Keresztények! Honnan lehet tudni, hogy van Isten, hogy Ő végtelenül szeret és végtelenül irgalmas, és, hogy Krisztus a Megváltó? (Mármint azon kívül, hogy a Bibliából. )
Sokáig kereszténynek hittem magam, de valamiért sosem tudtam olyan közel kerülni Istenhez, ahogy akartam volna.
Nem túl rég jöttem rá, hogy valamiért mintha nem tudnám elfogadni azt, hogy Ő irgalmas. Nem azért, mert nem akarom, hogy szeressen, de van valami furcsa Istenben.
Ma gondolkoztam el valami furcsán. Az 1984-ben van ugyebár a Párt, aminek a vezetője (O'Brien szerint a megtestesülése) Nagy Testvér. Ő annyira szereti az író által "rá bízott" személyeket (a Pártot), hogy nem hagy közülük senkit elveszni. Ha valaki bűnt követ el, akkor vagy megbánja, vagy nem. Ha nem bánja meg, a Szeretet-minisztériumban akkor is meggyógyítják a beteg embereket, akik belátják bűnösségüket, és képesek lesznek az igaz bűnbánatra. Innentől fogva szándékukban áll, hogy szeressék a Pártot és N.T.- t, de nem biztos, hogy rögtön sikerül ez, lehet, hogy kell hozzá még idő. Winston a legvégén, egy katonai győzelem után értette meg, ki N.T., és szerette meg. Ha valaki teljesen meggyógyul (azaz szereti N.T.-T), akkor lelövik, és így soha többé nem fog bűnt elkövetni - azaz meg van váltva. (Oké, hogy a prolik alkotják a társadalom majdnem egészét, a párttagok pedig csak kis részét, de itt nem a hatalomról van szó, hanem az irgalom mértékéről, amit a vezető a rá bízott személyek iránt mutat.)
A kereszténység szerint Istené az egész világ, tehát minden rá van bízva. De csak az emberek üdvözülhetnek, közülük is csak az a pár száz, akiket megváltott. Mert csak az van megváltva, aki elfogadja Krisztust megváltóként. Nincs az a térítés, ami az 1984 c. regényben. Akkor most hogy is van ez? Ha Isten végtelenül irgalmas, akkor hogy lehet, hogy Nagy Testvér irgalma nagyobb az övénél?
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a kérdést nem azért írtam ki, hogy másokat provokáljak.
Eléggé Isten- és Krisztusellenes lett, de hát mi mást tudna írni az Antikrisztus, vagyis az, aki Krisztus ellen van. Nem akarok senkit sem szidni a vallása miatt.
Valahol érzem, hogy Krisztus valóban az, akinek hittem, de nem tudom Őt elfogadni, és nem is tudom, hogy akarom-e. Viszont szeretném megismerni az igazságot.
Ha valóban Krisztus az igazi Megváltó, és Isten az, akiben hinni kell, akkor egyedül nem tudok rátalálni, szükségem van a keresztények segítségére.
Szerintem kár volt ebbe a szépirodalmat belekeverni, csak bonyolítja a témát.
"Mert csak az van megváltva, aki elfogadja Krisztust megváltóként."
Na szóval itt kéne konkretizálni a dolgokat, hogy kikre is gondolsz keresztények alatt. Ez egy tipikusan protestáns tanítás. A katolikus és ortodox teológia nem ezt mondja.
Ezen tanítások szerint, persze csak bizonyos feltételek esetén, de üdvözülhet az is, aki sem életében, sem halálakor nem vallotta meg Krisztust.
Mondjuk azért nem csak pár száz az üdvözült van, csak az idei évben száz felett van a hitükért vértanúságot szenvedett keresztények száma. Ezt csak úgy közbevetőlegesen jegyeztem meg.
De a lényeg az, hogy el kéne döntened, hogy milyen irányba akarod elvinni a beszélgetés fonalát: az apostoli folytonosságú egyházak álláspontja érdekel, vagy a protestánsoké. Jelen esetben ez ugyanis két nagyon különböző álláspont, ami ellentétes válaszokat fog adni ugyanarra a kérdésre.
„Ha valóban Krisztus az igazi Megváltó, és Isten az, akiben hinni kell, akkor egyedül nem tudok rátalálni, szükségem van a keresztények segítségére.”
Szóval hiszel az Újszövetség tanúságtételében Krisztusról, csak nem szimpatikus? Nem tudod elfogadni a szeretet tanítását, mert Jézus azt mondta két fő parancs van: szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből és elmédből, a másik szeresd felebarátod mint magadat.
