A vallások miért vették ki Isten nevét a BIBLIÁBÓL?

Ez egy nagyon jó, kardinális kérdés.

Jézus Krisztus az Isten NEVE, SZAVA.

Az a szó, hogy isten ugyan köznév, de ez a kezdettől fogva nem így volt. Eredetileg egy Isten van, és az az Isten. Arról meg ő nem tehet, hogy az emberek mára köznévvé alacsonyították a sok kitalált istenségünk miatt.

De egyébként a Mi Atyánk imádságban pont, hogy a TE NEVED az az Atyára utal. Amikor Jézus Istenről beszélt, akkor az Atyát értette ez alatt, tehát itt az Atyáról van szó, így nincs kihagyva a bibliából.

Eredetileg a Bibliában a név szó személyt is jelentett. Csak gondolj bele, szerinted Isten nevét kéne tisztelni, vagy Istent magát? :D

Másrészről a tetragrammaton, Isten neve ott van a Bibliában. Csak egy kis gond, hogy nem lehet ma már biztosan tudni az eredeti kiejtését. Ezt jól mutatja hogy vannak, akik mindenáron egy olyan közismerten hibás fordításhoz ragaszkodnak, mint a Jehova...

A legvalószínűbb a Jahve, de biztosra ezt sem lehet mondani. Szóval nehéz ügy, ráadásul csak szőrszálhasogatás, hiszen a hangsúly Isten személyén van, nem azon hogy Jahvénak, Istennek, Úrnak, Mindenhatónak, stb szólítod.

"Mi ez a név ? Isten nem lehet mert az csak egy rang I.Korintusz 8. fejezet 5. vers. ...mint ahogy van sok isten és sok úr"

Márpedig a Bibliában nagyon is lehet név egy cím:

Jelenések 19:16

"Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura."

Úgyhogy nem lett semmilyen név kivéve, semmi nem indokol egy efféle hamisítást. A 2.-3. századból fennmaradt másolatokban sincs ott sehol a JHVH. Az akkori keresztényeknek ráadáaul igen kemény üldöztetéseket kellett eviselniük, kétlem, hogy emellett egy ilyen értelmetlem hamisító akcióba fogtak volna bele.

Lehet JHVH a titkos név, egészen addig, amíg a Logosz testté nem lett. Azóta: Jézus Krisztus a Szent Név.

Addig egyszer ejthette ki egy évben egy ünnepen a rabbi- tilos volt kiejteni.

A templom kárpitja meghasadt - vagyis a Szentek Szentje már nem titok, velünk volt van lesz az idők végezetéig :))

Istennek nem neve, hanem lényege van.

(Engem sem zavar, ha nincs nevem.)

[link]

Hamvas Béla:

Az Ótestamentumot a száz nagy könyv közé nem kegyeletből kell fölvenni, de még azért sem, mert a kereszténység természetes előzménye és feltétele. Az Ótestamentumban egész földi létünk minden alapja együtt van. Ma hajlandók feltételezni, hogy az emberiség sorsa az izmuson nyugszik. Nem –, az emberiség sorsa a nagy szent neveken nyugszik. A Véda a valóság könyve, az Ótestamentum a nagy Név könyve. Ha valaki meg akarja tudni, hogy mi az, ami az Ótestamentumban van, olvassa el egyszer úgy, mintha még sohasem hallott volna róla, minden utálatos iskolai és papi hazugságtól mentesen. Milyen kár, hogy nincsen tökéletes és megbízható fordításunk!

Már melyik nevet? A Jahvét? Ezt a zsidók tiszteletből nem ejtették, hanem helyette Úr-t mondtak, anélkül persze, hogy az írásból kivették volna. Mivel Jézus és az apostolok tiszteletbe tartották ezt a szokást, ezért az Újszövetségben már egyetlen egyszer sem szerepel.

Azt viszont nem értem, hogy akik ennyire tiszteletbe tartják a Bibliát, azok miért hamisítanak bele az Újszövetségbe egy olyan nevet, ami nincs benne?