Eleve el van rendelve a sorsunk?

Remélem nem vetted komolyan, de azért leírom, hogy csak vicc volt.

Nem értem a kérdést, mert a sorsunk látszólag meghalni.

Szia!

Az eleve elrendelés tanát főképpen Augusztinus és Kálvin fejtette ki a keresztény teológiatörténet során. A predesztináció tana, amely Augustinus (a választottak eleve elrendelése és az elvetettek eleve ismerése) és Kálvin (kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra) nevéhez fűződik, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki.

Az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik.

Isten predesztinációja, azaz előre tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Bibliában foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is.

Úgy próbáld elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki. Nincs külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön predesztinációs terv - népszerű kifejezéssel: "sors könyve" az egyénekre vonatkozóan. Csak egy megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a legkisebbekig, és mindezek mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró isteni szándék áll.

A megváltási terv előre rendelkezése tehát az egyes személyekre is kiterjed. Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat. Előre ismerése, amely "végéremehetetlen bölcsességéből" következik, számunkra felfoghatatlan. Az "előre ismerés" fogalma eleve arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer".

Az egyes emberek szabad akaratú állásfoglalásának előre ismerése alapján Isten kiválasztotta azokat az embereket, akiknél látta, hogy őt, illetve az igazságot szeretni fogják. Azt a végzést hozta rájuk vonatkozóan, hogy minden segítséget meg kell kapniuk ahhoz, hogy a Krisztushoz való hasonlóságot elérjék. Saját szabad akaratú elfordulásukon kívül semmilyen külső tényező ne akadályozhassa meg őket abban, hogy azzá legyenek, akik szívük vágya szerint lenni szeretnének. Isten megtervezte és elvégezte, hogy olyan élettapasztalatokon menjenek keresztül, amelyek az önmaguk feletti győzelmet, jellemük tisztulását szolgálják. Olyannyira érvényesül ez a törvény, hogy még a Gonosz őket érő támadásai is ezt munkálják.

A kiválasztottakra vonatkozó végzés magában foglalja elhívásuk módjának és megszentelődésük egész folyamatának megtervezését, beleértve ebbe életük szolgálatának az elgondolását is. Isten nem a cselekedeteket, hanem kinek-kinek a valódi, személyes döntését, az isteni kegyelem vonzására, hívására adott belső válaszát nézte a kiválasztásnál. A külsőleg kifogástalan cselekedetek mögött is ismerte a tisztátalan önzést és a bűnök sötét foltjai mögött is ismerte az igazságra vágyakozó lelket. Nem igazságtalanság ez, hanem magasrendű méltányosság és végtelen kegyelem.

Isten minden ember elhívását kívánta volna megvalósítani, az ószövetségi Izrael és a keresztény egyház által, függetlenül a maga előre ismerésétől és elrendelésétől. Sajnos sem Izrael, sem a keresztény egyház nem töltötte be misszióját Isten akarata szerint. Isten azonban így is többeket, másokat is hív, mint akiket előre ismert és elrendelt. Segíti őket addig és annyiban, ameddig ezt igénylik és elfogadják tőle. Azt akarja, hogy az egész világmindenség, és a végső ítéletkor majd az emberek is lássák, értsék: nem az ő végzése nyitja meg vagy zárja el az utat az üdvösséghez, hanem az emberek saját szabad döntései. Ugyanakkor semmiképpen sem maradhatnak ki az elhívásból az előre ismertek és elrendeltek.

Isten természetesen igazságosan jár el azokkal szemben is, akik felől az üdvösség elvetését ismerte előre. Ha látható elhívást nem is kap mindenki közülük, a Szentlélek mindannyiukat az önzéstől való elfordulásra és az igaz életre próbálja késztetni. Ha ennek ellenállnak, Isten engedi, hogy szabadon tegyék mindazt a rosszat és gonoszt, amit akarnak, de tudtukon és akaratukon kívül beépíti tervébe úgy mindezt, úgy hogy nem hiúsíthatják meg céljait, sőt az elrendeltek és Isten műve javára lesznek ellenséges cselekedeteik is.

Az isteni predesztináció eredményeképpen Isten terve, kijelentett akarata győzelmét senki és semmi nem akadályozhatja meg, sem a történelemben, sem az egyének életében. Ez a terv az egyének "üdvbizonyosságának" alapja, a külső körülményeket illetően. Mindezt úgy, hogy a szabad választás törvénye mindenkor sértetlen marad a választottak esetében is. Nem csupán abban az értelemben, hogy ha végérvényesen elutasítják maguktól Isten kegyelmét, akkor, ezáltal teljességgel meghiúsítják a rájuk vonatkozó predesztinációs terv győzelmét. Akkor is érvényesül a szabadság törvénye, ha nem fordulnak el ugyan teljesen Istentől, de egy adott ponton engedetlenséget tanúsítanak, és mintegy "átszavaznak" az ellenség oldalára. Ilyenkor módosul Isten rájuk vonatkozó terve, de nem adja fel az üdvösségükért való küzdelmet. Engedi őket mintegy "rossz kanyart" venni, letérni a jó útról, de szeretete még inkább fáradozik értük, hogy önként visszatérjenek az igazság, és az üdvösség egyenes útjára. Az ilyen kitérők azonban nem következmény nélküliek, nem veszélytelenek. Az ember mindenképpen kárt vall, több szenvedést gyűjt be magának, és veszteséget, vereséget okoz Isten ügyének, fájdalmat okoz magának Istennek is. Örömet szerez az ellenségnek, akit mintegy magára szabadít, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen teljes elvesztése érdekében.

