"Lelki paráznaságnak"nevezhetjük azt, ha egy személy-netán vallás felekezet- Krisztus tanításától idegen istentiszteleti módot követ, Krisztust teremtménynek hirdeti, vagy az üdvösség feltételéül bármilyen jó cselekedetet tanít?

"A kérdező kommentje:

1.Hsz!

A"lelki paráznaság"nem azonos a házasságtöréssel.

Azt,csak átvitt értelemben mondhatjuk arra a házastársra,aki beleszeret valaki másba."

Ne nekem mond, én tudom. Azoknak írd, akik ürügyként használják, hogy válhassanak

"Egyedül a hit üdvözít, nem más, A kérdező teljesen jól írta."

Egyetértek. Sokaknak nehéz téma az üdvösség és a megszentelődés, és keverik. Akinek van üdvössége, annak vannak cselekedetei is. Jakab 2

#15

És az hogy üdvözül, akinek nem volt lehetősége megismerni Krisztust, de egész életében számos jó dolgot tett?

Ha jól értelek, sehogy.

Én bízom benne, hogy a szerint ahogy életét élte, még ha nem is ismerte Krisztust.

Ján 6:47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak.

Ez az üdvösség egyedüli feltétele. Azért mert az embernek nincs saját igazsága akármennyi jócselekedetet is hajt végre, szüksége van kegyelemre: "Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül."

Istennek a saját igazságát kell tulajdonitania az embernek. Csak azáltal teheti ezt meg, ha az ember hisz Őbenne.

A cselekedeteink csak gyümölcsei a hitnek, de nem az üdvösség eszköze. A cselekedetek által tartjuk meg az üdvösséget, de nem azáltal szerezzük meg. Az egyedüli feltétele az örök életnek a hit, anélkül nincs az ember és Isten között összeköttetés.

Én egyetértek veletek, és Imakommandósnak egy nagy ÁMEN!, de ne feledjük, hogy a hit halott cselekedetek nélkül, és az Úr is mondta, hogy miért nevezik Úrnak, ha nem cselekszik, amit mond. Szóval a hitünket a cselekedeteink mutatják (ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel, valósággal).

Pál arra mutatott rá, hogy a törvény cselekedetei nem üdvözítenek. Szóval a hit üdvözít, de a hit csak akkor helyes, ha cselekedetekkel jár.