Isten miért teremtette meg a bűnt?

#11

"Te nem akartál, vagy akarsz majd elköltözni otthonról, saját, önálló életet kezdeni?"

Dehogynem. De nem azért akarok elköltözni otthonról, ahol minden tökéletes, hogy egy csomó viszontagság után vissza akarjak költözni ugyanabba a tökéletességbe. Vagy te igen? :) Ugye hogy te sem ezért akartál elköltözni otthonról. Viszont ha így van, akkor miért hoztad fel ezt példának, mikor nem is illik ide, nincs semmi köze a tárgyalt témához?

(Mellesleg, a szülői házban sem mindig minden tökéletes mindenkinek, sőt, mondhatnánk nem is nagyon létezik olyan ember, akinek minden tökéletes lenne az életében addig a pontig, amíg el nem költözik otthonról, tehát már eleve itt elbukott az általad felhozott példa.)

#16

"Soha semmi nem jó igazán."

És ez szerinted az emberek hibája, vagy a teremtőé, aki úgy teremtette meg az embert és környezetét, hogy abban neki soha semmi ne legyen jó igazán?

"De ez az egész olyan bennső program, amire tudatosan nem figyelünk. Mint a légzés vagy a pislogás."

És ezt szerinted ki programozta belénk, ha nem Isten?

#19

"Pont erről van szó. A teremtett világban nincs tökéletesség, nem is lehet."

Ezzel a kijelentéssel pedig kvázi pont azt szögezted le Te is, hogy Isten nem képes arra, hogy tökéletes világot teremtsen a teremtményei számára.

Isten nem a bűnt, hanem szabad akarattal rendelkező szellemi lényeket (embereket) teremtett. Ha nem szabad akarattal teremtette volna, akkor bábukat teremtett volna, akiket dróton rángathatna. :)

#20 a kérdésed nem költői, a válasz pedig egyszerű, ide idézem egy könyvből:

"Isten szabadon, mindenkitől függetlenül teremtett meg téged. De mivel saját boldogságára teremtett, ezt már csak a te beleegyezéseddel érhette el. Igen. Szeretni csak szabad döntés alapján lehet!

Két lény között a boldogság – és ez Isten és szellemi teremtményeire is áll – a különbözőségek dinamikus harmóniája. Ez áll természetesen két szellemi teremtmény kapcsolatára is.

Azokat a szellemi lényeket, akik igent mondtak az Isten által felkínált boldogság befogadására, angyaloknak nevezitek. Akik pedig nem-et mondtak erre, azok a bukott angyalok.

A bukott angyalok közül azok, akik megátalkodtak a nem-et mondásukban, ördögöknek nevezitek.

Ezek vezérét és természetesen csapatát is láttam lehullani az égből (Lukács 10:18). Miután azok számára, akik a nem-et mondó döntésüket megbánták, lehetővé vált a földi élet megteremtése után az, hogy valós bűnbánatuk igazolása jeléül vállalják azt, hogy a Földön visszaszeressenek Engem, Jézust, aki minden rászorulóban ott vagyok (Máté 25:42-46)!

Az eredeti bűn tehát, amelyet Ádám és Éva bűne szimbolizál – az önzés és a felelősség áthárítás –, valójában a ti személyes bűnötök! Olyan Isten nincs, aki más bűnéért bárkit is, s főleg szent Fiát vonná felelősségre!

Aki ezt nem fogadja el, az ugyancsak nem meri használni az Istentől kapott értelmét! Aki ezt nem fogadja el, az Istent még egy átlagembernél is gonoszabbnak gondolja!

Tehát azok, akik a megtérés, tehát a gondolkodás-átalakítás szándékával születnek a Földre – vagyis vágykeresztséggel –, lehetőséget kapnak arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek.

A mennyek országába csak azok juthatnak, akik újjászülettek! (János 3:3)! Mindaddig újra kell születnetek, amíg újjá nem születtek! Ez alól kivétel nincsen! Veletek és értetek mindent, de helyettetek semmit!

Ne áltassátok magatokat!

A szeretetnek igazságban, az igazságnak szeretetben kell megnyilvánulnia ahhoz, hogy Isten Lelke által új szellemi lények legyetek! Nem elég hát az, hogy valaki kijelenti: „Jézus! Elfogadlak megszabadítómnak!” Ezt igazolni is kell! Nem elég Engem, Jézust elfogadni igazságnak és életnek! Valójában csak az fogad el Engem, aki ÚTNAK, IGAZSÁGNAK ÉS ÉLETNEK fogad el! Az UTAT nem lehet elsíbolni!

