Katolikusként református közösségbe járni?
Vallásomat tekintve katolikus vagyok. De hozzám sokkal közelebb áll a református lelkisége. Az egyszerűsége.
Pl. nem egy aranyozott színházba járnak istentiszteletre, hanem egy egyszerü templomba/imaházba.
Nem tekintik halálos bűnek, ha elmulasztasz egy Istentiszteletet. Persze ebből nem szabad rendszert csinálni.
Nem kell fülbe gyonnom egy másik embernek, aki számomra senki, főleg ha egy idegen, hanem egyedül is az Úr ellé járulhatok bűneim bocsánatáért.
Nem akarok hivatalosan felekezetet váltani, egy a keresztség, számomra ez a lényeg. De sokkal közelebb áll hozzám a református lelkiség, ezért szeretnék olyan közösségbe járni.
Lehet ilyet tenni, hogy hivatalosan nem váltok felekezetet, de katolikusként református közösségbe járok rendszeresen? Engem már az sem érdekel, ha ezt a katolikusok rossz szemmel néznék.
Én régen református voltam(most ortodox vagyok nem katolikus!), egyrészt az érveidet elég könnyű visszafordítani, pl hogy meszesgödör a templom, csak egy másik helység nem érzed úgy hogy "egy másik világba" lépsz, nem történik meg igazán egy vasárnapi szertatás (sőt semmilyen) csak megy az észsosztás.
"csak meggyónod és le is van tudva? na szép" "legyél inkább református itt még annyit sem kell tenned hogy egy idegennek elmondod, egyszerűen ráfogod "megbántam" ("legyél ateista, meg sem kell bánnod")
Az én tapasztalatom hogy annak tetszik jobban a református istentisztelet aki azt hangoztatja "ott kapok valamit"(ÉN kapok valamit) aki pedig Istenhez akar közelebb kerülni az már egy misén érzi jobban magát.
Ha valóban csak a közösség és a személyese neked jobban megfelelő "hangulat" jön be akkor szerintme járj át, én is a mai napig gyakran járok vasárnap és hét közben is a régi református gyülekezetembe, onnan van a legtöbb barátom és őszintén úgy érzem mintha az az egész közösség a családom lenne, és néha számomra is kellemes az egész "egyszerűsége" de a másik oldalról viszont amint elkezdek mélyebbre menni (pl elolvasni kálvin könyveit vizsgálni a református hitvallási iratokat stb) már azon kezdek el gondolkodni a reformátusság kereszténység e egyáltalán
milyen szerencse hogy a legtöbb tagja a református egyháznak kb semmit nem tud aról mi is az amiben ő elvileg hisz
Éppen ezért nem akarok hivatalosan áttérni, mert ott sem értek mindennel egyet. De az egyszerűsége nekem többet ad, lelkileg. Én éppen azért érzem magam közelebb egy református istentiszteleten, mert nem vonja el semmi a figyelmem Jézusról.
De Kálvin tanításaival sem értek olyan szinten egyet, hogy most szaladjak hivatalosan áttérni.
Hogyne lehetne? Várunk szeretettel!
Amit tudni kell (bár biztos nem mondom újat, de azért összefoglalom), hogy a katolikusok azért járnak templomba, hogy kapjanak ostyát.
Mi nem hisszük hogy a szentségben Krisztus szó szerinti teste van, így az Istentisztelet lényege és felépítése is egészen más (sokkal egyszerűbb és kevésbé kötött, ezt tapasztalhattad is). Havonta egyszer és ünnepnapokon van Úrvacsora (azt valljuk hogy ott közösségünk van Jézussal, de nem azt, hogy szó szerint a testét vesszük magunkhoz), akkor persze az van a középpontban nálunk is.
Egyébként érdekes kérdés hogy vehetsz-e Úrvacsorát... Legtöbb református lelkész kiszolgáltatja neked is ha te azt mondod hogy bűnbánattal szeretnél Istenhez fordulni, katolikusok szerint viszont egy katolikus csak őnáluk veheti a szentséget.
"már azon kezdek el gondolkodni a reformátusság kereszténység e egyáltalán "
Válaszodból látom hogy böki a csőrödet a kérdező, de ezt a rágalmat mégis mire alapozod?!
Mintha én írtam volna ki ezt a kérdést, komolyan. Én is katolikus vagyok, és ugyanezekkel nem értek egyet. Csak én a predeszináció tanával nem értek egyet a református egyházban, az evangélikus áll hozzám közel. Szerintem igen, megteheted, az lényeg, hogy tudj azonosulni a közösséggel, inkább oda járj jó kedvvel, és mély hittel, mint egy olyan közösségbe, amivel nem tudsz azonosulni.
