A földi élet csupán annak próbaköve, hogy kiderüljön, kik jutnak az égbe?

Az a kérdés, vajon milyen reménységük van a "jó" embereknek? Az egyházak többségében azt tanítják, hogy csak égi, pedig a Biblia nem csak ezt tanítja.

Tehát minden jó ember az égbe megy?

Három példa a Szentírásból:

Csel 2:34: „Dávid [akire a Biblia úgy utal, mint ’Jehova szíve szerint való férfira’] valójában nem ment fel az egekbe.”

Máté 11:11: „Bizony mondom nektek, az asszonyoktól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, de az egek királyságában a kisebb is nagyobb nála.” (Tehát János a halálakor nem ment az égbe.)

Zsolt 37:9, 11, 29: „a gonosztevők kivágatnak, de akik Jehovában reménykednek, öröklik a földet. A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében. Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak.”

A másik kérdés: ha Ádám nem vétkezik, végül is az égbe ment volna?

1Móz 2:16, 17: „Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.«” (Jehova eredeti szándéka nem az volt, hogy az ember egy napon meghaljon. Isten itt idézett parancsa rámutat arra, hogy óva intette az embert attól a cselekvésmódtól, mely halálhoz vezet, mint ahogy óva int ma is. A halál tehát nem a jobb, égi élet kapuja, hanem az engedetlenség büntetése volt. Az engedelmesség jutalma a kielégítő, és boldog örök élet lett volna a Paradicsomban, amelyet Isten az embernek adott. Lásd még: Ézsaiás 45:18.)

Ebben az egészben az talán a legérdekesebb, hogy mennyire ellentétben van ez a bibliai igazság sok millió hívő ember felfogásával az élet értékét illetően!

Mert nagyon sok hívő abban reménykedik a halál kapujában, hogy valami csodálatos jutalom vár rá odaát, és talán még fatalista módon kész siettetni is, pedig Ádám óta csak a büntetésünket szenvedjük el olyankor.

Hiszen nem olvassuk sehol, hogy Ádámnak is a "menyország" lett volna a jutalma. Meg sem kellett volna halnia a földön!

Az életet értékelni kell, ragaszkodni hozzá minden áron, és nem a halált várni, mert nem az szabadít meg, hiszen egyszer a halál is el lesz törőlve örökre.

Szia! Én válaszolok:))

Az a kérdés inkább, hogy mért teremtette Isten az embert. Mielőtt Isten a világott teremtette, a mennyben megtörtént az hogy a Sátán fellázadt Isten ellen, megkívánta a hatalmát. És az angyalok egyharmada mellé állt, és ők levettettek a mennyből a második égbe, de Isten nem végzett vele, mert nem despota, hanem egy pert kezdeményezett, hogy bizonyítva legyen az összes mennyei lény előtt, hogy Ő jó, mert sokan megrendültek, mikor ez a szép, hatalmas tekintélyű kerub megkérdőjelezte Isten jóságát. És Isten megteremtette a világot, de eleve volt benne egy kettősség, mivel a gonosz is már jelen volt. (nappal-északa, tengerek-szárazföld...) és pl az északára Isten nem mondta, hogy jó, ahogy olvasni a Mózes könyvében. Na szal Isten megteremtette az embert, akit a saját képmására teremtett, saját szellemét lehelte belé, hogy éljen. Viszont úgy teremtette, hogy szabad akaratot adott neki, választhat Isten gondviselése, és az erőtlen, gondviselés nélküli rabszolga élet között, ami mivel más nincs, a Sátán széles útján visz egyre lejjebb.

Isten azért adott választási lehetőséget, mert csak az tud szeretni, aki szabad, egy szolga nem tud önként szeretni, legfeljebb muszájból. Szóval azért teremtett minket, hogy mi az Ő igazsága legyünk ebben a teremtett világban, hogy bebizonyítsuk, hogy ő jó, és hatalmat adott nekünk arra, hogy legyőzzük Jézus neve által a halált és az erőtlenséget, és a gonoszt, ami erősen jelen van a világban. Mert Jézus mikor meghalt, egyértelmű bizonyíték volt arra az angyalok előtt, hogy a Sátán gonosz, hiszen lehet hogy jogosan súlytott le rá, mivel a mi bűneinket vette magára Jézus, hogy mi az Ő neve által éljünk és eltörölte a bűneinket, viszont Jézus semmi bűnt nem követett el, ezért jogtalanul ölte meg. És ezzel Jézus és Isten behúzta a csapdába a Sátánt. És ekkor kimondták rá az ítéletet, ekkor hasadt ketté a templom kárpitja és beborult az ég... stb és akkor a gonosz angyalok számára is egyértelmű lett, hogy rosszul választottak. Azóta minden embert igyekeznek a pokolba rántani, és ott ártanak az Isten által teremtett emberi lénynek, ahol csak tudnak. De Jézus neve erősebb, ezért a legtöbben megtartatnak, akik hisznek Benne, és vele járnak minden nap. És Isten minden embernek ad lehetőséget, hogy hallja az evangéliumot, és higgyen, és vele járjon, győzzön.

