Miért tanítja számos felekezet, hogy Krisztus eltörölte a tízparancsolatot?

Mert a törvény "betöltése" kellőképpen homályos megfogalmazás és szóhasználat ahhoz, hogy azt magyarázzanak bele, amit csak akarnak. Mert ha Jézus nem törölte volna el a törvényt, akkor bizony mind a mai napig tartani kellene az olyan kényelmetlen előírásokat is, mint a körülmetélés vagy épp a szüleikre rosszat szóló gyerekek haladéktalan kivégzése.

Tudod... A Bibliával mindent és mindennek az ellenkezőjét és meg lehet indokolni.

Az baptista-karizmatikus csoportok egy része a tízparancsolatot egy kaptafára veszik azokkal a törvényekkel, amelyekről maga Isten is azt mondta, hogy betarthatatlanok, ez volt a büntetése a zsidó népnek.

De ha valaki meghasonulva hivatkozik a dekalógusra (farizeusok), szó szerint és nem értelemmel kezelik, azok sem többek az előbbi nézeteknél.

A törvényeknek lehet csak úgy ímmel-ámmal engedelmeskedni, talán mert félünk az engedetlenséggel járó büntetéstől. Az alapelvnek való engedelmesség azonban eleve kizárja az ilyen hozzáállást, mivel az alapelveknek épp az a lényege, hogy szívből reagálunk az irányításukra.

Jézus a napjaiban élő papokkal ellentétben azt tanította az embereknek, hogy alapelvekben gondolkodjanak. Példa erre a Hegyi beszéde. Jellegét tekintve inkább alapelv (Máté 5—7. fejezet).

A törvényeknek természetesen fontos szerepük van a keresztények életében. Őrszemként segítenek védelmezni minket, és sok fontos alapelv rejlik bennük. Ha nem értjük meg ezeket az alapelveket, kihűlhet a hozzájuk kapcsolódó törvények iránti szeretetünk. Erről tanúskodott az ókori Izráel nemzete.

Isten adta Izráelnek a Tízparancsolatot, amelynek az első pontja megtiltotta, hogy Jehován kívül bármilyen más istent imádjanak. Alapigazság rejlik e törvényben, az hogy Jehova teremtett mindent (2Mózes 20:3–5). De vajon e szerint az alapelv szerint élt a nemzet? Maga Jehova adja meg a választ: „azt mondják [az izraeliták] a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém [Jehova felé] és nem arczczal” (Jeremiás 2:27). Milyen érzéketlen és minden elvet nélkülöző ostobaság!

A keresztények is kaptak törvényeket Istentől. Kerülniük kell például a bálványimádást, a nemi erkölcstelenséget és a vérrel való visszaélést (Cselekedetek 15:28, 29). Ha belegondolsz, lényeges alapelveket találhatsz meg bennük, mint például: Isten megérdemli, hogy kizárólag neki szenteljük oda magunkat; hűségeseknek kell lennünk házastársunkhoz; s hogy Jehova az Életadónk (1Mózes 2:24; 2Mózes 20:5; Zsoltárok 36:10).

Tovább...

MI VOLT A CÉLJA?

A Törvénnyel kapcsolatos nézetünk ma aszerint változik, hogy vajon megértjük-e vagy sem, hogy miért adott Jehova törvénygyűjteményt Izraelnek. Az Írások megmagyarázzák: „Azért adatott hozzá [az Ábrahámmal kötött szövetséghez], hogy nyílvánvalóvá legyenek a törvényszegések, amíg el nem érkezik a Mag, aki az ígéreteket kapta . . . Így hát a Törvény a Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy hit alapján legyünk igazságossá nyilvánítva (Gal 3:19, 24). Hogyan felelt meg a Törvény ennek a célnak?

