogy Jézus „prédikált a börtönben levő szellemeknek” (1Pét 3:19). Mit jelent ez?

Péter apostol azt írja ezekről a szellemekről, hogy „engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban” (1Pét 3:20). Nyilvánvalóan azokra a szellemteremtményekre utalt, akik úgy döntöttek, hogy Sátánhoz csatlakoznak a lázadásban. Júdás megemlített olyan angyalokat, akik „nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét”, és azt mondta róluk, hogy Isten „örök bilincsekben, sűrű sötétségben tartja fenn [őket] a nagy nap ítéletére” (Júd 6).

Hogyan váltak engedetlenné ezek a szellemteremtmények Noé napjaiban? Ezek a gonosz szellemek emberi testet öltöttek a vízözön előtt. Ez nem volt része Isten velük kapcsolatos szándékának (1Móz 6:2, 4). Továbbá az angyalok természetellenes dolgot tettek, amikor szexuálisan érintkeztek nőkkel. Isten nem arra alkotta a szellemteremtményeket, hogy ilyen kapcsolatot létesítsenek (1Móz 5:2). A meghatározott időben el fogja pusztítani ezeket a gonosz, engedetlen angyalokat. Ahogyan Júdás megjegyzi, jelenleg „sűrű sötétségben” vannak, mintha börtönben lennének.

Mikor és hogyan prédikált Jézus ezeknek a „börtönben levő szellemeknek”? Péter azt írja, hogy ez azután történt, hogy „megeleveníttetett a szellemben” (1Pét 3:18, 19). Figyeld meg, hogy Péter azt mondja, hogy Jézus „prédikált”. A múlt idő azt sejteti, hogy erre a prédikálásra még azelőtt került sor, hogy Péter megírta az első levelét. Tehát úgy tűnik, hogy valamivel azután, hogy Jézus feltámadt, kijelentette a gonosz szellemeknek, hogy milyen büntetés vár rájuk, teljesen jogosan. Ezzel a prédikálással nem adott semmilyen reménységet nekik. Ez egy ítéletüzenet kihirdetése volt (Jón 1:1, 2). Mivel Jézus sohasem ingott meg a hitében és mindhalálig hűséges maradt, majd feltámadt – és ezzel bizonyossá vált, hogy az Ördögnek nincs hatalma felette –, joggal mondhatta ki az ítéletet a gonosz szellemek fölött (Ján 14:30; 16:8–11).