Hát erről szól a kereszténység, ez a mi küldetésünk:)

Égi életre történő feltámadás

De vajon nem azt mondta Jézus, hogy néhányan az égbe mennek? De igen. A kivégzése előtti éjszakán ezt mondta: „ Az én Atyámnak házában sok lakóhely van . . . Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:2, 3). Jézus a hűséges apostolaihoz beszélt, de szavai nem azt jelentik, hogy minden jó ember az égbe megy.

Jézus megmutatta, hogy azoknak, akiket égi életre támasztanak fel, más követelményeknek kell megfelelniük, mint csupán annak, hogy tisztességes életet élnek. Az egyik követelmény, hogy pontos ismeretük legyen Jehováról és szándékairól (János 17:3). Más kívánalmak, hogy gyakoroljanak hitet Jézus Krisztus váltságáldozatában, és engedelmeskedjenek Istennek (János 3:16; 1János 5:3). Ezenkívül egy másik követelmény, hogy ’újonnan kell születniük’ mint megkeresztelt keresztényeknek, akik Isten szent szellemétől nemzettek (János 1:12, 13; 3:3–6). Az égi élet további követelménye, hogy tartsanak ki úgy, ahogyan Jézus, hűségesnek bizonyulva Istenhez mindhalálig (Lukács 22:29; Jelenések 2:10).

Meg van az oka az ilyen magas követelményeknek. Azoknak, akik az égbe támasztatnak fel, fontos munkát kell elvégezniük. Jehova tudta azt, hogy az emberi kormányzatok sohasem tudják sikeresen irányítani a földi ügyeket. Így intézkedést tett egy égi kormányzatra vagy Királyságra, mely az emberiség felett fog uralkodni (Máté 6:9, 10). Jézus lesz ennek a Királyságnak a Királya (Dániel 7:13, 14). Némelyeket kiválasztanak a földről, és feltámasztanak az égbe, hogy vele uralkodjanak. A Biblia előre megmondta, hogy ezek a feltámasztott személyek ’a mi Istenünknek királyokká és papokká lesznek, és uralkodnak a földön’ (Jelenések 5:10).

Sokan megfelelnek az emberek közül az égi feltámadáshoz szükséges követelményeknek? Nem. Legtöbben azok közül, akik halálalvásban vannak, bár nem a saját hiányosságaik miatt, de nem alkalmasak erre. Sokuknak kevés, vagy egyáltalán semmi lehetősége sem volt arra, hogy megismerje az igazságot Jehováról és szándékairól. Úgy éltek és haltak meg, hogy semennyi ismeretük sem volt Jézus Krisztusról vagy Isten Királyságáról.

Azokat, akik az égbe fognak menni, Jézus „kicsiny nyájnak” nevezte (Lukács 12:32). Később fény derült arra, hogy azoknak a száma, akik „áron vétettek meg a földről”, hogy Krisztussal uralkodjanak az égben, 144 000 (Jelenések 14:1–3; 20:6). Bár a 144 000 meglehetősen nagy szám arra, hogy betöltsék azt a „sok lakóhelyet”, melyre Jézus utalt, kicsinek mondható akkor, ha ezt összehasonlítjuk azon emberek milliárdjaival, akik Ádám leszármazottjai (János 14:2).ISTEN Szava a Biblia azt tanítja, hogy a halál beálltával mindenki természetszerűen a szellembirodalomban folytatja az életet? Nem, nem azt tanítja. A Biblia a halál utáni élet csodálatos reménységét nyújtja, de nem úgy, ahogyan azt sokan gondolják.

Figyeld meg, mit mond a Biblia első ősünkről, Ádámról. Jehova „a földnek porából” formálta őt (1Mózes 2:7). Ádámnak meg volt az a lehetősége, hogy boldogságban éljen örökké a földön (1Mózes 2:16, 17). Ő azonban fellázadt szerető Teremtője ellen, és ennek halál lett a következménye.

Hová ment Ádám a halálkor? Isten ezt mondta neki: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19).

