A református hitvallás mennyire hangsúlyozza az eleve elrendelés tanát, a predesztinációt? Vagy ennek vallása nélkül is lehetek református?

Ezzel viszont tagadod azt hogy létezik kettős predesztináció meg "nem kettős" predesztináció elve?

És mit szólsz akkor a Quiercy zsinathoz, ami elvileg a katolikus álláspont kellene hogy legyen:

"1 fejezet) A mindenható Isten az embert, aki bűn nélküli és hibátlan volt, szabad akarattal teremtette, és a paradicsomba helyezte, azt akarta, hogy az ember a szent megigazult állapotban végig megmaradjon. Az ember szabad akaratát rosszul használva vétkezett és elesett, és az egész emberi nem „elveszett tömeggé” (Szent Ágoston: 190. levél) lett. A jó és igazságos Isten pedig kiválasztotta ugyanebből az elveszett tömegből előretudása szerint azokat, akiket eleve elrendelt az életre (vö. Róm 8,29k; Ef 1,11), és eleve elrendelte nekik az örök életet, a többiekről pedig, akiket igazságos ítélettel meghagyott az elveszett tömegben, előre tudta, hogy el fognak veszni, de nem rendelte őket eleve arra, hogy elvesszenek; viszont, mivel igazságos, eleve örök büntetést rendelt nekik. És emiatt azt mondjuk, hogy Istennek csak egy eleve elrendelése van, amely vagy a kegyelem ajándékához tartozik, vagy a megigazulás visszaadásához.

(2. fejezet) Az akarat szabadságát az első emberben elvesztettük; azt Krisztus Urunk által visszakaptuk: és van szabad akaratunk a jóra, amit megelőzött és segített a kegyelem, és van szabad akaratunk a rosszra, amit elhagyott a kegyelem. De szabad a mi akaratunk, mert a kegyelem megszabadította, és a kegyelem a megromlottat meggyógyította.

(3. fejezet) A mindenható Isten „azt akarja”, hogy kivétel nélkül „minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4), bár nem mindenki üdvözül. Hogy pedig egyesek üdvözülnek, az üdvözítő ajándéka: hogy pedig egyesek elvesznek, a veszendőknek az érdeme."

Azt látni kell, hogy ezért ez folyamatában alakult ki. Szent Ágoston előtt tudtommal nem is nagyon foglalkoztak a kérdéssel, ő is egy eretnekség miatt fogalmazta meg (szerintem helytelenül).

Amit idéztél zsinati szöveget, inkább az előre tudásra helyezi a hangsúlyt: "akiket igazságos ítélettel meghagyott az elveszett tömegben, előre tudta, hogy el fognak veszni, de nem rendelte őket eleve arra, hogy elvesszenek"

Ez a jelentős különbség Szent Ágoston, Kálvin és a katolikus Egyház álláspontja között.

Egy későbbi zsinat még jobban tisztázza a dolgot és teljesen egyértelművé teszi (Valence-i zsinat).

Majd a téma Kálvinnal bukkan elő újra a reformáció ideje alatt. Ekkor a tridenti zsinattal egy teljesen világos választ adnak a kérdésre.

Az "egyszerű/egyszeres" predesztináció pedig erősen értelmezés, nézőpont kérdése. Mert ennek fogalma mást jelenthet különböző felekezetűeknek.

Igen, pont ezt akartam mondani, hogy létezik egyszerű predesztináció, például a "tudta előre, ezért előre elrendelte" gondolatmenet alapján.

Meg a református hitvallásokban is konkrétan csak az üdvösségre való elrendelést írják le különösebb okfejtés nélkül, csupán bibliai igék alapján.

Egyébként részben megértelek, mert én olyan ritka ember vagyok aki a kettős predesztinációban hisz (de nem tartom magam tévedhetetlennek), ezért szerintem sem lehetséges hogy Isten csak az üdvösségre rendeljen el embereket, a kárhozatra meg nem. Viszont ezzel a véleménnyel abszolút kisebbségben vagyok, és nálam okosabbak pedig ilyen "egyszerű predesztinációs" kátékat írtak,úgyhogy ez van...