Azzal, hogy az élet legkülönbözőbb területein tökéletes mintát fektetett le, kimutatta a zsidók bűnösségét. Világos volt, hogy minden jó szándék és őszinte erőfeszítés ellenére sem tudják teljesíteni követeléseit. A zsidókon mint a tökéletlen emberi család képviselőin keresztül a Törvény az egész emberiséget, tehát minket is, bűnösöknek nyilvánított, olyanoknak, akik rászolgálnak Isten bűntetésére (Róma 3:19, 20). Ezzel kihangsúlyozta, hogy az emberiségnek megmentőre van szüksége, s a hűségeseket ehhez a megmentőhöz, Jézus Krisztushoz vezette. Hogyan? Úgy, hogy azonosította őt mint az egyetlen olyat, aki tökéletesen be tudta tartani a Törvényt, vagyis mint az egyetlen bűntelen embert. A Törvény alatt bemutatott állatáldozatoknak csak korlátozott értékük volt, de a tökéletes ember Jézus Krisztus életének feláldozása valóban eltörölhette a bűnt, s megnyithatta az utat az örök élethez azok számára, akik hitet gyakorolnak (Ján 1:29; 3:16; 1Pét 1:18, 19).

Mindezek tudatában hogyan válaszolnál a következő kérdésekre?

Volt–e Istennek a mózesi törvénnyel valaha is olyan szándéka, hogy az egész emberiségre kötelezővé tegye? (Zsolt 147:19, 20; 2Móz 31:12, 13).

Utalt-e Jehova Izrael előtt arra, hogy a Törvényszövetség egyszer véget ér? (Jer 31:31–33; Zsid 8:13).

Érvényes maradt–e a Tízparancsolat, s vele együtt a szombat-törvény, miután a Törvény többi része eltöröltetett? (Kol 2:13, 14, 16; 2Kor 3:7–11 [a 2Móz 34:28–30 fényében]; Róma 7:6, 7).

Hogyan vetett véget Jehova a Törvényszövetségnek? (Kol 2:13–17; Máté 5:17, 18; Róma 10:4).

Mire alapul viszont az az állítás, hogy a mózesi törvény még mindig érvényben van? Tulajdonképpen a Jézus Krisztusban való hit hiányán. Hogyhogy? Ez a szemlélet ugyanis tagadja azt a tényt, hogy Jézus betöltötte a Törvényt, s ezzel előkészítette az utat arra, hogy Isten eltörölje azt. Olyanoknak, akik magukat keresztényeknek tartották, ugyanakkor engedtek annak az érvelésnek, hogy a Törvényt vagy egyes részeit be kell tartani, nyomatékosan írta Pál apostol: „Elszakadtatok Krisztustól, ti, akik a Törvény által akartok igaznak nyilvánulni: kiestetek a ki nem érdemelt kedvességből (Gal 5:4; vö. Róma 10:2–4).

Akik a Törvény bizonyos részeinek betartása mellett szállnak síkra, nem értik meg egészen, hogy az Isten előtti igazságos állapot nem a Törvény betartásán alapul, hanem a Jézus áldozatába vetett hiten (Gal 3:11, 12). Azt hiszik, az embernek ilyen cselekedetek által kell igaznak bizonyulnia — ami egyébként is lehetetlen lenne tökéletlen emberek számára. Az igaz, hogy szükség van cselekedetekre, amelyekkel az Isten és Krisztus keresztényekre érvényes parancsolatai iránti engedelmességünket tanúsítjuk. Így tudjuk bebizonyítani szeretetünket és hitünket (Jakab 2:15–17; Máté 28:19, 20). Ezeknek a cselekedeteknek a hiánya arra mutatna, hogy a hitünk halott. De a megmentést kiérdemelni semmiképpen sem tudjuk, akármilyen keményen is dolgoznánk ennek érdekében. Jézus Krisztus áldozata nélkül nem lehetséges a bűntől és haláltól való szabadulás. Az örök élet ezért Isten ajándéka Jézus Krisztus által, egy rendkívüli ki nem érdemelt kedvesség megnyilvánulása, s nem a munkánk fizetsége (Ef 2:8, 9; Róma 3:23, 24; 6:23).

Szia!

Nos ez előttem lévő tanú testvérem leírta. A Bibliában van egy tanulságos történet ezzel kapcsolatosan, ami úgy gondolom jól szemlélteti a lényeget. Amikor a gazdag ifjú megkérdezi Jézust: "Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?", Jézus így válaszol: "A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat."

Mi a szerepe a törvénynek? "Krisztusra vezérlő mester" - írja Pál apostol. A törvény segít meglátni, hogy mi a hiba bennünk. A tízparancsolat egyértelműen a szeretet törvénye. Jézus így foglalta össze: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és szeresd felebarátodat, mint magadat."

