Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy választanod kell a hited ( legalábbis látszólagos ) megtagadása és a halál közt, melyiket választod?

Két dolgot szeretnék hozzáfűzni a kérdéshez, melyeket nem árt tudni:

- A Korán két helyen is (2:256, 18:29) tiltja a hit erőszakos terjesztését, mivel a kényszerből jött hit, nem igazi hit. Így aki az iszlámot követi sosem kényszeríthet senkit sem, hogy vegye fel az iszlámot. Márcsak ezért sem lehetnek hithű muszlimok a terroristák (arról meg nem is beszélve, hogy 95%-ban muszlimokat gyilkolnak meg).

- Másrészt meg ebben az esetben egy muszlimnak kötelessége lenne megtagadnia a hitét.

Ez furcsán hangozhat, de ennek az a magyarázata, hogy az iszlám vallás az életet annyira szentnek és értékesnek tartja, hogy kifejezetten tiltja, hogy valaki életét adja (még akkor is, ha a hitéről van szó). Az iszlámban az élet érdekében bármely más törvényt fel lehet rúgni. (Ez mégegy ok arra, hogy tudjuk mennyire összeegyeztethetetlenek az iszlámmal az öngyilkos merénylők)

Szerintem,akinek van hite,az csak a hitét választhatja.

Természetesen nem szabad összekeverni a "dogmát",a "hittel",hisz az előbbi,nem a sajátja az egyénnek,hanem régebbi időben élt egy,vagy több egyén rendszerbe foglalt hite.Ennek szajkózása,sosem lehet az egyén hite.

Nos,ezekért a dogmákért már kevesebben adnák életüket,mivel felvett állarcok.

Mindenki meghal egyezer.

Viszont, ha a hitem képmutató és nem értékelem azt az áldozatot amit Jézus hozott értem akkor nem számíthatok üdvösségre.

Ha nem tartok ki mellette tűzön, vízen át akár az életem árán is.

SEMMI KÉPPEN NEM ÖNGYILKOSSÁGRÓL VAN SZÓ!

És, ha netalán mégis életben hagynának kinek lenne szüksége egy olyan emberre aki hol ide, hol oda hajlik. Attól függően mi kedvez neki.

Szerintetek meg lehet bizni egy ilyen emberben? Kötve hiszem.

Milyen háborúk lettek volna azok ahol a katonák oda állnak ahol nekik jó?

Mint pl. a Némaság c. regényben?

Nehéz kérdés. Pláne, mint ahogy ott, ha nem is csak a saját életeddel zsarolnak, hanem másokéval. Hogy megölnek 5-10-20 másik embert, ha nem tagadod meg.

Persze, innen a fotelból azt mondom, hogy dehogy tagadom meg, inkább meghalok Krisztusért, de más, ha az ember tényleg ott van.

"Természetesen nem szabad összekeverni a "dogmát",a "hittel",hisz az előbbi,nem a sajátja az egyénnek,hanem régebbi időben élt egy,vagy több egyén rendszerbe foglalt hite.Ennek szajkózása,sosem lehet az egyén hite."

Én pl. a Szeplőtlen Fogantatás dogmáját sem tagadnám meg. Mert az is az én hitem, és az Anyaszentegyházé, ahová tartozom. Számos katolikus vértanú volt, aki azért halt meg, mert nem tagadták meg a pápát. Ami látszólag egy "dogma", legalább is a protestánsok szerint, mégis az egyén hite, mivel egyet jelent az egyházzal és a pápával való hit és szeretet egységével.

Én Istenhívőnek tartom magam s ezt nem is részletezném tovább. Az őskeresztények akik még ismerték Krisztust vagy az ő apáik nagyapáik hallgatták és elmondták a tanításait az arénában térden,megdicsőült arccal fogadták a halált.

Ma azért 2000 év távlatából sokat változott a hit. Jó lenne belelátni egy egyházfi lelkébe hogy ő aki abból él mit választana.

Vicces, mikor egy agyatlan lebirkáz valakit, és nem fogja fel, hogy így is, úgy is meg fog ő maga is halni.

Mivel én élek és a testem halála után is élni fogok, ezért számomra teljesen mindegy mikor történik a test halála. Istent ismerem, mellette ezerszer jobb, mint ebben a világban. Legalább hamarabb hazamennék.