Isten miért teremtette meg a bűnt?

"Hamarosan vége lesz ennek, az a nap vészesen közeledik."

Persze-persze, ezt károgjátok már ide s tova kétezer éve. Azóta sem történt semmi sem. Nem unalmas még?

Egyszerűen nem fér a fejembe, miért választ valaki magának egy olyan vallást, amiben az egész hátralévő életét rettegésben kell letöltenie attól félvén, hogy lehet, hogy az éppen aktuális nap lesz az utolsó az életében. Miért jó úgy felkelni reggel, hogy ébredéskor már ott lóg Damoklész kardja a feje felett, hogy lehet, hogy többet már nem fog lefeküdni aludni, többé nem láthatja a családtagjait, barátait, szeretteit, az élete folyamán megteremtett értékeit, többé nem nevethet, nem ehet egy jóízűt. Miért jó ebben a világvége érzésben leélni egy egész életet? Mi vihet rá valakit arra, hogy ezt a csodaszép világot ami körbeveszi, ilyen sötétnek, lehangolónak, borúsnak lássa?

És mindezek ellenére hogyan képes mégis azt híresztelni, hogy az ő vallása a szeretet vallása, az ő istene a szeretet istene?

Mivel nem vagyok varjú, nem tudok károgni.

Persze utánozni esetleg tudnám.

A válaszomat pedig a Kérdezőnek írtam.

#30

"Érthető az érvelésed, de szerintem félreértettél. Nem azt mondtam, hogy "Hazúlról". Otthonról."

Ha elolvasod amit írtam, akkor láthatod, hogy én is azt írtam, hogy otthonról, nem azt, hogy "hazulról".

"Felnövök, és elhagyom az ottonom, mert nem látom tökéletesnek,"

Ácsi-ácsi! Azt írtad, hogy a Paradicsom tökéletes volt, ahogyan Isten megteremtette. Most meg azt írod, azért költözöl el otthonról, mert az nem tökéletes. Tehát ez alapján sem jó a példád, hiszen az általad kiemelt részletében sem felel meg az általad felvázolt analógiának. Így viszont ismét megkérdezem, hogy akkor minek hoztad egyáltalán példaként?

De nézzük egészében is azt, amit írtál:

"Felnövök, és elhagyom az ottonom, mert nem látom tökéletesnek, ám én a tökéletes otthonra vágyom. "Elindulok" a világba, hogy rájöjjek nekem mi hiányzik, mi kell a tökéletes otthonhoz, hol is van ez az otthon, mi is tulajdonképpen ez a bizonyos otthon... Aztán több évtized tapasztalás, alakulás, tündöklés és bukás után (ideális esetben... mert sajons itt veszik el rengeteg ember) megtalálom a válaszaim, meglátom mi a tökéletes otthon. Megalkotom az én otthonom, ami ugyanazt az érzelmi békét hozza magával, amit utoljára gyermekkén érezhettem. Ez a visszatérés amiről beszéltem."

És ez szerinted teljesen rendben is van, ahogyan itt leírtad, és még egyet is értek vele. Csak akkor azt nem értem, hogy tudsz egy olyan istent választani istenednek, aki ezt mélységesen elítéli, sőt mi több, bünteti, ezer és még több generáción keresztül? Hiszen a példád alapján akkor Ádámék is csak azért hagyták el a Paradicsomot, mert már nem érezték tökéletesnek, de arra vágytak, és csak elindultak a világba, hogy ráleljenek arra. Isten pedig ezért halállal büntette őket, sőt, a fiaikat is, meg azok fiait is, meg azok fiainak a fiait is...

Amit viszont az írásod második részében írtál, azzal maximálisan egyet tudok érteni. Bár ateista vagyok, de ha mégis el kéne képzelnem valamiféle istent, akkor valószínűleg ez lenne az egyetlen mód, ami szerint létezhetne. Benned van, meg bennem is, meg a fákban, virágokban, állatokban, a rögekben és sziklákban, a vízben, a levegőben, és minden egyes részecskében, ami csak létezik ebben az univerzumban. Na ja, de ha így lenne, akkor hogyan kellene elképzelni az Özönvizet, a Bábeli tornyot, meg a többi csodás mesét a Bibliából, ki, miért és hogyan okozta azokat?

Szia

Nem Isten teremtette meg a bűnt. Mert mi a BŰN? Minden, ami nincs összhangban Isten személyiségével, irányadó mértékeivel, útjaival és akaratával, tehát ellentétben van ezekkel; bármi, ami tönkreteszi egy személy Istennel ápolt kapcsolatát. Megnyilvánulhat szavakban pl. itt:Jób 2:10; Zs 39:1, tettekben (abban, hogy valaki helytelen tetteket követ el pl. itt:3Mó 20:20; 2Ko 12:21, vagy hogy nem tesz meg valamit, amit meg kellene pl. itt:4Mó 9:13; Jk 4:17, gondolatban vagy szívállapotban (Péld 21:4; vö. még: Ró 3:9–18; 2Péter 2:12–15). Az Istenbe vetett hit hiánya súlyos bűn, amellyel valaki azt mutatja ki, hogy nem bízik Istenben vagy abban a képességében, hogy cselekedni tud. Pál ezt írta erről:Zsidók 3:12, 13, 18, 19.

