Szòszerint kell értelmezni hogy Jézus alászállt a pokolra elképzelhetö hogy ott is szenvedett értünk?

Szia!

Az alászállt a poklokra kifejezés azt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus a sírban nyugodott várva a feltámadásra.

A "pokol" kifejezés ugyanis a héber seol és a görög hádész szavak fordítása, melyek a halottak tartózkodási helyét jelölik.

Üdv. Péter

Erre választ Péter levelében találunk, ami így szól:

"A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik."

Tehát amíg teste a sírboltban nyugodott, lelke elvitte az örömhírt a megváltást váró halottaknak. Ők azok az emberek, akik nem kárhoztak el, de Krisztus megváltó halála előtt nem juthattak a mennybe sem.

Szerintem ez a leginkább biblikus nézet. De egyes teológusok olyan nézeteket is kialakítottak, hogy a pokolraszállás a teljes kiüresítés állapota.

Jézus lelke valóban leszállt a a pokolba halála és feltámadása között? Rengeteg félreértés van e téma körül. Ez az elképzelés főként az apostoli hitvallásból származik, amely így fogalmaz: “alászállt poklokra”. Találunk néhány igeszakaszt is, amelyek attól függően, hogy miként fordítjuk, azt mondják Jézusról, hogy járt a “pokolban”. Miközben ezt a témát vizsgáljuk, fontos megértenünk, mit is tanít a Biblia a “holtak birodalmáról”.

A héber iratokban a “seol” kifejezést használták a holtak birodalmának leírására. Ez egyszerűen annyit tesz: “a halottak helye”, vagy “az eltávozott lelkek helye”. A pokol megnevezésére az Újszövetség a görög “hádész” kifejezést használja, mely szintén azt jelenti, hogy “a halottak helye”. Más iratok azt sejtetik, hogy mind a Seol, mind a Hádész csupán átmeneti hely, ahol a lelkek “várnak” a végső feltámadásra és ítéletre. A Jelenések 20:11-15 világosan megkülönbözteti e kettőt. A Pokol (a tüzes tó) az állandó és végső helye az elveszetteknek. A Hádész csak átmeneti hely. Ígyhát Jézus nem a Pokolba ment el, hiszen a Pokol egy jövőbeli hely, amely csak a Nagy Fehér Trón ítélete után kerül aktivizálásra (Jel. 20:11-15).

A Seol/Hádész egy két résszel rendelkező birodalom (Maté 11:23; 16:18; Lukács 10:15; 16:23; Cselekedetek 2:27-31), a megváltottak és az elveszettek lakhelyével. A megváltottak lakhelyét nevezték “Paradicsomnak” vagy “Ábrahám kebelének”. A megváltottak és az elveszettek lakhelye között “nagy szakadék is tátong” (Lukács 16:26). Amikor Jézus felemelkedett a Mennybe, magával vitte a Paradicsomban élő hívőket (Ef 4:8-10). Az elveszettek lakta Seol/Hádész terület viszont változatlan maradt. Minden hitetlen halott a jövőben oda érkezik, és ott várja az utolsó ítéletet. Jézus tehát a Seolba/Hádészba ment? Igen, az Efézus 4:8-10 és az 1 Péter 3:18-21 szerint.

Jézus sok évvel később a kereszten azt mondta az egyik mellette lógó latornak: “Még ma velem leszel a Paradicsomban”. Aztán teste a sírban volt, míg lelke a Seol/Hádész “Paradicsom” részébe ment. Onnan elvitte az összes igaz holtat és magával vitte a Mennybe. Sajnos sok bibliafordításban a fordítók nem következetesek, és néhol nem helyesen fordítják a héber és görög Seol/Hádész, illetve Pokol szavakat.

