Mit jelent az eleve elrendelés?
Hogyan kell értelmezni, ha a hit hallásból van?
Tehát mit tanít a predesztináció elmélete? Miért vagyunk itt és mi a feladatunk, végzetünk?
Valaki légyszí magyarázza el!
Sajnos ez a tanítás biblia ellenes.
A teremtő nem rendeli el senkinek az életét, mert szabad akaratot adott. De néhány szemléltetés.
Ha Isten Ádám bűnét és annak minden következményét előre elrendelte és előre tudta volna, ez azt jelentené, hogy Ádám megteremtésével Isten szándékosan idézte volna elő az emberi történelem minden gonoszságát. Akkor ő lenne minden háború, bűnözés, erkölcstelenség, elnyomás, hazugság, képmutatás és betegség forrása. A Biblia azonban világosan kijelenti: „nem olyan Isten vagy, aki a gonoszságban gyönyörködne” (Zsolt 5:4). „Gyűlöli a lelke mindazt, aki az erőszakot szereti” (Zsolt 11:5). „Isten . . . nem hazudhat” (Tit 1:2). Az, akit Isten Messiás-Királynak jelölt ki, „az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága lesz vérük a szemében” (Zsolt 72:14). „ Az Isten szeretet” (1Ján 4:8). „Szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsolt 33:5).
Tudta-e Isten Ádám megteremtésekor, hogy Ádám vétkezni fog?
Isten ezt a megbízást adta Ádámnak és Évának: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.” „Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz«” (1Móz 1:28; 2:16, 17). Buzdítanád-e gyermekeidet arra, hogy egy csodálatos jövőt ígérő tervben vegyenek részt, ha kezdettől fogva tudnád, hogy a terv kudarcra van ítélve? Figyelmeztetnéd-e őket a következményre, ha tudnád, hogy mindent úgy terveztél meg, hogy elkerülhetetlenül szerencsétlenül járjanak? Ésszerű vajon ilyet feltételezni Istenről?
Talán feltehetnéd magadnak a következő kérdéseket: „Ha tényleg nem változtathatunk azon, hogy mi fog történni velünk, és ha Isten vagy a sors már mindent előre meghatározott, akkor miért imádkozzunk? És ha a sorsunk előre meg van határozva, miért ügyeljünk a biztonságunkra? Miért kapcsoljuk be a biztonsági övet, amikor autóban utazunk? Vagy miért ne ihatnánk vezetés előtt?”
Összeegyeztethető a predesztináció Isten szeretetével?
Az előre bejelentés nem egyenértékű az eleve elrendeléssel
Zsömle/lány
Szia!
Az eleve elrendelés tanát főképpen Augusztinus és Kálvin fejtette ki a keresztény
teológiatörténet során. A predesztináció tana, amely Augustinus (a választottak eleve
elrendelése és az elvetettek eleve ismerése) és Kálvin (kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra)
nevéhez fűződik, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és
Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki. Az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik. Isten predesztinációja, azaz előre tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Bibliában foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is. Úgy próbáld elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki. Nincs külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön predesztinációs terv - népszerű kifejezéssel: "sors könyve" az egyénekre vonatkozóan. Csak egy megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a legkisebbekig, és mindezek mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró isteni szándék áll. A megváltási terv előre rendelkezése tehát az egyes személyekre is kiterjed. Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat.
Előre ismerése, amely "végéremehetetlen bölcsességéből" következik, számunkra felfoghatatlan. Az "előre ismerés" fogalma eleve arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer".
Az egyes emberek szabad akaratú állásfoglalásának előre ismerése alapján Isten kiválasztotta azokat az embereket, akiknél látta, hogy őt, illetve az igazságot szeretni fogják. Azt a végzést hozta rájuk vonatkozóan, hogy minden segítséget meg kell kapniuk ahhoz, hogy a Krisztushoz való hasonlóságot elérjék. Saját szabad akaratú elfordulásukon kívül semmilyen külső tényező ne akadályozhassa meg őket abban, hogy azzá legyenek, akik szívük vágya szerint lenni szeretnének. Isten megtervezte és elvégezte, hogy olyan élettapasztalatokon menjenek keresztül, amelyek az önmaguk feletti győzelmet, jellemük tisztulását szolgálják. Olyannyira érvényesül ez a törvény, hogy még a Gonosz őket érő támadásai is ezt munkálják. A kiválasztottakra vonatkozó végzés magában foglalja elhívásuk módjának és megszentelődésük egész folyamatának megtervezését, beleértve ebbe életük szolgálatának az elgondolását is. Isten nem a cselekedeteket, hanem kinek-kinek a valódi, személyes döntését, az isteni kegyelem vonzására, hívására adott belső válaszát nézte a kiválasztásnál. A külsőleg kifogástalan cselekedetek mögött is ismerte a tisztátalan önzést és a bűnök sötét foltjai mögött is ismerte az igazságra vágyakozó lelket.
Nem igazságtalanság ez, hanem magasrendű méltányosság és végtelen kegyelem. Isten minden ember elhívását kívánta volna megvalósítani, az ószövetségi Izrael és a keresztény egyház által, függetlenül a maga előre ismerésétől és elrendelésétől. Sajnos sem Izrael, sem a keresztény egyház nem töltötte be misszióját Isten akarata szerint.
