"Lelki paráznaságnak"nevezhetjük azt, ha egy személy-netán vallás felekezet- Krisztus tanításától idegen istentiszteleti módot követ, Krisztust teremtménynek hirdeti, vagy az üdvösség feltételéül bármilyen jó cselekedetet tanít?

Nem írok ide hosszú regényt, lásd Jakab levelét:

Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

[link]

Szia

Isten úgy beszélt Izrael nemzetéről – a ’feleségének’ nevezve azt –, mint amely szövetséges kapcsolatban van vele (itt ír róla:Ézs 54:5, 6). Amikor Izrael hűtlen lett hozzá – azzal, hogy figyelmen kívül hagyta őt, más nemzetekhez, például Egyiptomhoz és Asszíriához fordult segítségért, és szövetséget kötött velük –, olyan volt, mint egy hűtlen feleség, egy házasságtörő nő, egy prostituált, aki válogatás nélkül bárkivel hajlandó paráználkodni (itt írja:Ez 16:25–29).

Ehhez hasonlóan házasságtörőnek lehet nevezni azokat az Istennel önátadott kapcsolatban lévő keresztényeket – legalábbis azokat, akik azt állítják, hogy ilyen kapcsolatban vannak Istennel –, akik hűtlenek hozzá. A hűtlenségük abban nyilvánul meg, hogy hamis imádatba merülnek, vagy a világgal barátkoznak ("Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé teszi magát." Jak 4:4).

“Krisztust teremtménynek hirdeti”

Nem, ez csak józan belátás.

Mt 26,64: “Te vagy-e az Isten fia?” Jézus válasza: “Te mondád”.

Ami arámi nyelven azt jelenti, hogy NEM. Nézz utána, gyakori arámi fordulat, van rá párhuzam a Talmudban is.

A párbeszéd nyilvánvalóan konstruált, és mindegy, hogy eredetileg milyen nyelven folyt, mert a hagyomány mindenképpen arámiul hagyományozta vagy max görögnek tűnő arámiul.

A kérdés, hogy a “te mondod” helyeslés-e vagy tagadás. És egyértelmű tagadás ebben a kulturális kontextusban.