Néhányan azt a nézetet vallják, hogy Jézus azért ment a Pokolba (a Seol/Hádész elveszettek lakta részébe), hogy további szenvedést vállaljon bűneik helyett. Ez a gondolatmenet azonban teljesen bibliaellenes! Jézus szenvedése és kereszthalála volt az az esemény, mely elégséges bűneink eltörlésére. Az Ő kiontott vére szükségeltetett bűneink eltörléséhez (1 János 1:7-9). Amint a kereszten függött, az egész emberiség bűnterhét magára vette. “Mert azt, aki nem ismert bűnt,” mondja a 2 Korintus 5:21 “bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”. A bűnnek ez a neki tulajdonítása segít megérteni Jézus Gecsmáné-beli szenvedését, amint a “bűn pohara” kiöntetik Rá a kereszten.

Amikor Jézus felkiált a kereszten “Én Istenem, miért hagytál el engem?”, akkor történt, hogy elválasztatott Atyjától a felvállalt bűnök következményeként. Mikor kilehelte lelkét, így szólt: “Atyám, kezedbe teszem lelkemet”. Értünk való szenvedése ezzel lett teljes. Lelke elment a Seol/Hádész Paradicsomi részébe. Jézus nem ment a Pokolba. Jézus szenvedése halála beálltával befejeződött. A bűn büntetése ki lett fizetve. Ezután megvárta testének feltámadását, és dicsőséges mennybemenetelét. Járt Jézus a Pokolban? Nem. Járt Jézus a Seolban/Hádészban? Igen.

5"

A Jelenések 20:11-15 világosan megkülönbözteti e kettőt. A Pokol (a tüzes tó) az állandó és végső helye az elveszetteknek. A Hádész csak átmeneti hely. Ígyhát Jézus nem a Pokolba ment el, hiszen a Pokol egy jövőbeli hely, amely csak a Nagy Fehér Trón ítélete után kerül aktivizálásra (Jel. 20:11-15).

Jelenések könyve 20/14

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

A második halál a tüznek tava és nem lehet a pokol a végső helye az elveszetteknek,mivel azt a tüznek tavába vetik majd a végső ítéletkor.Így egy jövőbeli hely sem lehet a pokol.

A helyzet az, hogy az Ó és az Újszövetség leírása a pokolról vagy más szóval az alvilágról (héberül seol, görögül hádész) meglehetősen különbözik. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a pokolban lévő állapotok időközben megváltoztak, méghozzá éppen Jézus megváltói halála pokolra való alászállása és feltámadása okán.

Az Ószövetség szerint minden ember, akár jó volt akár rossz, ha meghal, egyöntetűen a pokolba kerül, ahol azonban nincs különösebb szenvedés. A megholtak azonban Jehova tanúinak állításával ellentétben egyáltalán nem semmisülnek meg teljesen, hanem életnek nem nevezhető árnyéklényként tengődnek, amely többnyire alvásszerű állapotból áll. Olykor-olykor azért valamilyen csekélyke kommunikáció és értelmi tevékenység mégis csak lehetséges, amely egyben szenvedés is, hiszen azt kell újból és újból tudomásul venniük, hogy nincs szabadulás ebből az alapvetően szomorú rabságból. Egy ilyen pokolbéli jelenet olvasható az Iz 14,9-17 részben.

Valószínűleg a pokol Jézus előtt sem volt mindenkinek teljesen egyforma, az ószövetség kiemelkedő nagyjai valamiképpen több reményben és örömben részesülhettek, s akár rápillantást is nyerhettek egy jelentősebb üdvtörténeti eseményre, például Ábrahám láthatta Jézust (Jn 8,56), Mózes és Illés beszélhetett is vele (Mt 17,3).