Isten igazságos végzései és bölcs terve, amelyben sértetlenül hagyja érvényesülni az ember szabad választását, és mégis a maga mindenható akaratát viszi győzelemre az igazság és a benne bízók diadalára, valóban csodálatra méltó.

Üdv. Péter

Kérdés, hogy Péter honnan idézet?

Mert hogy nem a sajátját írta, az bizonyos, szinte sose szokta.

A másik, hogy egyetlen idézetet nem hozott a bibliából a mondókája alátámasztására. Ez azért eléggé feltűnő, mivel az eleve elrendelésről eleve sok Bibliai hely tanúskodik.

Csak egy pár, szemléltetésnek:

2Timóteus 1:9 aki [Isten] megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott,

Efézus 1:5 Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata is helyeselte.

Ap.Csel. 4:28 Hogy [Krisztus gyilkosai] véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.

Efézus 1:3-4 3 Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően, 4 ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.

Róma 9:10-14 10 Nemcsak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki, amikor egy férfitól, atyánktól, Izsáktól terhes volt, 11 még mielőtt megszülettek s jót vagy hitványat művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon, 12 – azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak, 13 ahogy írva is van: "Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem." 14 Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla.

Róma 9:15-16 15 Mózeshez ugyanis így szól: "Könyörülni fogok azon, akin könyörülök, és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok." 16 Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő,hanem a könyörülő Istené.

Róma 9:17-18 17 Mert a fáraóhoz így szól az írás: "Éppen avégre támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy szerte az egész földön hirdessék: Nevemet." 18 Így hát, akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít.

Róma 9:19-24 19 Azt kérded most már tőlem: "Hát akkor miért vádol még mindig? Ellenállhat-e valaki az ő akaratának?" 20 De hát ki is vagy te csakugyan ember, hogy Istennel feleselsz? Vajon mondhatja-e a gyuradék a gyúrójának: Miért csináltál engem így? 21 Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt? 22 És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek, 23 másfelől meg akarta ismertetni dicső gazdagságát az irgalom edényein, akiket eleve dicsőségre alkotott? 24 Ilyen edényekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is.

Ap.csel. 15:18 Így szól az Úr, ki ezeket az öröktől fogva ismert dolgokat megcselekszi.

Róma 8:29 mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen.

Efézus 1:10 az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Krisztusban egy fő alatt egyesüljön. Egyesüljön abban [Krisztusban], akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott [elrendelt] minket az, aki a tőle akart terv szerintmunkásságával a mindenséget áthatja

1Péter 1:2 A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.

Jer.10:23 "Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!"

Péld.16:1-4 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az! Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. Mindent teremtett az ÚR az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Apcsel4:27-28 "Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod Eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek."

Nem, nincs előre elrendelve. Bár Istennek tényleg megvan a képessége, hogy a jövőbe lásson, de ezt nagyon ritkán szelektíven használja.

Jel 22:17: „aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (A döntés nincs előre elrendelve; az egyénekre van bízva.)

Róma 2:4, 5: „megveted az ő kedvességének, béketűrésének és hosszútűrésének gazdagságát, mivel nem tudod, hogy az Isten kedves volta megbánásra próbál vezetni téged? De keménységednek és megbánás nélküli szívednek megfelelően haragot halmozol fel magadnak a haragnak és az Isten igazságos ítélete kinyilatkozásának napjára.” (Senki sem kényszerül egy előre megszabott életúton járni. Viszont számadással tartozunk a cselekedeteinkért.)

Sof 2:3: „keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei . . . Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget! Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján.” (Vajon buzdítaná-e az igazságos és szeretetteljes Isten az embereket a jó cselekedetekre a jutalom reményében, ha tudná, hogy már eleve kudarcra vannak ítélve?)

Szemléltetés: Akinek van rádiója, meghallgathatja a világeseményekről szóló híreket. De az a tény, hogy képes hallgatni egy bizonyos adót, még nem jelenti azt, hogy meg is teszi. Először is be kell kapcsolnia a rádiót, aztán ki kell választania az adót. Jehova hasonló módon képes előre tudni eseményeket, ám a Biblia rámutat, hogy ő ezzel a képességével körültekintően és mérlegelés alapján él; kellő tekintettel van a szabad akaratra, amellyel felruházta emberi teremtményeit. (Vesd össze: 1Mózes 18:20, 21; 22:12.)