Ragaszkodni akarsz az önzőséghez, valamilyen bűnhöz?
Hármas: eredetileg katolikus voltam. Fiatalként nem voltam igazán vallásos, középiskolásként "tértem meg" egy katolikus suliban. Tehát, ha kereszténynek számítok - nem igazán -, akkor katolikus "vagyok".
Elvileg Krisztus az áteredő bűntől is megszabadított. Az áteredő bűnről azt tanultuk, hogy az első emberek bűnei miatt egy olyan szakadék keletkezett Isten és ember közt, amit nagyon nehéz áthidalni, teljesen csak Krisztus képes rá. Az áteredő bűn lényege az, hogy hajlamosabbá tesz minket a bűnre. De, ha Krisztus megváltott, akkor jobb embereknek kellene lennünk.
Négyes: a szeretet jó. Ezzel semmi bajom nincs, én is szeretnék jó ember lenni - vagy legalább csak ember, de Krisztus vére az állatokat nem mosta tisztára, szóval döglött vagyok. Nem akarok a bűnhöz ragaszkodni. De az utóbbi időben rájöttem, hogy nem tudom engedni Istennek, hogy szeressen - de ez tök mindegy, mert úgyse szeret, csak titeket. Most meg már nem igazán tudok abban sem hinni, hogy létezik, pedig valahol belül tudom, hogy léteznie kell.
De mégis ki az, aki azt mondja Istennek: "Engem hagyj békén, nincs szükségem rád, a szeretetedre, az irgalmadra. Gyűlöllek!"? Hát maga a Sátán. Valahol logikus, hogy az Antikrisztus sátáni lelkülettel gondolkodik Istenről. De én az igazságot akarom hinni, nem az ő tanítását!
Valamiért olyan, mintha a világban semminek nem lenne értelme. Önmagában nincs semmi: a jóról azért lehet beszélni, mert tudjuk a rosszhoz viszonyítani. A rosszról azért lehet beszélni, mert van jó, amihez képest valami lehet rossz.
A jóságot azért lehet értelmezni, mert van gonoszság is. Akkor viszont ebből az következne, hogy Isten nem létezik. Ő abszolút jó, tökéletes, de, ha a teremtés előtt csak Isten létezett, akkor még nem volt semmi más, tehát a jó és a rossz sem léteztek. De, ha jó nem létezett, akkor rossz sem.
Meg sok minden hülyeségen gondolkoztam, de mindenből az következett, hogy a világ úgy, ahogy van, egy értelmetlen hely, és bármit teszünk, sosem fogunk belőle megérteni semmit. De hiába is értenénk meg bármit, felesleges, mert nincs szükségünk semmire.
Az Antikrisztus mindenkinek csak útban van: Istennek és a Sátánnak, az embereknek és az állatoknak, a jóknak és a rosszaknak, a keresztényeknek, zsidóknak, iszlámoknak és más vallásúaknak, Franciaországnak és az Iszlám Államnak, mindenkinek. Sehol nem tesz hasznosat, csak akadályozza a többi embert. Mindegy, hogy táncról, sportról, éneklésről, osztályátlagról, vagy bármi másról van-e szó, mindenhol csak a bajt csinálja. Nincs helye ezen a világon. Ha jót tesz, az is hiba, a rosszat, az is.
Az első részére a kérdésednek a válasz
Az élet maga nem egyszerű. teremthetett volna úgy, hogy csak fekete fehérben látunk, egy ízt ismerünk, és a szaporodásunk se legyen élvezetes, csak ösztön szerű kötelességű.
s még sorolhatnám
a kérdésed második részére más honnan nem kapsz választ, mert a Teremtő ezen levélen keresztül tudatja azt, hogy mi történt, miért van az most ami senkinek sem jó, és hogy mi lesz a megoldás.
Mivel mobilról vagyok, ezért nem tudok úgy válaszolni, ahogy valójában szeretném, de remélem így is át fog menni amit mondani akarok.
A megközelítés a rossz, mert a saját fejed után mész és ezt nem rosszból mondom, én is megjártam ezt az utat, nehogy azt hidd, hogy egyedül vagy ezekkel a kérdésekkel.
Az biztos, hogy ha tiszta szívvel és én úgy gondolom, hogy ez látszódik a kérdésedből, keresed erre a választ és nem itt akarod megtudni, hanem egyszerűen Istent kérdezed erről, akkor válaszolni fog. Tudom, mert átéltem. Megfogja mutatni és meg fogja értetni veled.
