Protestáns vagyok, de azon belül mi?
Sziasztok!
Szóval az a helyzet hogy tudom magamról, vagyis arról amit hiszek, hogy az protestáns hit, de azt is tudom, hogy azon belül is vannak ágak, és nem tudom az én hitem pontosan melyik ágat takarja.
Szóval én abban hiszek, hogy nem kellenek se a templomok, se a misék, se a papok ahhoz, hogy valaki szólhasson Istenhez. Tehát hogy elég vagyok én is, nem kell közvetítő, ha beszélni akarok hozzá, akkor megteszem és ő meghallgat.
Hogy nevezik ezt a hitet?
Valahogy úgy érzem nem érzik át páran hogy mi volt a kérdésem lényege. Szóval nem azt kértem hogy kioktassanak és azt mondják hogy amiben én hiszek az hülyeség, mert nem létezik vagy mert én egyfajta "hippi" vagyok. A hétköznapokban sokszor így is kapok minden rosszat, hogy egyáltalán hiszek Istenben, szóval merésznek tartom azt, hogy egy hívő (!) valaki elég bátor azért lenézni, mert én úgy hiszek Istenben, ahogy. Azért keresztény embertől ennél több empátiát leehet(ne) várni.
Természetesen akik normálisan válaszoltak azoknak köszönöm hogy időt szakítottak a kérdésemre, elgondolkozok azon hogy lehet tényleg nem pontosítottam eléggé, de az az egy-két ember akik kényszert éreztek mindenképp a rosszmájú megjegyzéseikre, azok nyugodtan menjenek tovább, ugyanis egyáltalán nem az érdekel, hogy mi a véleményed a hitemről.
Köszönöm.
Gondolom ez a kritika nekem szól, mert én használtam a hippi szót néhány meg nem nevezett neoprotestánsra.
Egyébként nem kioktatásnak szántam, ha annak vetted elnézést. Pusztán szerettem volna szemléltetni (Bibliai példákkal), hogy a közösség mellőzése egy protestáns felekezet keretei közé sem fér be.
Ez az, amikor azt mondják sokak, hogy "hiszek én, de a magam módján". Tehát lehet hisznek valami istenben, de az láthatóan nem Krisztus, vagy a Szentírásban megismert Isten.
Ha tetszik a válaszom, ha nem.
Egyébként katolikusnak keresztelt emberek közt is sok "maga módján hívő, keresztény" ember van. Ez még nem tesz senkit se protestánssá.
És nem vagyok megkeresztelve, édesanyám katolikus, édesapán ateista, az én hitemet pedig sokáig és nehezen tudtam megtalálni, de végre megvan, és ez a lényeg.
Hogy pontosabban beleártsam magamat, azt mondanám hogy a templomot, mint valamit, ami segít Istenhez közelebb kerülni, azt eltudom fogadni, de nem adok nagyobb jelentőséget a freskóknak és a díszeknek. Néha még be is ülök egy-egy templomba amikor csend és nyugalom van, tehát amikor éppen nincsen mise/istentisztelet.
A misét is úgy tudnám elfogadni, mint egy segítséget, ami szintén közelebb juttat az Úrhoz, de egyáltalán nem tudom áterezni a Jézus teste és vére "dolgot".
A papokkal, mint közvetítőkkel pedig egyáltalán nem vagyok kibékülve, meggyőződésem hogy nem kell még egy adó köztem és Isten között. Talán ha azt mondanám, hogy ők azok, akikkel könnyebb végig menni az úton Isten felé, akkor az úgy rendben van.
Remélem így már pontosabb, ha kell még valami akkor mondjátok.
Ha nem zavar, hogy újfent válaszolok, akkor leírom meglátásomat.
Sajnos édesanyád ezek szerint megtagadta házassákötésekor tett fogadalmát (ha volt házasság, ha nem, akkor mintha semmit sem írtam volna), hogy téged nem csak megkereszteltet, de istenhitre is nevel.
Ha még élnek a nagyszülők, akkor érdemes kicsit náluk érdekődni, hogy megtaláld gyökereidet.
"azt mondanám hogy a templomot, mint valamit, ami segít Istenhez közelebb kerülni, azt eltudom fogadni"
Nem az épület segít, hanem a közösség.
"de nem adok nagyobb jelentőséget a freskóknak és a díszeknek"
Nem is kell. Ezek csak díszek, amik szebbé teszik lelki otthonunkat a templomot. Régebben volt nagyobb jelentősége, amikor az egyszerű emberek ezeken át ismerhettek meg fontos bibliai eseményeket. Ma az írás olvasás természetes mindenkinek, nem mindig volt így.
