Minden emberhez kivan rendelve egy védő angyal? Vagy csak a hívő emberekhez? És erről olvasunk a Bibliában?

Az előző válaszoló nézete ölég ezotériával mixelt. Ott megállhatja a helyét...

Viszont kereszténységen belül az angyal önálló szellemi létező, ahogy az ember is, csak az embernek teste is van, az angyalnak nincs. (Tehát nem valami kivetülés, hanem külön személy, valaki.) Meg tud jelenni, ha valamiért kell, testben is, de alapból nincs neki. És mindegy, hogy keresztény-e valaki, vagy sem, őrangyala van.

Erre konkrét bibliai idézet nem tudom, hogy lenne.

A 91. zsoltár 11. versében találunk utalást, illetve ezt a verset idézi a gonosz Jézusnak, amikor meg akarja kísérteni, a Máté 4,6-ban.

Zsid 1:13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?

Zsid 1:14 Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve szolgálatra AZOKÉRT, akik örökölni fogják az üdvösséget?

Ez szerint az angyalok az üdvözülőkért vannak kiküldve.

Zsolt 91:11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.

Zsolt 91:12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

Ez a rész is hívőkhöz szól.

Máté 18:6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

Máté 18:10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját.

Jézus azt mondja,hogy a gyerekeknek van angyaluk.

[link]

[link]

Az angyalokról

1. Az „angyal” név e lényeknek nem a természetét, hanem a hivatalát jelöli. Tágabb értelemben minden tisztán szellemi lényt ezzel a névvel illetünk, nem csak a jókat, hanem a gonoszakat is; utóbbiakat azért, mert ők is Istentől függnek, és eredetileg az isteni akarat teljesítésére kaptak meghívást. Szűkebb értelemben az „angyal” nevet az Istenhez hűnek maradt szellemekre használjuk. Legszűkebb értelemben pedig a legalacsonyabb rangú jó angyalokat hívják így, hiszen őket a legrégibb idők óta kilenc karba osztottaknak ismerjük, úgy mint: szeráfok, kerubok, trónállók, uralkodók, egek erői, hatalmasságok, uraságok, főangyalok és angyalok.

2. Az angyalok létezését az értelemből egyedül nem lehet bizonyossággal megállapítani, mert a természetben az angyalok működését nem lehet megtapasztalni. Hiszen a jó angyalok tevékenységének Isten is lehet közvetlen okozója. Míg a jó angyalokhoz méltatlan tettek, amelyek, ha másképp nem magyarázhatóak, ugyan láthatatlan, gonosz, értelmes lényekre vezethetőek vissza, de ezzel még az a kérdés, hogy ezek tisztán szellemi lények vagy a már megholtak lelkei, nem dőlne el.

A szent angyalok léte bizonyossággal csak az isteni megnyilatkozásból bizonyítható. A Szentírás számtalan helyén olvashatunk ezekről a mennyei küldöncökről; például egy angyal űzte ki a paradicsomból Ádámot és Évát; angyalok jelentek meg Ábrahámnak és Jákobnak; angyalok jelentették Betlehemben az Üdvözítő születését; angyalok szolgáltak neki böjtölése után a sivatagban; ők erősítették az Olajfák hegyén és ők jelentek meg feltámadása után is.

3. A szent angyalok teremtése az időben történt. Az angyalok teremtésé egy bizonyos időben történt. A teremtés egészének és benne az angyalok teremtésének valós időben való megtörténtét a IV. Lateráni és az I. Vatikáni Zsinat hittételként rögzítette.

4. A szent angyalok természete. A hit tanai szerint az angyalok szellemek, láthatatlanok és testnélküliek. Szellemeknek neveztetnek mind a jó, mind a gonosz angyalokat, például a Zsid 1,14; Jel 1,4 és a Mt 8,16 alatti versekben. Láthatatlan lényeknek a Kol 1,16 állítja elénk őket. Az angyalok testetlenek, vagyis nincsenek anyagi testhez kötve, se egy ilyen egyesüléshez utalva. Az angyalok látható jelenései, a térhez való kapcsolatuk, beszédük nincs testhez kötve. A gonosz szellemek szenvedése a pokolban nem tételezi fel a testet, csakúgy mint a kárhozattakéi sem.

5. Az angyalok természetes tökéletessége. Ez abból áll, hogy bár az angyalok végtelenül kisebbek, mint Isten, de természetes alkatuknál fogva az embereknél emelkedettebbek. Istennel összehasonlítva mint teremtényeknek mindazon tökéletlenség a sajátjuk, amelyek a teremtett értelmes lényekre érvényesek: változékonyság, bűnre való képesség, a felismerés és erő határoltsága stb. Ugyanakkor az angyalok nincsenek annak a tökéletlenségeknek alávetve, amelyeknek az emberi lélek a testtel való összetartozása miatt itt a földön ki van téve, mint például fáradtság, betegség stb. A természetfeletti rendben azonban az ember még a legmagasabb rangú angyal előtt is állhat, mint ahogy ez a valóságban nem csak Krisztus szent embersége, hanem Mária, az Istenanya, az angyalok királynőjének esetében is történik.