A felhozott példával pedig az a baj, hogy akik ott meghaltak, azoknak nem volt tovább, míg Isten részéről van tovább is a test halála után. Mellette vagy nélküle, de van tovább. Ne ragadj le a szemednél, ennél sokkal több a világ.
Másrészt te is kérheted Jézust, mint személyes megváltód, még akkor is, ha még nem érted, az akarat, hogy hozzá tartozz elég, ő minden mást ki fog munkálni benned. Egy csecsemőtől sem ugyanazt várod el, mint egy kamasztól, nem? Ez sem különb A gyereknevelést nem véletlenül kaptuk, példa arra, ahogy szeret minket Isten és arra is, hogy hogyan tud minket nevelni és formálni. Ha ismersz olyan családot, ahol szeretetben nevelik, de következetesen a gyereket, na az hasonlít erre a szeretetre. A test halála után pedig Isten az, aki mellé kerül az az ember, aki akarta az ő szeretetét.
(3. vagyok)
"eredetileg katolikus voltam. Fiatalként nem voltam igazán vallásos, középiskolásként "tértem meg" egy katolikus suliban. Tehát, ha kereszténynek számítok - nem igazán -, akkor katolikus "vagyok"."
Igen, értem, de igazából nem is ez lenne a kérdés. Hanem az, hogy most per pillanat, melyik lenne az a felekezet, amelyik tanítása a te számodra kiindulási alap lehet egy ilyen beszélgetésben.
"Elvileg Krisztus az áteredő bűntől is megszabadított."
Ez is jól illusztrálja, amit mondani akarok. Az áteredő bűn sem egyetemes tanítása a kereszténységnek. Ez az elmélet az ősegyházban ismeretlen volt, csak Szent Ágoston fogalmazta meg először.
Az ortodox egyház azóta sem fogadja el, így a krisztusi megváltás is némileg másképp definiálódik az ortodox teológiában.
A katolikus egyházban viszont alaptanítás lett az áteredő bűn, aminek aztán további folyományai lettek (szeplőtelen fogantatás stb.)
A protestánsok meg még továbbvitték ezt a gondolatot, már ők sincsenek közös nevezőn sem a katolikus egyházzal és még kevésbé az ortodoxszal.
A jó-rossz kérdéséről annyit, hogy azon túlmenően, hogy ezek is definíció-függő fogalmak, ezek akkor is csak földhözragadt emberi fogalmak. Márpedig az emberi fogalmak nem alkalmasak Isten leírására. (Apofatikus teológia vs. katafatikus teológia.)
Az, amire te megoldandó problémaként tekintesz, (és úgy tűnik, hogy egyelőre nem találtad meg a számodra kielégítő választ) az egy másik teológiai rendszerben egyáltalán nem is tud problémaként jelentkezni.
És akkor vissza is kanyarodtam az eredeti felvetéshez, hogy meg kéne határozni egy konkrét kiindulási alapot, mert amúgy a felvetéseid "megérnek egy misét" :)
"De csak az emberek üdvözülhetnek, közülük is csak az a pár száz, akiket megváltott. Mert csak az van megváltva, aki elfogadja Krisztust megváltóként."
Miért lenne csak pár száz? Már most ebben a pillanatban ennél többen vagyunk. Sokkal.
Jézus nem véletlenül tanította, hogy NEM cselekedet árán üdvözülünk, NEM szabályok és dogmák megtartása által, NEM hagyományok megtartása által, NEM konkrét földi egyházhoz tartozva, hanem csakis kizárólag úgy, hogy:
- felismerjük bűneinket, amelyeket megbánunk, de úgy töményen tiszta szívből
- elfogadjuk, hogy Jézus ezekért már kifizette az árat és AKARJUK ezt a kegyelmet mi is
- befogadjuk Jézust a szívünkbe, hogy dolgozhasson benne és apránként (vagy ha kell, mert láttam ilyet, azonnali drasztikus változást hozzon egy-egy területen).
Nagyon szomorú dolog az, amikor hamis tévtanítás üti fel a fejét, mert azt hiszem, hogy Isten képes arra, hogy ezeket lerontsa, csak hát jobb előbb hozzábújni a védő karjaiba, mint később.
csak ha tiszta szívből saját akaratból fogadjunk el Jézust és a tanai szerint próbálunk élni.
csak akkor tudjunk megérteni és meglátni az ő határtalan szeretetét és kegyelmét.
Isten bőkezű a szeretetben és a megbocsájtásban.
valójában Isten nem jót akar nekünk,hanem a legjobbat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!