A szüleim nem fogadják el, hogy nem akarok Jehova Tanúja lenni. Mit tegyek?

Ők már több mint 20 éve ebben a vallásban vannak, az egész család (5-en vagyunk testvérek, 3-an már nem is laknak itthon, de az öcsém és én még igen) járt gyülekezetbe. A nagyobb testvéreim 17-18 éves koruktól nem jártak.

Először is hiányoznak az ünnepek, a szülinap, amikor végre érezném kicsit hogy én vagyok központban, a karácsony, meg minden...

És mikor elkezdenek az osztálytársaim kérdezgetni, hogy miért nem ünneplünk semmit, válaszolni se tudok rá, mivel amik az általános J.T. válaszok szoktak ilyenkor lenni, azok szerintem mind baromságok. Pl.: azért nem születésnapozunk, mert egyszer egy király aki megünnepelte a sz.napját, utána haláleset történt, meg azért nem karácsonyozunk, mert Jézus nem Dec. 24/25-én született... Tudom, vannak erre "profibb" megmagyarázások is, de így is úgy is hülyeség.

Unom a gyülekezetet, a programokon fogom a fejem, hogy mekkora idétlenséget beszélnek, meg az az "1 bibliaverset vesézzünk ki 1 órán keresztül 10 oldalas Őrtorony cikkekben"-ből elegem van. Heti kétszer 2 órát végigülni és közben olyan hülyeséget hallgatni, amivel kicsit sem értek egyet, nagyon rossz.

A társaság csak 1-2 éves babákból és szüleikből valamint 60 éves nyanyákból áll, akik minden alkalom után odajönnek, megfogdozzák az arcom, és elkezdik hogy mekkorát nőttem, meg ilyenek... Ha legalább korombeliek lennének, akik nem retardáltak, lehet velük viccelni, és nem csak arról lehet velük beszélgetni, hogy "hű milyen izgalmas és tanulságos volt a mai előadás", akkor még lenne hozzá valamennyi kedvem.

Egyszerűen nem értek egyet az elveikkel, tanításaikkal, a kiközösítés témával az egy idő után szinte kötelező keresztelkedéssel.

A szüleim pedig nem értik meg, hogy ebből nekem nem kell, próbáltam rengetegszer beszélni velük, elmondtam az érveimet, erre elkezdtek velem kiabálni, anya egyszer felpofozott, hogy még egyszer ne merjek ilyet mondani, hogy nem akarok többet gyülekezetbe járni.

Eddig is csak az énekeket szerettem, de csak mert szeretek zenélni, énekelni, de a szövegük irritált.

Sosem szóltam hozzá, nem jegyzeteltem, vagy készültem fel. Mindig csak arra várok, hogy mikor lesz már vége. Leggyakrabban könyveket szoktam olvasni az előadások közben, de telefonról, mert már így is mindenkinél telefon meg tablet van, és arról nézik a bibliát, így nem tűnök ki egy teljesen más könyvvel.

Mindig azzal érvelnek, hogy fiatal vagyok még, és nem tudom mi jó nekem, mi válik hasznomra. Úgy kezelnek, mintha nem lenne eszem, és nem dönthetnék önállóan MAGAMRÓL fontosabb kérdésekben sem.

Így se leszek alkoholista, a ciginek a szagától is tényleg hányingerem van, drogozni eszembe se jutna.

Mit mondjak, tegyek, hogy végre megértsék, nem akarok többé gyülekezetbe járni?

14/L