Akkor honnan a bűn?

A bűn először a szellemi birodalomban jelent meg. A föld és az ember megteremtése előtt Isten értelmes szellemteremtményeket is alkotott — az angyalokat (itt olvashatsz róla:Jób 1:6; 2:1; 38:4–7; Kolossé 1:15–17). Az egyik ilyen angyal túlbecsülte saját szépségét és intelligenciáját. (erről itt olvashatsz: Ezékiel 28:13–15.) Isten azt az utasítást adta Ádámnak és Évának, hogy legyenek gyermekeik, és ebből ez az angyal láthatta, hogy hamarosan az egész föld igazságos emberekkel telik meg, és mind Istent fogják imádni (itt: 1Mózes 1:27, 28). Ez a szellemteremtmény arra vágyott, hogy őt imádják (pl. Máté 4:9, 10). Elidőzött ezen a vágyon, és ez oda vezetett, hogy rossz útra tért (a folyamat leítása:Jakab 1:14, 15).

A lázadó angyal egy kígyón keresztül beszélt Évával, és azt mondta neki, hogy mivel Isten megtiltotta, hogy gyümölcsöt egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról, olyan ismeretet tart vissza, amelynek Éva birtokában kellene lennie (itt ír eről: 1Mózes 3:1–5). Ez a kijelentés utálatos hazugság volt — bűntett. E hazugság állítása által az angyal bűnössé tette magát. Emiatt hívják Ördögnek, azaz rágalmazónak, és Sátánnak, azaz Istennel szembeni ellenszegülőnek : Jelenések 12:9.

#33 Süttürüttü

"Azt írtad, hogy a Paradicsom tökéletes volt, ahogyan Isten megteremtette."

Örülnék, ha idéznél tőlem, mert én ilyet nem írtam. Sem a Paradicsomról nem beszéltem, sem arról, hogy Isten teremtett volna Paradicsomot.

Pont azt mondtam, hogy minden ami megteremtetett megszűnt tökéletesnek lenni, illetve hogy az ember aki kiszakadt az egység állapotából szűntelen keresi a visszatérés útját.

Nem is beszélve arról, hogy azt írtam "Felnövök, és elhagyom az ottonom, mert NEM LÁTOM TÖKÉLETESNEK,"... és nem azt, hogy NEM TÖKÉLETES.

Fontos különbség, valaminek a valódi értéke, és hogy én milyen értéket látok valamiben.

"Csak akkor azt nem értem, hogy tudsz egy olyan istent választani istenednek, aki ezt mélységesen elítéli, sőt mi több, bünteti, ezer és még több generáción keresztül? ... Isten pedig ezért halállal büntette őket, sőt, a fiaikat is, meg azok fiait is, meg azok fiainak a fiait is..."

Mint mondtam, Isten nem individuum, én sem tekinem annak. Épp ezért nem tud semmit sem elítélni, sem büntetni.

Nem is választás kérdése.

Isten a létezés forrása, maga a Lét, a Mindenség. Ebben az Istenben mint ősegységben van benne minden amit látsz, hallasz, vagy amit tudsz, minden megnyílvánult, és minden megnyílvánulatlan.

Épp ezért minden ami létezik Isten része, Isten benne van mindenben, és mindenkiben. Pontosabban fogalmazva Mi alkotjuk Istent úgy, hogy a részei vagyunk, így az alakítás folyamatait is mi visszük véghez.

Olyanná válik a világ számunkra, amilyenné mi tesszük.

A Biblia magyarázására szívesen kitérek privátban ha gondolod. Ez úgy vélem eléggé etérne a kérdező témájától.

"A bűn lehetősége hozzátartozik a törvényhez és a szabad akarathoz. Ha van törvény, akkor van bűn is. "

Ha Isten eleve nem teremt rosszat, nem kéne törvény sem.

"eleve nem teremt rosszat, nem kéne törvény "

és ha a nagynénémnek kerekei lennének gurulna

"és ha a nagynénémnek kerekei lennének gurulna"

Nyilván, csak gondolom sem neked, sem a nagynénédnek nincs hatalma ilyen metamorfózishoz...

Ellenben ha a keresztény isten létezik, neki elvileg megvan a hatalma hogy mindent úgy alkosson meg, hogy az szép és jó legyen, valamiért mégsem így tett. Sőt, olyannyira elszúrta az egészet hogy külön törvényeket kellett létrehoznia a saját hibái korrigálására...