"de egyáltalán nem tudom áterezni a Jézus teste és vére "dolgot"."
Ez monjuk probléma. Ha nem gond, idéznék a Szentírásból.
"Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«
Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?« Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.«"
"A papokkal, mint közvetítőkkel pedig egyáltalán nem vagyok kibékülve, meggyőződésem hogy nem kell még egy adó köztem és Isten között."
A papok nem közvetítő szerepet töltenek be, hanem tanítanak az igaz hitre és bemutatják a legszentebb áldozatot (Eukarisztia/úrvacsora). Az első keresztények sem vetették meg az apostolokat, vagy az általuk kinevezett előjárókat, hanem örömmel fogadták őket és hallgatták tanításukat.
Ez így nem meríti ki a különbséget a protestáns felekezetek között. Ha nem jársz közösségbe, akkor egy felekezet nélküli, bár valóban protestáns keresztyén vagy.
Amiket elmondtál nagyjából mindegyikre igaz lehet. Ami a KÜLÖNBSÉGET adja:
-Evangélikus: őket nem zavarják a díszek és festmények, bár nem olyan díszesek mint a katolikusok. Hiszik azt is, hogy a kenyérben és a borban Krisztus valóságosan jelen van az Úrvacsoránál.
-Református: semmi festmény / szobor; az Úrvacsora lelkileg visz közel Jézushoz de a kenyér az kenyér, a bor az bor marad.
-Baptista: hasonló mijt a református, csak felnőtt korban keresztelkednek, nem csecsemőkorban.
-Hit gyülekezete: Nagyobb hangsúlyt fektetnek arra hogy a zsidók a kiválasztott nép; illetve van egy kis pünkösdies beütés, azaz a Szentlélek erejét rettentő fontosnak tartják, például hogy idegen nyelveken szólaltasson meg téged vagy gyógyításokban, ilyesmi. (Bár ezt a pünkösdies vonalat manapság már nem tolják annyira erősen.)
"Szóval én abban hiszek, hogy nem kellenek se a templomok, se a misék, se a papok ahhoz, hogy valaki szólhasson Istenhez. Tehát hogy elég vagyok én is, nem kell közvetítő, ha beszélni akarok hozzá, akkor megteszem és ő meghallgat."
Hát, ez alapján akár katolikus is lehetsz... :)) A Katolikus Egyház sosem mondott olyat, hogy Isten nem hallgat meg pl. a vonaton utazás közben vagy otthon a négy fal között. És magadtól is imádkozhatsz, teljesen egyedül. Rajtad múlik, hogy mennyire fogadod be Jézust. Ő kopogtat. De ha bezárod a szívedet, akkor attól nem fogsz jobban imádkozni, hogy ülsz a misén biodíszletként.
"Ő kopogtat. " Ez pontosan így van.
“Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.”(Jelenések 3,20)
Isten - koldusként - az ajtó előtt áll. Nem ront rá senkire, nem veszi el senki szabadságát, az ördögnek is hagyja hogy rossz legyen - az ajtót nekem kell kinyitni. Az én akarati tevékenységem.
Vidiripi
Az a hajszálvékony információ amit leírsz az szinte bármelyik protestáns felekezetre igaz!
Tehát ezek alapján az információk szerint lehetetlen megmondani hogy melyik ágához tartozol.
Esetleg segíthet az hogy elmondod milyen gyülekezetbe jársz. Mert a protestáns felekezetek gyülekezetekbe szoktak járni hogy igehirdetést hallgassanak és testvéri közösséget alkothassanak. A protestáns felekezetek többségének nincsenek templomaik. Istentiszteleti helyeik azok vannak. Nincsenek papjaik sem lelkipásztoraik ,gyülekezeti vezetőik azok vannak. De a protestáns hitvallás szerint egyetlen személy van aki Isten és ember között közvetít ez pedig nem más mit az Úr Jézus Krisztus Isten fia a Megváltó. ApCsel 4:12 és ezt egy hívő protestáns tudja felekezeti hovatartozás nélkül.
Egy protestáns hívőtől még soha nem hallottam olyat hogy bármilyen templom segítene abban hogy közelebb kerülj Istenhez! Ezen elképzelésedet én nem tudom elfogadni protestánsként.
A kérdés az hogy jársz e gyülekezetbe? S ez nem azt jelenti hogy beülsz egy "misére"! Megjegyzem a protestánsoknál Isten tisztelet van igehirdetés van de mise az nincs! A gyülekezet pedig nem csak akkor gyülekezet amikor egy igehirdetés alkalmával egybegyűlnek hanem azon kívül is kapcsolatban vannak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!