Hol volt Ádám, mielőtt Jehova megteremtette őt a porból? Sehol. Nem létezett. Így, amikor Jehova azt mondta, hogy Ádám ’visszatér a földbe’, csakis azt érthette ezen, hogy Ádám újra élettelen lesz, éppen olyan, mint a por. Ádám nem „ment át”, hogy ő legyen a megalapítója az ősök szelleme világának. Nem ment át sem a boldog égi életbe, sem pedig a gyötrelemnek arra a helyére, ahol az örökkévalóságon át kínoztatik. Az egyedüli átváltozás, melyen keresztülment, az az életből az élettelen állapotába történő átváltozás volt, a létezés állapotából a nemlét állapotába.

Mi a helyzet az emberiség többi részével? Ádám leszármazottai is megszűnnek létezni a halál beálltakor? A Biblia választ ad erre: „Mindenik [az emberek és az állatok is] ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:19, 20).Igen, a halottak élettelenek, nem képesek hallani, látni, beszélni vagy gondolkozni. A Biblia például ezt mondja: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak . . . Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett.” A Biblia még ezt is kijelenti: „mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [a sírgödörben], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 8, 12).

Ezért tehát Isten Szava szerint amíg az emberek élnek, tudatában vannak a halálnak. Amikor azonban bekövetkezik a halál, semminek sincsenek a tudatában. Nem állnak saját holttestük mellett, hogy megfigyeljék, mit csinálnak azzal. A nemlétezésben sem gyönyör sem fájdalom, sem pedig öröm vagy szomorúság nincs. A halottak nincsenek tudatában az idő múlásának. Az övék egy öntudatlan állapot, amely mélyebb bármely alvásnál.

Az ókori időkben Isten egyik szolgája, Jób tudta, hogy az emberek nem élnek tovább a halál után. Azt is megértette, hogy Isten beavatkozása nélkül semmilyen reménység sem volna arra, hogy újra életre keljenek. Jób ezt mondta: ’ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Lefekszik az ember és nem kel fel’ (Jób 14:10, 12). Jób bizonyosan nem várta, hogy amikor meghal, csatlakozni fog őseihez a szellemvilágbanIgen, a halottak élettelenek, nem képesek hallani, látni, beszélni vagy gondolkozni. A Biblia például ezt mondja: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak . . . Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett.” A Biblia még ezt is kijelenti: „mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [a sírgödörben], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 8, 12).

Ezért tehát Isten Szava szerint amíg az emberek élnek, tudatában vannak a halálnak. Amikor azonban bekövetkezik a halál, semminek sincsenek a tudatában. Nem állnak saját holttestük mellett, hogy megfigyeljék, mit csinálnak azzal. A nemlétezésben sem gyönyör sem fájdalom, sem pedig öröm vagy szomorúság nincs. A halottak nincsenek tudatában az idő múlásának. Az övék egy öntudatlan állapot, amely mélyebb bármely alvásnál.

Az ókori időkben Isten egyik szolgája, Jób tudta, hogy az emberek nem élnek tovább a halál után. Azt is megértette, hogy Isten beavatkozása nélkül semmilyen reménység sem volna arra, hogy újra életre keljenek. Jób ezt mondta: ’ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Lefekszik az ember és nem kel fel’ (Jób 14:10, 12). Jób bizonyosan nem várta, hogy amikor meghal, csatlakozni fog őseihez a szellemvilágbanIgen, a halottak élettelenek, nem képesek hallani, látni, beszélni vagy gondolkozni. A Biblia például ezt mondja: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak . . . Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett.” A Biblia még ezt is kijelenti: „mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [a sírgödörben], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 8, 12).

Ezért tehát Isten Szava szerint amíg az emberek élnek, tudatában vannak a halálnak. Amikor azonban bekövetkezik a halál, semminek sincsenek a tudatában. Nem állnak saját holttestük mellett, hogy megfigyeljék, mit csinálnak azzal. A nemlétezésben sem gyönyör sem fájdalom, sem pedig öröm vagy szomorúság nincs. A halottak nincsenek tudatában az idő múlásának. Az övék egy öntudatlan állapot, amely mélyebb bármely alvásnál.

Az ókori időkben Isten egyik szolgája, Jób tudta, hogy az emberek nem élnek tovább a halál után. Azt is megértette, hogy Isten beavatkozása nélkül semmilyen reménység sem volna arra, hogy újra életre keljenek. Jób ezt mondta: ’ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Lefekszik az ember és nem kel fel’ (Jób 14:10, 12). Jób bizonyosan nem várta, hogy amikor meghal, csatlakozni fog őseihez a szellemvilágban