Ha ez működik, nincs szükség a törvényre. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nem működik, mert az ember természeténél fogva önző, és magának szeret kedvezni.

Isten szeretne közösségben élni az emberrel. Miért alkotta meg hat nap alatt a világot és a hetediken megpihent, nem lett volna képes 1 szempillantás alatt is megtenni ezt? Egy emléknapot szánt az embernek, hogy minden szombaton megemlékezzen a Teremtőjéről, és ezt a napot neki szánja, a többin pedig dolgozzon, mert evégett van a világon. Aki szereti Istent annak nehéz ezt megérteni, elfogadni és eszerint berendezni az életét? Nem hiszem. Vajon a Teremtés óta volt olyan pont, ahol változott volna a napok sorrendje, vagy Isten a prófétákon, apostolokon keresztül, vagy akár Krisztus adott ezzel ellentétes parancsot az embernek? Nem.

Én azt gondolom aki megismeri a szombat jelentőségét, annak nem lesz kétsége afelöl, hogy mi a teendője vele. Aki nem ismeri meg, attól pedig Isten nem fogja számonkérni, ennyire egyszerű. Aki ebből üdvösség kérdést csinál, azt csak sajnálni tudom.

A tízparancsolat nem betű, hanem szellem. Olyan mint egy használati útmutató az élethez. Lehet élni nélküle is, de akkor nem "rendeltetésszerű" lesz az életed. Aki önerőből próbálja betartani úgy jár, mint a gazdag ifjú.

Másik kedvenc történetem Kain példája. Ezt mondta neki Isten: " iért gerjedtél haragra? és miért csüggeszted le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta." Láttuk az eredményt: Kain megölte Ábelt.

Mi volt a kiindulás? "Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat", mert a "bűn zsoldja a halál". Ádám nem szellemileg halt meg - ahogyan sokan tanítják azok közül, akik a tízparancsolatot is elvetik - hanem más halt meg helyette aznap. Ábel megértette ezt, így amikor a bűneit elrendezte Istennel egy állatot áldozott fel - Krisztusra utalva ezzel - így Isten tudott dolgozni a lelkében, és igazzá lehetett Krisztus áldozatára tekintettel. Kain másképp gondolkodott, és ezt láthatjuk az Istennel folytatott párbeszédből. Én úgy gondolom, hogy azok a törvények, amit Isten Mózes által átadott Izrael népének az Édentől ismertek voltak. Mint ahogyan Isten megváltási terve is amit még aznap megosztott az emberrel, amikor az első halállal szembesítette az Édenben (lásd bőrruhák).

Lehet szőrözni azon, hogy Isten törvénye mire vonatkozik, de érdemes?

Üdv. Péter

Mndenki vétkezett,és híjján van Isten dicsőségének.

Minden ember bűnbem születik,vagyis ,szellemileg halott.

Ha Jézus nemvolna Isten,őis bűnös volna,de mivel benne nincs bűn ,ez is bizonyítja az ő Isteni származását,vagyis ,hogy az Isten testben megjelent.

A törvény a bűn felismerése miatt adatott.

Csak Jézus Krisztus bocsássa meg az emberek bűneit.

A te bűneiddel mivan? Békében fekszel le?

Jézus betöltötte a parancsolatokat,m de nem törölte el, sőt kiterjesztette minden emberre akim benne hisz!

Immáron szívünk hústáblájába van írva, és azért engedelmeskedünk neki, mert szeretjük.

máté 5.17

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.

Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.” (Jak 4, 11)

Hamarabb elmúlik az ég és a föld, minthogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.” (Lk 16,17

Péter így tanít: "Az Úr beszéde megmarad örökké!.

Az Újszövetség a Törvényt nem helyezte hatályon kívül.

Bizonyos pontokon – mint egyes polgári törvények, illetve az istentiszteleti törvények esetében – persze tartalmaz korrekciót, de ez nem jelenti a Törvény érvénytelenítését. Éppen ezért senkinek sincs joga a Tízparancsolatot megváltoztatni, mert a kinyilatkoztatásra vonatkozó objektív szabály, hogy „semmit ne tégy ahhoz, és el se ne végy abból” (5Móz 12:32b). A parancsolatokhoz való hozzátevés és az azokból való elvétel egyaránt súlyos válságba sodorja az egyéneket, illetve közösségeket.