Mit jelent pontosan a szülők megtagadása? Csak az számít annak, ami tettekben is megnyilvánul, vagy a gondolatok, érzelmek is?

(Máté 10:37) 37 Aki jobban vonzódik apjához vagy anyjához, mint énhozzám, nem méltó hozzám; és aki jobban vonzódik fiához vagy leányához, mint énhozzám, nem méltó hozzám.

Vegyük azt is figyelembe, hogy Jézus szerint egy tanítványnak „még a saját lelkét” vagy életét is gyűlölnie kell. Ezen Jézus megint csak azt érti, hogy az igazi tanítványnak még a saját életénél is jobban kell szeretnie őt. Jézus ezzel hangsúlyozza ki, hogy az ő tanítványává lenni súlyos felelősséget jelent. Ez nem olyan valami, amire gondos mérlegelés nélkül lehet vállalkozni.

Nem itt nem a szülök a rokonok megtagadásáról beszél.

Mert akkor ellent mondana a további verseknek amit Pál írt, hogy a ki a családjáról gondot nem visel a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

A Bibliában a „gyűlöl” szó azt is jelentheti, hogy valaki kevésbé szeret egy személyt vagy egy tárgyat (1Móz 29:30, 31). A keresztények abban az értelemben ’gyűlölik’ a rokonaikat, hogy kevésbé szeretik őket, mint Jézust (Máté 10:37).

Jézus nyilvánvalóan nem azt értette ezen, hogy a követőinek szó szerint kell gyűlölniük családjuk tagjait, hiszen azt parancsolta az embereknek, hogy még ellenségeiket is szeressék (Máté 5:44). Jézus itt inkább arra gondolt, hogy követőinek kevésbé kell szeretniük a családtagokat, mint Istent. (Vö. Máté 6:24.)

"Csak az számít annak, ami tettekben is megnyilvánul, vagy a gondolatok, érzelmek is?"

A gondolatok is számítanak. Tegyük fel hogy valaki mondjuk szívesen jól megverne valakit mert nagyon haragszik rá. Ez azt jelenti hogy ha lenne alkalma akkor meg is tenné. A szándéka tehát semmivel se jobb mint annak a másik embernek akinek a lehetősége is megvan és valóban össze is ver egy másik embert. Isten szemében a gondolatban elkövetett bűnök ugyanolyan súlyosak lehetnek mint azok amiket valóban elkövetett valaki.

Gondolj csak bele, ha valaki mondjuk gyilkosságra készül, de egy külső körülmény megakadályozza, akkor az nem az ő érdeme hogy nem követte el a tettét, tehát ugyanúgy vétkes mintha el is követte volna.

"Ezeknek a fényében akkor hogy helyes viszonyulni egy velejéig gonosz szülőhöz? (Hál' Istennek ez csak egy elképzelt helyzet.) "

Imádkozni kell érte és meg kell neki bocsájtani a gonoszságait.

"Miért vonatkozik más szabály a szüleinkhez való viszonyulásra, mint a többi emberhez való viszonyulásra?"

Mert a szülők feladata a gyerekek felnevelése és ezért fontos hogy a gyerekek tiszteljék őket. Ha nem tisztelik a szüleiket akkor ki tanítaná őket? A legrosszabb szülőket is lehet valamiért tisztelni. Ha másért nem akkor azért mert tőle kapta a gyerek a testi és valamennyire talán a szellemi adottságait is. A szülők és a gyerek között lelki kötelék és testi hasonlóság van, ezért aki a saját szüleit megtagadja az egy kicsit saját magát tagadja meg.

Ráadásul a legtöbb szülőnek nagyon nagy fájdalmat okoz az ha a gyerek megtagadja őt, már csak ezért se szabad ilyet tenni. Isten által adott nagyon fontos erény az engedelmesség, ennek ellentéte a lázadás.