Farkas Attila Márton mondta Puzsérral pélául, hogy Jézus Krisztus találta ki a lelkiismeretet. Én értem, hogy mit értenek ezalatt társadalmi szinten, de tényleg így van? Egyiptomiaknál nem volt társadalmi szinten, ez kimutatható?

Úgy emlékszem, nem FAM mondta, hanem Puzsér.

Egyébként a lelkiismeret és általánosságban a lelkiség "krisztusi" formája valóban újdonság volt.

Butaság. Mást ne mondjak, a lelkiismeret szó az Ószövetségben is szerepel, ami azért Krisztus előtt volt. :)

És nyilvánvalóan volt más ókori civilizációban lelkiismeret, nem csak a zsidóknál.

Ez jó kérdés. De ez így nem pontos "találta ki" és Farkas A M valószínűleg nem így mondta. A világosságba ezt a kérdést Krisztus hozta - mindig volt, de nem tudatosan. A társadalmi szinten való kimutatás ebben a nagyon bensőséges dologban nem működik. Befelé figyelj - ott találod a helyes választ. Nem egy külső - akár kőbe vésett - szabály mondja meg, mit kell tenned, ha hozzád fordul valaki segítségért.

Krisztus is "szombaton gyógyított" - amikor kérték, amikor látta, hogy kell, akkor, és ez volt az egyik,amiért bevádolták. Mert nem tartotta be a törvényeket - hanem "befelé figyelt" mit kell tennem? - és azt tette.

Az korai egyházatyáknál a lelkiismeret hangja =Isten hangja. Ők nagyon mélyen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és felismerték ennek a szellemi úton való hatalmas jelentőségét. Lelkiismeret szón is érdemes elgondolkodni. Lélek ismeret - tehát egy ismeret, gnózisz, egy éntudathoz köthető benső világosság, a világ világosságával függ össze. Felismerték ezt Kirsztus követői.

Azt, amit 2000 évvel később József Attila így írt le:

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

[link]

A lelkiismeret "szól" hogy mi a morálisan jó,mit tehetek, mit kell tennem, adott pillanatban a morális intuícióként ismerem fel - az lelkem ismeretével, az önismeret mélységével függ össze, hogy "meghallom-e', megértem-e a benső hangot?

Mert mit használ az embernek, ha az

egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall? Mt16,15

# 3

"A világosságba ezt a kérdést Krisztus hozta - mindig volt, de nem tudatosan."

Gyakorló keresztény vagyok, de erről azért megkérdeznék egy buddhistát is, hogy mit is mondott erről a Megvilágosodott félezer évvel Krisztus előtt. :)))

már volt nyilván egyfajta természetes erkölcsi érzék, az ószövetség is tele van "krisztusi elvekkel", gondolom nem kell magyarázni miért, de az hogy ma mit tartunk jónak és rossznak, függetlenül attól ,hogy vallásosak vagyunk e, az kb tényleg azonos a keresztény értékrenddel, a felvilágosodás nagy ateistái is a keresztény elveket hirdették Isten nélkül, az egyháziak korrupcióját valamiért Istenhez kötötték, aztán végül az ő saját etikai mozgalmaik(sőt ők maguk) is korrunpálódtak pár év alatt

előtte az ókorban nagyjából "az erősebb kutya b...ik" elv volt érvényben, amit volt erőd megtenni azt volt jogod is, nem Isten nem valami társadalmi szerződés nem a népfelség elve és hasonlók ruháztak fel hatalommal vagy jogokkal, hanem hogy aki nem ismeri el a jogodat azt ledöföd

persze volt már úgynevezett demokrácia, de az egy szűk réteg választójogát jelentette, számos rabszolga, de a szabad emberek döntő többsége sem tudott különösebben beleszólni, a kisebbségek, kompromisszumok, tolerancia, stb nem létezett, akkoriban tényleg "a többség diktatúrája" volt

nem volt ritka az olyasmi sem mint pl az emberáldozat, ábrahám és izsák története a mai erkölcseinkkel nagyon durva, feltesszük, miért nem mondta Ábrahám ,hogy na áldozza fel a fiát a f..., ez egy vérivó isten ilyen nekem nem kell, noss azért mert körülötte mindenhol az votl a szokás, hogy az első gyereket is leölik valamilyen istenség tiszteletére, egyszerűen az adott korban nem volt különöseben durva dolog

Szia

Az embereknek már a kezdet kezdetén is volt lelkiismeretük. Ádámnál és Évánál ez rögtön megmutatkozott, amikor megszegték Isten törvényét, és elrejtőztek 1Mó 3:8.

A Róma 2:14, 15-ben ezt olvassuk: „Mert amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ezek, bár nincs törvényük, önmaguk a törvény maguknak. Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és saját gondolataik egymás között vádolják vagy éppen mentegetik őket.” Láthatjuk hát, hogy a lelkiismeret még azokból sem veszett ki, akik nem keresztények. Ez azért van így, mert mindenki Ádámtól és Évától származik, vagyis azoktól, akikbe bele lett plántálva a lelkiismeret.

Aha, ők mondták. És kitalálták, vagy személyesen Jézus Krisztussal beszélték meg? Ezt nem mondták?

Nem hinném, hogy érted, "ők" mit értenek ezalatt. Azt elfogadom, hogy érted, mi a lelkiismeret. És igen, volt az egyiptomiaknál.

"A lelkiismeret az erkölcs betartásának motivációja, az erkölcs pedig tanult"

Szerintem nem, az erkölcs az erkölcs.

Visszatérnék a fent említetthez:

a név itt nagyon világossá teszi: ISMERETRŐL, sőt pontosabb: megismerésről (gnózisz) van szó.

Tehát a lelki-lélek-ismeretnek több köze van az intuícióhoz, mint az etikához, erkölcshöz, vagy külső szabályozási rendszerekhez.

A tanulás sem helyénvaló: ez van, amióta ember van, mert potenciálisan adott a lélek, (a buddhista az önvaló) megismerése,

de ébreszteni kell, aktívvá tenni a nevelőnek - tehát az éberséghez van köze.

Ami a korábbi tanításokat illeti: tudnak erről de a buddhista pl a tudás és tudatlanság kérdéséhez vezet

( " A szenvedés oka a tudatlanság - annak oka a vágyakban van"- mondta Buddha) a héber tradíció pedig passzív: ne rúgd bokán a melletted lévőt! -paranccsal:D

A keresztény aktivizál: imádkozz az ellenségeidéért, szeresd (ne csak ne rúgd bokán:D)

Gyönyörű , ahogy ez megjelenik az ÓSZ-ben a prófétáknál előre jövendölve Krisztust :

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.”

(Ezékiel próféta könyve 36:26-27)

A kőszív: passzív, holt, a kőbevésett törvényeket kőkeményen betartja.

A hússzív: eleven, élő - a mindig a jelenben kell intuitíve döntenie a szív alapján (a lelkiismerete mélységétől függően) hogy MI A JÓ? MIT KELL TENNEM?