6. Az angyalok felemelése a természetfeletti kegyelmi rendbe. Erre már az ember természetfeletti hivatásából és a természetfeletti üdvrendben való tevékenységükből következtetni lehet. A Szentírás bizonyságot tesz az angyalok és az emberek számára működő kegyelem és dicsőség lényegi azonosságáról. A szent angyalok valóban élvezik Isten látását (Mt 18,10), ami az embereknek is meg van ígérve, és amelynek a kegyelemre mint előfeltételre természetfelettisége miatt szüksége van.

A természetfeletti boldogságot az angyalok nem a kezdetektől birtokolták, hanem csak mint próbájuk hű megállásának jutalmául kapták. Ez közvetlenül levezethető a gonosz lelkek elbukásából, hiszen Isten boldog látásában mindennemű bűn elkövetése lehetetlen. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az angyalok, úgy a jók, mint a gonoszok, eredetileg boldogok voltak, amennyiben tökéletes vagy tökéletlen természetes boldogságot és ezen kívül a kegyelem által egy tökéletlen természetfeletti boldogságot birtokoltak.

7. Az angyalok hatása a testi dolgokra. Ez úgy történik, mint az emberi léleknek a testtel való viszonya. A Szentírás néhány példán keresztül világít erre rá: Mt 8,32: a gonosz lelkek megszállták a sertéseket; Mt 28,2: az Úr angyala leszállt az égből, el-hengerítette a követ és ráült; ApCsel 12,7: az angyal oldalba lökte Pétert és felébresztette ezekkel a szavakkal: „Kelj fel gyorsan!” – mire a láncok lehullottak a kezéről.

8. Az angyal-jelenések. Az angyaloknak azon jelenéseit, melyekről a Szentírás tudósít, részben csupán víziók (Ter 28,12; Mt 1,20; Mt 2,13), részben felvett testben való igazi megjelenések, ahogy ezt a Szentírás szövegei bizonyítják.

9. Az angyalok mint Isten szolgái. A Szentírás számos helyen számol be az angyalok szolgálatairól, melyeket ők a természetes és természetfeletti isteni gondviselés eszközeiként hajtottak végre. Ezzel azt bizonyítja, hogy az angyalok az emberek között tevékenykednek. Hittétel, hogy az angyaloknak az emberek különös védelme a feladatuk, vagy hogy léteznek őrangyalok (Zsid 1,14; Zsolt 90,11). Általános tan azonban, hogy nemcsak a jóknak vagy hívőknek vagy kiválasztottaknak, de minden egyes ember mellett földi élete végéig egy őrangyal áll (Mt 18,10; ApCsel 12,15).

10. A szent angyalok ábrázolása. Szárnyakkal, mert gyorsak; test nélkül, mert szellemi lények; gyermekként, mert nem tudnak megöregedni; csak fejjel, mert értelmük és szabad akaratuk van.

Hívjuk tehát gyakran segítségül az angyalokat, akik hatalmas szószólóink és kísérőink földi életünkben!

őrangyal: személyek, közösségek védelmére rendelt angyal.

1. A Szentírásban. Az Ószövetségben szerepelnek olyan angyalok, akik az embert védik a veszélyben (Ter 24,7.40; 48,16; Kiv 23,20; Zsolt 91,11; Dán 3,40; 2Mak 11,6; 15,22), de nem olyan állandó kísérők és védelmezők, ahogy azt ma értjük. A késői zsidó irodalomban (apokrifok) tűnik föl a nézet, hogy minden ember mellett van egy jó és egy rossz, vagy csak egy jó angyal. Ennek alapja lehetett az a hit, hogy Isten angyalok által segíti az embert, s belejátszhatott a belső tapasztalás is: az ember megéli jó és rossz szenvedélyeit.

Az Újszövetség először a hagyományos régi fölfogásnak megfelelően beszél angyalokról, akik segítik a hívőket (ApCsel 5,19; 12,7-10; Zsid 1,14), s olyanokról is, akik állandó kapcsolatban állnak az emberrel (Mt 18,10; ApCsel 12,15).

2. Az apostolok után ebből alakult ki az őrangyalról szóló tanítás (Alexandriai Kelemen, Órigenész, Pszeudo-Dionüsziosz, Nazianzi Szt Gergely). Olykor visszatér az a vélemény is, hogy a jó angyalok mellett rosszak is kísérik az embert (Hermész, Órigenész). A középkori teológia rendszeres tanítást adott az őrző angyalokról, de az Egyház formálisan nem tette hittétellé.

3. Dogmatikailag úgy foglalhatjuk össze a tanítást, hogy az angyalok a mi teremtett világunkhoz tartoznak és annak üdvtörténetében van szerepük, vagyis az üdvösség útján segítik az embert. A kinyilatkoztatás beszél arról, hogy az angyalok dicsőítik Istent és védik az embert, s ezzel az utóbbival is Istent dicsőítik. A kettős szerep tehát összetartozik, mint ahogy az embernél is Isten dicsőségére válik, ha gyakorolja a szeretetet. Hogy minden embernek külön angyala lenne, az csak konkretizálása az angyalok ált. szerepének, ami akkor is kiterjed minden emberre, ha nincs is mindenkinek külön őrangyala. Nem bizonyítható az a föltevés, hogy egyes országoknak és intézményeknek is lenne őrangyaluk. Ez természetesen nem zárja ki, hogy intézmények válasszanak maguknak őrangyalt.