18/L, papíron katolikus
18/L
Köszi, hogy Te is írtál. Így már tudom, hogy biztos nem egyedül vagyok ezzel a kérdéssel.
Én a predesztinációt úgy tudom értelmezni, hogy Isten mindentudóként már születésem előtt tudja, mikor mit fogok tenni. Tehát nem ő predesztinál engem, hanem csak "előre látja" az életemet.
De lehet, teljesen félreértelmezem ezt.
Az én református közösségemben több katolikus család mellett lutheránus,presbiteriánus,ortodox,zsidó,adventista,krisna hitű jár rendszeresen.
Senkit sem kérünk,hogy jelentkezzen ki másik egyházából.
Az úrvacsora,az Úré,s nekem nincs jogom azt visszatartani bárkitől,bármilyen indokkal.
Mi,igyekszünk Krisztus eklézsiájaként működni.
Minden istentisztelet után leülünk beszélgetni egymással asztalt körülülve(természetesen nem reverendában,hogy egy legyek a közösség tagjai közül),egy KV,sütemény mellett,vagy egymás ételét megosztva.Igyekszem,az elhangzott prédikációról is beszélgetni,megvitatni annak témáját.
A predesztináció lényegét helyesen látod!
A predesztinációhoz tartozik még az is,hogy Isten,eleve elrendelte a megváltást a világ megalapítása előtt.
A rkat. templomok többsége a barrok korban épült, így érthető módon magukon viseli eme stílusjegyeket is. Található néhány sokkal régebbi is, pl román stílusú, néhány gótikus, neogót is, de egyre több a modern külsejű templom is, ami mind puritán megjelenésű. Ízlés kérdése, szerintem nem a külsőségek teszik, legalább is én nem ezért járok oda.
A rendszeres misét, istentiszteletet a tíz parancs írja elő, nem katolikus találmány. "Az Úr napját szenteld meg."
A bűnbocsánatra két példát említ az Újszövetség, elkeserítelek, egyik sem a "majd magamban lerendezem" típus. Egyik Jakab levele nyomán a közösségi gyónás, másik amikor az Egyház előjárója szolgáltatja ki a bűnbocsánatot ("Akinek megbocsájtjátok bűneit....", Krisztus mondta, nem a kat. Egyház.).
A katolikus Egyházban az első századokban a közösségi gyónás volt elterjedve, később váltotta fel lassan a "fülbe gyónás". Nem véletlenül, ugyan is a közösségi annyit jelent, hogy az egész közösség előtt be kellett vallani tételesen a bűnöket (nem valami sablonszöveget elismételni a többiekkel együtt).
A másik nagy különbség, mivel lényegében közösséget válatasz, az az Eukarisztia és Úrvacsora közt van. A katolikusok Krisztus átlényegült valódi Testét (és Vérét) veszik magukhoz, míg a reformátusok csak az utolsó vacsora emlékére sima kenyeret és bort.
Én ez utóbbi alapján döntenék, ha nem hiszel az Eukarisztiában, akkor szerintem hivatalosan is válts gyülekezetet, mert onnantól fogva nem vagy katolikus. Ha hiszel benne, akkor pedig gondold át, hogy valóban érdemes-e más felekezetbe járnod, ahol nem egyesülhetsz Krisztussal valóságosan.
Szóval itt nem mások véleménye számít, vagy a külsőségek, hanem az, hogy te miben hiszel. Az alapján pedig vagy az egyik, vagy a másik lehet csak, a kettő együtt nem. Egyébként ilyen tekintetben az evangélikusok sokkal közelebb állnak a katolikus hithez, csak ott is puritánabb a környezet. Ha már más felekezetek felé kacsintgatsz.
"Én éppen azért érzem magam közelebb egy református istentiszteleten, mert nem vonja el semmi a figyelmem Jézusról."
Ez fura gondolat, ha figyelembe vesszük, hogy a mi hitünk szerint Jézus Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. De igazából, ha ezt nem vallod, akkor már református is vagy..
Azt javaslom, hogy csak a "hangulat" miatt ne járj oda. A "hangulat" nem egyenlő a hittel. A "lelki wellness" nem egyenlő a keresztény élettel.
"Lehet ilyet tenni, hogy hivatalosan nem váltok felekezetet, de katolikusként református közösségbe járok rendszeresen?"
Lehetni lehet. Katolikus szemmel ugye nem áldozhatsz, református szemmel meg egyelőre nem Úrvacsorázhatsz, tehát igazából nem vagy része egyik közösségnek sem. Az meg azért baj, mert "egyéni kereszténység" nem létezik, Jézus maga is egy közösségbe hívta meg a tanítványait, az ősegyház is közösségként működött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!