Jézus halálakor maga is alászállt a pokolba, de értelemszerűen Jézusnak sem kellett itt különösebben szenvednie, sőt a szabadulás reményét hozta el a foglyoknak (1Pét 3,19). Jézus azonban nemcsak prédikált nekik, hanem egyeseket ki is szabadított onnan, de egyáltalán nem mindenkit. Jézusnál vannak ugyanis a pokol kulcsai (Jel 1,18), tehát azt enged ki onnan s akkor, akit jónak lát. Lesznek, akiket csak az utolsó ítéleten. (Jel 20,13)

A pokol Jézus tanítása alapján már gyötrelmes, mint a tűzben égés. (Lk 16,23) Pál pedig arról beszél, hogy lesznek, akik megmenekülnek ugyan, de csak mintegy tűz által. (1Kor 3,15) Tehát a Biblia tanítja, hogy vannak, akik még a pokolban vannak, de végül Jézus kiszabadítja őket a nála lévő kulcsokkal. Ez tökéletesen megfelel a katolikus egyház tisztítótűz tanának.

@ Jézus sok évvel később a kereszten azt mondta az egyik mellette lógó latornak: “Még ma velem leszel a Paradicsomban”. Aztán teste a sírban volt, míg lelke a Seol/Hádész “Paradicsom” részébe ment.

Úgy látom a hitgyülisek hite két szilárd pilléren nyugszik: a Biblián és Németh Sándoron. Most nem azért, de honnan veszitek ezt az alvilági paradicsomot? Ez meglehetősen nagy hülyeség. A bűn zsoldja a halál és az alvilág, éppen a paradicsom elvesztése nem pedig a megnyerése. A paradicsomi kert az üdvösség jelképe, s mint ilyen természetesen a mennyben van. (2Kor 12,2-4)

"Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban. Ezt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,42-43)

A jobb oldali lator Isten boldog országába szeretne jutni, nem pedig az alvilági igazakhoz. Jézus azt ígéri, hogy ez még ma bekövetkezik. Más értelme ennek a dialógusnak szerény véleményem szerint nincs.

Persze értem én a nagy problémát, hogy lehet Jézus és a lator a paradicsomba, ha egyszer meghaltak és alvilágba kerültek. Nos akár elmehettek még aznap egy kis mennyországi körútra, ahogy Pál is kapott egy kis bepillantást, majd aztán az alvilágba.

Én inkább azonban arra hajlok, hogy Jézus háromnapos alvilági léte, s még aznapi paradicsomi tartózkodása a latorral, ez csak a mi időrendhez szokott logikánk szerint látszik feloldhatatlan ellentmondásnak.

Tételezzük fel, hogy Krisztus, mint ember meghalt, elment prédikálni az alvilágba, harmadnap múlva feltámad, fölmegy a mennybe, ahol visszanyeri teljes isteni tudását a teljes múltról, a teljes jövőről, a történelem minden egyes napjáról a legapróbb részletekig. Tehát már a mennyben felment mindenható és mindentudó Jézus rátekinthet az embersége szerinti halála napjára is, úgymond visszamehet az időbe, immáron úgymond felülről nézve az eseményeket. Kihozza a latort az alvilágból, s felviszi a mennybe, s elkezdi bevezetni az isteni tudásba, kezdve logikusan a halála napjától történt eseményekkel. A lator úgy éli meg az egészet, hogy még aznap Jézussal volt a paradicsomban.

Lehet nem mindenki érti, amit itt magyarázok. Mindenesetre azt fejtegetem, hogy a mindenható Krisztusnak, aki fölötte áll az időnek, nem olyan nagy kunszt haláluk napján együtt lenniük a mennyországban.

" Persze értem én a nagy problémát, hogy lehet Jézus és a lator a paradicsomba, ha egyszer meghaltak és alvilágba kerültek. Nos akár elmehettek még aznap egy kis mennyországi körútra, ahogy Pál is kapott egy kis bepillantást, majd aztán az alvilágba."

Körkörös érvelés: mindegy, hogy az időben "ma", vagy az örökkévalóságban "ma", a lényeg, hogy a mennybe mentek fel mert a paradicsomnak ott a helye. :d

Nem ártott volna figyelembe venned mit mondott Jézus vasárnap mielőtt nekiálltál ilyen frappáns magyarázatnak:

Ján 20:17 Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem m