Hogy lehet szeretni a gyilkosokat?

"Ne gyűlöld a bűnt se! Csak ne csináld!"

Mert ha más csinálja, akkor el lehet nézni?

"Mert ha más csinálja, akkor el lehet nézni?"

Nem kell elnézni, de gyűlölni sem kell. Minden gyűlölettel csak magadnak ártasz.

A megtért ember a Biblia szerint így tud nyilatkozni: "Élek többé nem én hanem él bennem a Krisztus..."

Tehát a szeretetet a BŰNÖS iránt a benned elő Krisztus által leszel képes megélni. MAGADTÓL SOHA! Ne is várd el!

"Nem kell elnézni, de gyűlölni sem kell. Minden gyűlölettel csak magadnak ártasz."

Ha gyűlölöm a bűnt, akkor azon vagyok, hogy kerüljem és eltávozzak tőle. Itt hol az ártalom?

Valóban az egyik legnehezebb dolog a bűnt és az embert szétválasztani. De gondolj arra, hogy a gyilkost is anya szülte és Isten kész neki megbocsájtani. Amíg él, addig megváltozhat.

A szeretet parancsát egyébként érdemes a saját környezetünkben elkezdeni és gyakorolni. Kissé hülyén is veszi ki magát, hogy ha nagyban előadást tartok, hogy a bűnösöket mennyire szeretem, a saját anyósomat (anyámat, testvéremet stb.) meg szidom, mint a répát. Ez nem kevésbé könnyebb feladat...

"Itt hol az ártalom?"

Pontosítok: önmagadban gyűlölheted a bűnt, de ha enélkül is kerülni tudod, az még jobb. Más bűnével viszont ne foglalkozz! A bűnös emberhez lehet szeretettel fordulni (megint hangsúlyozom, ez itt nem érzelmet jelent!), de a bűnével nem neked kell foglalkoznod. Ha meg a bűnt úgy általában próbálod gyűlölni, az nem vezet sok jóra. Nem nagyon lehet ugyanis elválasztani az embert és a bűnt, érzelmileg legalábbis. Bizonyos bűnökkel kapcsolatban úgyis haragot és gyűlöletet fogsz érezni, ezt elfedni ezzel a "bűnt gyűlölöm, de a bűnöst szeretem" frázissal csak képmutatáshoz vagy a kérdező által felvetett problémához vezet.

"Ha érzelem nélküli szeretetet próbálok mutatni, akkor viszont elárulnak a nonaverbális jelek."

Ez így van, az érzelmeidnek úgysem tudsz parancsolni, csak az akaratodnak. De miért is kellene? Nem akarod megbántani a gyilkos érzékeny kis lelkivilágát? Vagy mert egy kereszténynek nem illik haragot és gyűlöletet mutatnia? Jobb, ha képmutató módon elnyomja, és csak magában fortyog? Isten úgyis látja a lelkeket...

"De ez csak akkor igaz, ha az a valaki úgy beszél erről, mintha teljesen természetes lett volna, hogy ő ezt megteheti és megtette."

Igen, és az ilyennel szerinted mit kellene tenni? A kereszténység talán legvitathatóbb és legkönnyebben félreérthető tanítása a "szeresd az ellenségedet". Az már nincs ugyanis konkrétan meghatározva, hogy ez a gyakorlatban mit jelent. Az nyilván lehetlen lenne, hogy szeretetet ÉREZZÜNK iránta. Akkor viszont azt kell eldönteni, hogy mi az a helyes mód, ahogyan szeretetet GYAKOROLHATUNK iránta. Egy megátalkodott, bűnét nem bánó gyilkos felé mégis hogyan gyakoroljunk szeretetet? Én őszintén szólva nem tudom a választ. Kíváncsi lennék, van-e valakinek valami jó ötlete... Annyiban vagyok biztos, hogy nem úgy, hogy erkölcsileg felmentjük, elengedjük vagy enyhítjük a neki járó büntetést, és nem is úgy, hogy "kedvesen" bánunk vele. Ezzel csak megerősítenénk a bűnében.

"Sajnos be kell lássam, hogy nekem ez nem fog menni magamtól, olyan mint ha egy tüske lenne bennem, amit irritál a gyilkosság és olyankor üvölteni tudnék szeretet helyett."

Ez annyit jelent, hogy helyén van az erkölcsi érzéked, és emellett bizonyos dolgokra hevesen, szenvedélyes érzelmekkel reagálsz. Ez egy adottság. Én pl. semmire sem tudok szenvedélyesen reagálni. Mindenkinek az adottságaiból kell a lehető legjobbat kihozni.

Szia

Vegyél példát Krisztusról: őt emberek ölték meg, mégis meghalt az emberiségért, még azért a gyilkosért is, akit te esetleg gyűlölsz...lehet holnap megtér, és Krisztus követőjévé válik.

Minden a gondolkodásunkon és hozzáállásunkon múlik, na és az Istentől szerzett ismeretünkön.

Nézd hogyan űzte ki a gyűlöletet a szívükből az Istenről szerzett ismeret. Két élet két tapasztalat.

[link]

Mikor győzedelmeskedik a szeretet a gyűlölet felett?

[link]

Tegnap még ellenségek, ma már jó barátok