Egy picit nehéz fogalmak közé zárni a dolgot, de ahogy én gondolom röviden.

Szerintem Isten mindenkit eleve üdvösségre rendelt, ahogy "Ádámban", az ősbűnben elvesztünk (néhányakat kivéve), úgy Krisztusban mindannyian ismét megkaptuk a lehetőséget, hogy üdvösségre jussunk. Ezzel a kegyelemmel nem mindenki él, bűnökkel elfordulnak Istentől, ők kárhoznak el. Isten mindentudása és előrelátása révén tudja csak, hogy ki kárhozik el és ki nem.

Nincs konszenzus közöttünk, de az nem baj...

Én úgy látom, hogy szabad akaratából mindenki elfordulna Istentől.

Igazából rengeteg rész van a Bibliában ami elrendelésről beszél (pl. Jézus szerint csak az jöhet hozzá, akit az Atya oda akar hozni, János 6:44-ben), és Róma 9 pedig egyenesen a kettős predesztinációról szól.

De biztos van egy rakat rész a Bibliában ami meg nem engem támogat, ezért írtam, hogy nem vagyok tévedhetetlen...

Ha megkérdezed őket a legtöbb református azt fogja mondani ő ezzel nem ért egyet ideértve a lelkészeket is, de sajnos ebből következik az összes többi tanításuk, illetve az öszes többi tanításukat csak úgy tudod hinni ha ezt is, Kálvin ezt elég alaposan kifejtette

pl van egy olyan elv h "egyedül kegyelem álltal" ez arról szól, hogy Isten "beléd önti" a kegyelmét és ez az ami téged alkalmassá tesz arra hogy keresztény legyél, és csak és kizárólag ez, te önmagadtól semennyit nem tehetnél érte, tehát annyit sem, hogy mondjuk Isten felajánlja neked, és te elfogadod(vagy elutasítod), a kegyelem "ellenállhatatlan" tehát ha Isten meg akarja neked adni akkor nem is tudsz ellene mit tenni, elutasítani sem tudod de elfogadni sem, ez tőled teljesen független. Noss szerintem nem kell magyarázni, ebből az következik hogy Isten valamilyen általunk felfoghatatlan okból előre eldönti kit akar üdvözíteni és kit nem akar

és ez csak egy példa

szóval vagy van predesztináció és kb egy hatalmas bábszínház vagyunk vagy nincs de akkor dől vele az egész reformátusság

erre sokan most azt fogják mondani hogy jajj az nem ezt jelenti hanem csak annyit hogy nem lehet Istent megvásárolni mondjuk megmondani h x összeget kell adakozni a szegényeknek és y órát ledolgozni önkéntesként és akkor ez üdvözít, ez így szép és jó, csak ez még mindig a reformáció előtti egyházak gondolkodása, és azok az elvek amit Kálvin és más református teológusok lefektettek arról szól amit fentebb is írtam, aki ne mhiszi olvassa el a könyveiket, és a kátét

de mivel GYAKORLATBAN a legtöbb református egyházhoz tartozó ember tulajdonképpen nem református a meggyőződésében (vagy akkor adjunk új definíciót annak hogy "református") szerintem nyugodtan járj refi templomba, keresztelkedj meg ott, járj el velük programokra és egyebek

egyébként érdekes hogy pont azért mert kb senki nem református aki református egyháztag elég sokféle válasz jön ki hogy "akkor mi is vagyok helyette" és ebből csak az egyik az hogy de igenis legyünk reformátusok és vissza Kálvinhoz, ez olyannyira feszíti az egyházat hogy elég sok lelkésztől hallani hogy "5-6 éven belül szakadás lesz" mivel hogy már a lelkészek között is olyannyira eltérőek a vélemények, hogy tényleg attól lesz valaki "református" hogy oda van felírva :D