Mi történik az ember lelkével halála után a keresztény tanítás szerint? További kapcsolódó kérdések a kiegészítő részben olvashatók, azokkal teljes e kérdés.

Magam részéről a válaszaim:

Kérdéseim:

1. Akik a halálra támadnak fel, azok nem kapják vissza a megítélt lelküket?

Azt írja a Biblia, hogy meg lesznek ők is ítélve és a külső sötétségbe kerülnek, ahol sírás lesz és fogcsikorgatás.

2. Akik a pokolba jutnak, milyen létformában vannak, visszakapják ők is a lelküket vagy azokét Isten megölheti? Ez utóbbira van utalás a Bibliában, hogy Isten képes a lelket is megölni, és egyedül ő képes erre.

Igen, tényleg azt írja, hogy attól rettegjünk, aki képes még a lelket elpusztítani. De azt nem írja, hogy meg is teszi. Ez az én véleményem. A létforma? Nekem volt már akkora lelki fájdalmam, hogy azt hittem belehalok. Nem kell a szenvedéshez test. Márpedig ott, Isten nélkül nincs semmi jó.

3. A testi halál és a feltámadás közben, amikor a lelket visszaveszi a teremtő, akkor az oké, hogy a test porrá lesz - de a lelkek továbbra is megmaradnak egytől egyig Istennél? A keleti tanok ugye az Istennel egyesülést is tanítják, de ugyanerre nincs utalás a Bibliában. Akkor a lelkek Istennél létét hogyan kell elképzelni?

Mindegyik ott, amit választott magának. A szellemünk, ha már képes érezni, nem egy személytelen erő.

Nagyjából egyetértek az #1 hozzászólóval, azért a kérdésedhez lenne egy kis kiegészítésem.

"visszaveszi a Teremtő, hogy megítélje azt. Azért azt ne feledjük, hogy az ítéletet az Atya teljes mértékben átadta Jézus Krisztusnak"

A Biblia azt is mondja, hogy Jézus által lett teremtve minden, tehát aki teremtőt írt, helyesen tette. Valamint mind a három isteni személy ugyanazon egy Isten része.

"A keleti tanok ugye az Istennel egyesülést is tanítják, de ugyanerre nincs utalás a Bibliában. Akkor a lelkek Istennél létét hogyan kell elképzelni?"

Melyik tan? Valóban van olyan ami azt tanítja, hogy pl. egyesül az univerzummal, de itt teljesen másról van szó. Az ember személyesen lesz jelen Istennél.

az ember teste a halála után porrá válik.

Egyes lelkek itt a földön ragadnak különböző okok miatt (átok, bevégezetlen feladat, egyéb)

a többit elviszi szent mihály a túlvilágra és ott az isteni "ítélőszéke" elé kerül, ahol számot ad élete minden tettéről.

Ha gonosz módon élt a pokolra kerül

Ha próbált jól élni, akkor a tisztító tűzbe kerül ahol megkapja a bűneiért járó büntetést. Ha azt leszenvedte a Mennybe jut ahol Isten, Jézus, Mária, a szentek, az apostolok és az angyalok társaságát élvezheti. Akkor majd nem érez fájdalmat sem éhséget, csak a jót és a boldogságot.

Azok akik nincsenek megkeresztelve vagy úgy hal meg h nem ismerte a kereszténységet a pokoltornácára kerülnek. Ott nem szenvednek, egy amolyan semmilyen állapot, egyszerűen csak várnak a végső ítéletre amikor ők is az isteni ítélőszék elé kerülnek.

Jézus előtt mindenki a pokoltornácára/pokolra került. Jézus mikor felment a mennybe elötte alászállt a poklokra és akiket érdemesnek talált rá azt felvitte a mennybe (illetve megnyitotta a mennyek kapuit).

Szerintem a #3-as válasz egy kicsit kevert értelmezés, de néhány kivételtől eltekintve (például itt ragadt lélek nincs), egy régies keresztény felfogást írt le.

Alapjába véve a leírtak többségével nincs probléma, de ezt már egy picit meghaladta a mai teológia.

Ilyen értelemben már nem tanít a Limbusról, Szent Mihály szerepe is inkább csak legendás részlet.

3-as vagyok

én katolikus vagyok és az általam leírt túl világban hiszek

tisztában vagyok h van több elképzelés is a túlvilágról és hogy a jelenlegi egyházilag is elfogadott elképzelés sem (már) az amit leírtam de nem tudom lehet így van, lehet úgy,

hozzám ez a nézett áll a legközelebb és számomra ez a legelfogadhatóbb :)

A kérdések érthető megváloszolásához vissza kell menni a teremtés történetéhez:

Ter 2:7"7Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé."(Más fordításokban"élő lélekké".)

A fenti leírásban nincs olyasmiről szó,hogy Isten,az Ő halhatatlan lényéból egy részt az emberbe helyezne,csak arról,hogy belélehelt az orrába.

Az emberi lehelet-lehet illatos,vagy szagos-nem különb,mint a belégzett levegő,és az sem tartalmaz-rendszerint-az ember lényéből részecskéket.

Isten lehelete életrekelti az anyagot,de a TEREMTMÉNY HALANDÓ MARAD,az éltető lehelettől.

Halálunk után ítélet alá esünk.(Csendben kérdezem:Életünk melyik pillanatában nincs készen Isten rólunk alkotott ítélete?)Az ítélet lényege,Isten ítéletének megértése a teremtmények részéről.

Isten,a meghalt embernek nem a"lelkét",mint halhatatlan isteni darabot őrzi a feltámadásig,hanem lényét,melyet a feltámadáskor újjáalkot.

Pokol.

Gondold csak meg!

Ha igaz lenne Sátánnak,a kárhozott lelkek örökkévalóságon keresztül való gyötrésének hamistana,és a halhatatlan isteni lélek hamistana,akkor Sátán,a bű,és lázadás ősatyja az örökkévalóságon keresztül élvezhetné kedvenc időtöltését,Isten lénye egy darabja kínzását,hisz a test régen megégett.

A Biblia világosan leírja,hogy Sátán,a halál,a gonoszság a "tűz tavában"örökre megsemmisül.

Ne higyj Sátánnak,a régi kígyónak!A teremtmény,mind halandó!

Kezdődik megint...

"A Biblia világosan leírja,hogy Sátán,a halál,a gonoszság a "tűz tavában"örökre megsemmisül."

Ilyet sehol sem ír a Biblia, csak ti találtátok ki a jehovásokkal kézen fogva.

Helyette az alábbit írja és magyarázza is, mi a tűz tó:

"A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké."

A szenvedés pedig a sátánnak is szenvedés.