Mit csináljak, ha nem akarok bérmálkozó lenni?

"minden be van bizonyítva, hogy hogyan keletkezett a Föld"

A feltételezés nem bizonyíték. Gondold ezt végig. Nekem az meseszerű, hogy a hidrogén a semmiből semmi és senki által megalkotódott, a téridővel együtt, majd felszervezte magát emberré...

14 évesen biztos hatalmas tapasztalattal rendelekezel már és tudásod a tudományok legjelesebb embereinek tudását is felülmúlja, hogy ilyen nagy kijelentéseket teszel ("minden be van bizonyítva").

Ettől függetlenül a te lelkiismereti szabadságod, hogy hiszel-e Istenben vagy sem. A bérmálás pedig az a szentség amihez felnőtt gondolgodás kell az Egyházban. Így valóban jobb, ha nem részesülsz benne, mert ez által az Egyház magának okozna inkább kárt.

A házasság pedig nem 1 emberen múlik, fura, hogy te már egy még nem lévő másik fél nevében is beszélsz.

Semmi sincs bebizonyítva, a semmiből minden nem keletkezik.

De hogy a kérdésedre válaszoljak: NE BÉRMÁLKOZZ

ez nem kötelező. ha a szüleid ezt nem tudják elfogadni, akkor mondd meg a papnak, hogy nem akarsz bérmálkozni,csak a szüleid kényszerítenek rá,és így úgysem fog megbérmálni.

A bérmálkozás épp azt jelenti, hogy felnőtt fejjel leteszed a voksod a katolikus egyház mellett. Na most nyilván ateistaként ez értelmetlen.

Az meg normális, hogy 14 évesen hitetlen korszakodat éled, nem lehet szülői kényszerre vallásossá válni.

Én is ilyen voltam a te korodban, de azóta felismertem, mi az igazság. 21 L

Omm ket opciora asszocialtam.

1. vagy szolsz a hitoktatodnak, hogy te ezt nem akarod

2. vagy bemesz egy misere satanista goncben es azt ordibalod, hogy Hail Satan, igy kitiotanak a templombol.

Nagyon sajnalom a helyzeted, nekem is anno annak kellett volna lennem, de nem akartam, teljesen mas a hitem, csak rameroszakoltak a keresztenyseget. Fogtam magam es nem jartam hittanra+terjesztettem racionalista nezeteimet.

Mindenek előtt tanulj. A további életedre csak ez lesz komoly hatással. Ha tanulsz, nem fogsz úgy fogalmazni, amit itt megkritizáltak (nem mindig megalapozottan).

A gyerekkori otthoni események érzelmi következményekkel járnak, egy konkrét esemény (mint például a bérmálás) azonban semmiféle következménnyel nem jár. A gyereket a szülei tartják el, ők nevelik (jól vagy rosszul) és sok dologban nem tud eligazodni jól. Természetes, hogy ez függő helyzet, de ez mindig így volt, mindig így lesz, mert a természet rendje, hogy az ember gyereke 17-20 éves kora körül lesz értett és önálló, felelősségteljes cselekvésre kész. A függőség néha nem annyira kellemes, de a legkisebb problémát az okozza, ha kicsik a konfliktusok.

Ha nem vagy vallásos, anyád viszont nagyon (ahogy kiderül), akkor ne állandóan ez legyen a téma, nem kell állandóan szembenállást tanúsítani. Van úgy, hogy az embernek valahova mennie kell, amit nem szeret. Vagy ki tudja találni, hogy kerülheti el konfliktusmentesen, vagy nem. Utóbbi esetben elmegy. A figyelmedet magad irányítod. A helyszínen csinálhatsz mást is, feltűnésmentesen, például valamin gondolkodsz. A legrosszabb, ami történhet, részt veszel egy órás eseményen, ami semmit se jelent számodra. De miért kell az anyád orra alá dörgölni ezt? Jobb neked, ha gyanakvó és nem szeret?

Majd ha önállóan eltartod magad, akkor legyen ilyen öntudatos és semmivel se törődő viselkedésed (bár akkor se hasznos). Most ezzel kifejezetten magadnak ártasz, anyádnak legfeljebb rossz érzése lesz, de ettől az élete nem omlik össze. A tiéd igen.