A soha senkinek nem ártani, a mindig mindenkinek megbocsátani és a lehetőség szerint másokat szolgáló szeretettel segíteni, nem maradhat ki azok életéből, akik valóban újjászülettek! "

Jézus; A HANG - könyv 4505

"Isten nem a bűnt, hanem szabad akarattal rendelkező szellemi lényeket (embereket) teremtett. Ha nem szabad akarattal teremtette volna, akkor bábukat teremtett volna, akiket dróton rángathatna. :)"

Hogy Isten nem teremt se bűnt, se bűnre való hajlamot, attól még a szabad akarat nem csorbult volna.

Sarkított példa, de mondjuk hogy teremtőként én alkotok neked mindenféle lényt akikből háziállatot választhatsz.

Első eset: teremtek kutyát, macskát, nyulat, lovat, papagájt, disznót, kecskét. Szabad akaratodból bármelyiket választhatod, de mindenképpen jó életed lesz, mert én egy szerető isten vagyok, és csak jót akarok neked.

Második eset: teremtek kutyát, macskát, viperát, darazsat, medvét és piócát.

Ugyan azt mondom hogy szabad akarattal teremtettelek, de ha nem azt választod, amit én akarok, megbüntetlek. Emellett a választások egy része kifejezetten veszélyes is rád nézve, de ha emiatt bajod esik, azért is csak téged foglak megbüntetni!

Na, az első opció lenne egy jóságos és szerető isten. A második opciót inkább nem jellemezném, de ilyen a keresztény isten.

#22

"Isten nem a bűnt, hanem szabad akarattal rendelkező szellemi lényeket (embereket) teremtett. Ha nem szabad akarattal teremtette volna, akkor bábukat teremtett volna, akiket dróton rángathatna. "

Tehát akkor szerinted Isten csak olyan világot képes teremteni, amelynek a bűn is a részét képezi? Hiszen az ember csak az Isten által teremtett lehetőségek közül tud választani, ebben gondolom egyetértünk. Viszont ha az ember képes arra, hogy a bűnt válassza, akkor az előző mondatból következik, hogy a bűnt is Isten teremtette meg. Hiszen ha nem ő tette volna, akkor az ember nem tudná a bűnt választani. De mivel az ember választhatja a bűnt, ez azt jelenti, hogy a bűnt is Isten teremtette meg. Jelezd kérlek, ha valamivel nem értesz egyet ebben a gondolatmenetben.

Ergo, Isten szándékosan nem teremtett bűn nélküli világot. De vajon miért nem? Szándékosan teremtette meg a bűnt szerinted, hogy a teremtményei kedvükre bűnözhessenek ha akarnak, vagy inkább képtelen volt bűn nélküli világot létrehozni? Melyik verzió a valószínűbb szerinted?

"Szeretni csak szabad döntés alapján lehet!"

Ezt azonnal cáfolni tudom, ez a kijelentés nem takarja a valóságot. Ha voltál már valaha is szerelmes életedben, akkor te is nagyon jól tudod, hogy az nem döntés kérdése, hogy valakibe beleszeretünk-e vagy sem. Az csak úgy jön magától, semmi szándékosság vagy döntés nincs a dolog mögött.

"Tehát azok, akik a megtérés, tehát a gondolkodás-átalakítás szándékával születnek a Földre – vagyis vágykeresztséggel –, lehetőséget kapnak arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek."

Tehát azok, akik nem a "gondolkodás-átalakítás" szándékával (jelentsen ez bármit is) születnek a Földre, azok nem kapnak lehetőséget arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek? Ha így van (nyilván így gondolod, ezért emelted ki azokat, akik a "gondolkodás-átalakítás" szándékával születnek a Földre), akkor miért engedélyezi Isten olyan emberek megszületését, akik nem a "gondolkodás-átalakítás" szándékával születnek a Földre? Miért engedélyezné Isten olyan emberek megszületését, akiknek eleve semmi esélyük arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek? Ez szerinted igazságos dolog Isten részéről velük szemben?

"Isten nem a bűnt, hanem szabad akarattal rendelkező szellemi lényeket (embereket) teremtett. Ha nem szabad akarattal teremtette volna, akkor bábukat teremtett volna, akiket dróton rángathatna. :)"

Még visszatérve erre a kijelentésre, a Bibliában, főleg az Ószövetségben bizony elég gyakran dróton rángatta az embereket, fittyet hányva arra, hogy azok mit akarnak vagy mit nem. Ergo Istennek tökmindegy, hogy van-e az embereknek szabad akarata, ha ő rángatni akarja az embereket amerre neki tetszik, akkor megteszi, akár van szabad akarata a teremtményeinek, akár nem. Ennek fényében én inkább óvatosabban bánnék az ilyen és hasonló kijelentésekkel, mint amit idéztem tőled.

Ez ugyan olyan paradoxon, mint az amikor megkérdezik, hogy Isten tud-e olyan követ létre hozni amit nem bír el.

Sajnos ezek a kérdések azért születnek, mert akik ezt állítják, nem szeretnék elismerni a helytelenséget, a bűnös életünket, és valakire rá akarják húzni a "vizes lepedőt"

Sátán ugyan ezt tette annak idején.

"Sajnos ezek a kérdések azért születnek, mert akik ezt állítják, nem szeretnék elismerni a helytelenséget, a bűnös életünket, és valakire rá akarják húzni a "vizes lepedőt" "

Magyarázd el, kérlek, miért csak az a bűnös aki a rosszat választja, az miért nem aki eleve megteremtette a rosszat?

Jézus halála, nem egyből lép érvénybe.

Ahhoz, hogy ez az idő eljöjjön, Isten adott kellő lehetőséget Sátánnak is, és az embernek bebizonyítani, hogy Isten vezetése valóban rossz-e, és Isten hazug, és valóban megfoszt minden jótól,

valamint az az állítás is megdőlt, hogy Sátán minden embert eltud téríteni, fordítani Istentől.

ezért engedett ennyi időt, hogy sok mindent kipróbáljanak, nehogy azzal vádolják Istent, nem adott nekik elég időt, és lehetőséget a bizonyításra Ellene.

Hamarosan vége lesz ennek, az a nap vészesen közeledik.

"Az eredeti bűn tehát, amelyet Ádám és Éva bűne szimbolizál – az önzés és a felelősség áthárítás –, valójában a ti személyes bűnötök!"

Ezzel még egyet is értek. Nagyon sok rossz származik ezekből a bűnökből, de nem minden rossz ezekből, illetve más emberi bűnökből származik. Nem minden rosszért felelős az ember!

#25 Kedves Süttürüttü!

"Dehogynem. De nem azért akarok elköltözni otthonról, ahol minden tökéletes, hogy egy csomó viszontagság után vissza akarjak költözni ugyanabba a tökéletességbe. Vagy te igen? :) Ugye hogy te sem ezért akartál elköltözni otthonról. Viszont ha így van, akkor miért hoztad fel ezt példának, mikor nem is illik ide, nincs semmi köze a tárgyalt témához?"

Érthető az érvelésed, de szerintem félreértettél. Nem azt mondtam, hogy "Hazúlról". Otthonról.

És mint tudjuk az "otthon" mint fogalom igen képlékeny materiális határokkal rendelkezik.

A szellemi értelemben vett otthon pedig az emberek megvalósítani vágyott álma.

Felnövök, és elhagyom az ottonom, mert nem látom tökéletesnek, ám én a tökéletes otthonra vágyom. "Elindulok" a világba, hogy rájöjjek nekem mi hiányzik, mi kell a tökéletes otthonhoz, hol is van ez az otthon, mi is tulajdonképpen ez a bizonyos otthon... Aztán több évtized tapasztalás, alakulás, tündöklés és bukás után (ideális esetben... mert sajons itt veszik el rengeteg ember) megtalálom a válaszaim, meglátom mi a tökéletes otthon. Megalkotom az én otthonom, ami ugyanazt az érzelmi békét hozza magával, amit utoljára gyermekkén érezhettem. Ez a visszatérés amiről beszéltem.

A béke, és biztonságérzet az ami többek közt az otthont alkotja. Ez az amibe "vissza akar költözni" a felnőtté vált ember.

"És ez szerinted az emberek hibája, vagy a teremtőé, aki úgy teremtette meg az embert és környezetét, hogy abban neki soha semmi ne legyen jó igazán?"

"És ezt szerinted ki programozta belénk, ha nem Isten?"

" Ezzel a kijelentéssel pedig kvázi pont azt szögezted le Te is, hogy Isten nem képes arra, hogy tökéletes világot teremtsen a teremtményei számára."

Elsősorban leszögezném, hogy a rajtunk kívül álló Isten, aki külön individuum, sajnos a mai deszakralizálódott ember kreálmánya. Ez a kiszaladás-visszatérés ciklusának az a stádiuma, mikor a legmeszebb vagyunk az eredetünktől. Olyan messze, hogy még azt is elfelejtjük, hogy egyek vagyunk Istennel.

Maga Jézus sem mondott mást, mint hogy ő, és a tanítványai, és mások, még az állatok, növények, minde teremtett dolog egy Istennel. Mindenben ott van Isten, és minden ott van Istenben.

Mi magunk egyenként is egyek vagyunk istennel, épp ezért soha senki mást nem hibáztathatunk a ballépésekért, csak önmagunk.

De ez így van rendjén, mert a teremtett világ szerves részei a ballépések. Meg kell értenünk, hogy minden "rossz" megtanít nekünk valamit, és csak a "rossz" jelenléte segíthet a világot "jobbá" tenni.

Mindennek megvan az oka. Rajtunk áll, hogy meglátjuk-e.