Isten azonban így is többeket, másokat is hív, mint akiket előre ismert és elrendelt. Segíti
őket addig és annyiban, ameddig ezt igénylik és elfogadják tőle. Azt akarja, hogy az
egész világmindenség, és a végső ítéletkor majd az emberek is lássák, értsék: nem az ő végzése nyitja meg vagy zárja el az utat az üdvösséghez, hanem az emberek saját szabad döntései. Ugyanakkor semmiképpen sem maradhatnak ki az elhívásból az előre ismertek és elrendeltek. Isten természetesen igazságosan jár el azokkal szemben is, akik felől az üdvösség elvetését ismerte előre. Ha látható elhívást nem is kap mindenki közülük, a Szentlélek mindannyiukat az önzéstől való elfordulásra és az igaz életre próbálja késztetni. Ha ennek ellenállnak, Isten engedi, hogy szabadon tegyék mindazt a rosszat és gonoszt, amit akarnak, de tudtukon és akaratukon kívül beépíti tervébe úgy mindezt, úgy hogy nem hiúsíthatják meg céljait, sőt az elrendeltek és Isten műve javára lesznek ellenséges cselekedeteik is.
Az isteni predesztináció eredményeképpen Isten terve, kijelentett akarata győzelmét senki és semmi nem akadályozhatja meg, sem a történelemben, sem az egyének életében. Ez a terv az egyének "üdvbizonyosságának" alapja, a külső körülményeket illetően. Mindezt úgy, hogy a szabad választás törvénye mindenkor sértetlen marad a választottak esetében is. Nem csupán abban az értelemben, hogy ha végérvényesen elutasítják maguktól Isten kegyelmét, akkor, ezáltal teljességgel meghiúsítják a rájuk vonatkozó predesztinációs terv győzelmét. Akkor is érvényesül a szabadság törvénye, ha nem fordulnak el ugyan teljesen Istentől, de egy adott ponton engedetlenséget tanúsítanak, és mintegy "átszavaznak" az ellenség oldalára. Ilyenkor módosul Isten rájuk vonatkozó terve, de nem adja fel az üdvösségükért való küzdelmet. Engedi őket mintegy "rossz kanyart" venni, letérni a jó útról, de szeretete még inkább fáradozik értük, hogy önként visszatérjenek az igazság, és az üdvösség egyenes útjára. Az ilyen kitérők azonban nem következmény nélküliek, nem veszélytelenek. Az ember mindenképpen kárt vall, több szenvedést gyűjt be magának, és veszteséget, vereséget okoz Isten ügyének, fájdalmat okoz magának Istennek is. Örömet szerez az ellenségnek, akit mintegy magára szabadít, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen teljes elvesztése érdekében. Isten igazságos végzései és bölcs terve, amelyben sértetlenül hagyja érvényesülni az ember szabad választását, és mégis a maga mindenható akaratát viszi győzelemre az igazság és a benne bízók diadalára, valóban csodálatra méltó.
Üdv. Péter
Halihó,
praktikusan az életedet a köztes létben te magad tervezed meg az elvégzendő feladatok és megélendő tapasztalatokat figyelembe véve. Ehhez segítőket is kapsz. Ha kevés kényszerítő karmás van akkor az új életed tervezéséhez nagy szabadságod van, átlagos embereknél inkább limitált szabadságról beszélhetünk. Ez azt jelenti hogy életed legfontosabb eseményeit át kell élned úgy ahogy az élettervben...mintegy "eleve elrendeltetve"....
Ezen események végső megjelenési formáján még ebben az életedben is javíthatsz, lágyíthatod azokat bizonyos karma oldó cselekedetekkel.
Ezek: ima, meditáció, szolgálat stb...
Szép Napot!
t.
Nekem az jut eszembe erről a szóról hogy Isten már születésünk előtt előre elrendelte a sorsunkat.Az ember szabad akaratát relatív dolgnak tartom.Vannak dolgok amit szeretnék de mégse sikerül mert másra vagyok predesztinálva.Szeretnék idegen nyelvi bizonyitványt de hiába ha nem tudok levizsgázni.Szeretnék teológia diplómát de elnézve a jelenlegi élethelyzetemet előreláthatóla se pénzem se lehetőségem nemlesz arra hogy valaha lediplomázzak.Annál isinkább mivel már 8éve munkanélküli vagyok.Vannak dolgok amikről az ember hogy kár erőltetni.Áramlattalszemben hiába próbálunk úszni csak elfáradunk és a végén engedünk a vizsodrásának és elindulunk arra amerrre könnyebb menni mert rájövünk hogy arra kell úsznunk még ha nem is akarunk arra menni.Eza sors.Elfogadjuk keresztünket.Úgyis mondhatnám megbékélünk sorsunkkal,elfogadjuk Isten akaratát,vagy belesimulunk az Isten tenyerébe.
Előbb utóbb kénytelenek vagyunk elfogadni felvenni felvállania keresztunket főleg amikor az ember már öregszik elkezd beletörödni megbékélni a sorsával.Egydarabit amig lázadozunk Isten ellen addig törni fogja a vállunkat kereszt de miután belefáradtunk a világi élet dolgaiba és megtérünk Istenhez ő átveszi a kereszt terhét.Jézus meghalt minden ember bűnéért a golgotán Magával vitte föl a keresztre ég és föld közé az emberiség bűnét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!